2007. március 26., hétfő

Orchideák


Ma a 3SAT-on egy csodaszép úti/természet/filmet láttam Dominikáról. Ebben hallottam, hogy a világon 25 ezer féle orchidea van. Megdöbbentő szám, legalábbis számomra. Biztos nem találtam volna el a számot, ha megkérdezi tőlem valaki.... Ám ugyanebben a csodaszép filmben láttam azt is, hogy a "modern" ember ill. technika miképp tesz tönkre maga körül mindent. Itt csak egy példát említek: a banánfürtöket - megvédendő a rovarok károsításától, még a fákon - hatalmas nylonzsákokba csomagolják. Amikor leszüretelik, a zsákot levágják a fürtökről és otthagyják. Az egész ültetvény tele van kék, sosem-elrothadó nylonzacskókkal. 
Szomorú látvány...



2007. március 19., hétfő

...és fejezzük is be azzal.

2007.március 19. hétfő

Váci Mihály: Végül 

Végül nem bán már az ember semmit, 
semmit, csak szeressék! 
Jaj! úgy vágyik valakire, 
hogy eltűri azt is már, 
hogy ne szeressék! 
Úgy menekül, kapaszkodik! 
Csak az kell, hogy legalább a szíve tessék! 
Fél egyedül. Csak karolják! - 
s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék. 
Megszelídül a magánytól, 
s csak annyi kell végül már, 
hogy meg ne vessék. 
Egyedül az éjszakákat?! - 
Ó, nem, inkább eltűri, hogy meg is vessék. 
Egyedül megérni itten betegséget, 
csapásokat, ezüstös karácsonyestét? 
Egyedül felérni ésszel a múlást, 
azt, ami van, és azt, mi lesz még?! 
Jaj, nem! Végül nem bán már az ember 
semmit, semmit, - azt se, hogy szeressék. 
Ó végül már azért sír csak, 
hogy valakit szeressen még, 
szeressen még. Legyen aki megengedje: - 
rágondolva tölthessen el egy-egy estét.


.... folytassuk egy másikkal..

2007.március 19. hétfő

Rónay György: Amikor a fákat kivágták  

Aznap a madarak késő estig zokogtak, 
a stiglic jajgatott, rémülten verte szárnyát, 
s harkálylelke sokáig kísértett még a lombnak, 
amikor a fákat kivágták. 
Hány évtizedbe telt, míg ilyen nagyra nőttek, 
míg fölénk boltozódott terebélyes lombjuk áldón! 
S pár óra lám elég volt, hogy elpusztítsa őket: 
kivágták valamennyit egyetlen délutánon. 
A tiprott harcmezőn zöld vértócsák a lombok, 
s holt gigászok fölött emlékük gyásza reszket. 
Jajszó nélkül állták a fejsze-sorsot, 
és mind egy szálig odavesztek. 
Gyérülnek erdeink, fogyatkoznak a fák. 
Lesi a fejsze már a jegenye sudarát. 
Hány tölggyel leszek árvább, 
hány lombbal még kopárabb, 
míg egy szép napon engem is kivágnak. 
Tüzelhet már a nap, nem véd meg tőle árnyék. 
Lomb többé nem fedez, csak a hiánya fáj még. 
De néha valami zsongást hallani éjjel: 
a holt fasor beszél egy álombéli széllel. 
Mint koporsón a rög, úgy csattannak a fejszék. 
Döbbenten nézem a gesztenyék pusztulását. 
Félig-meddig az én életemet temették, 
amikor a fasort kivágták. 



Kezdjünk egy verssel

2007.március 19. hétfő

Hajnal Anna: Mára 

Milyen szavaim voltak hajdan ? 
hogy „gyönyörű! heves! gyors! boldog! nagy!” 
igék ? ”dobog! alél! feléled! leng! szabad!” 
Milyen jelzőim lettek mára ? „elfáradt, lassú, langy fakó, rideg, 
s igék: elfekszik, ázik, foszlik, hűl, kihűl !” - - 
S még mindig én. 
Még vagyok legbelül. 
Emelgetem fejem a rács mögül.


2007. március 18., vasárnap

Más blogjából ollózva

2007.március 18.vasárnap

Ide illesztek egy nekem nagyon tetsző szöveget, és néhány címet, amit érdemes megnézni:
Mit ír Popper Péter az olvasásról ?
"....- Hogyan lehet művelt az ember ?
- Úgy, hogy olvas.
- S aztán ?
- Elgondolkodik azon, amit olvasott.
- És aztán ?
- Megint olvas.
- És ?
- Megint gondolkozik.
- És ?
- És nincs tovább! Csak jönnek végtelen sorban a "megintek". Ha szerencséje van, az így tart mindhalálig. "
Más : tételezzük fel, egy jól olvasó ember 40 éven át hetenként egy könyvet olvas el. Ez évente 52 könyv,- 10 év alatt 520 - negyven év elteltével 2080. (Szakmai és szépirodalmi összesen) - Ennyit. Ha felületes ( az olvasó) - a sűrűn telenyomott oldalakat, ahol kevés az új bekezdés csak átlapozza ( = "csak tudni akarom, mi lesz a vége") - élete során kezébe vehet 3 - 4.000 könyvet!
A világon évente (!) több mint egymillió különböző könyv jeleneik meg! - (Popper Péter)
Hát..... csak igyekezz ! - (szoktam bíztatni magamat...)

2007. március 17., szombat

Újra kitört a Stromboli /márc.13-án/

2007.március 17.szombat

A Stromboli Földünk egyik működő rétegvulkánja. Ez azt jelenti, hogy kúpjában a vulkáni törmelék- és lávarétegek váltják egymást. Csúcsa 924 méterre emelkedik a tenger színe fölé, de a tengerfenéktől számítva a vulkán magassága a 3000 métert is eléri. Talán a távolból nézve szép, szabályos kúp alakja miatt kapta a Stromboli - csiga - nevet.



Babits Mihály: Viharjelek
Valami van a levegőben,
Már érzem mindenütt lebegni,
Valami van a levegőben.
Valami jő közel jövőben -
De hogy mi, még nem tudja senki.
Az ég piros a láthatáron.
Mi pirosítja? Hajnal? Alkony?
Tán vulkán tört ki messze tájon,
Vagy szélvihar jön a határon….

2007. március 16., péntek

"Tavasz van ! Gyönyörű!"

...mondta már József Attila is....
2007.március 16.péntek


A délelőtt medvehagyma szedéssel és Sóshegy - Rotary - Lapis kirándulással telt, pompás napsütéses, meleg időben. Meglepően sokan voltak a hegyen. Nem meglepően - medvehagyma is rengeteg volt......

  

  

Délután a Névtelen utcában sétáltunk. A panzió melletti kis tavon díszes tollú récepár úszkált, a bokorból fácánkakas repült fel kakatolva, és egyszer csak megjelent, lassan körözött, majd leszállt a tópartra egy gólya.
Így leírva idillinek tűnhet a kép, ám ha hozzáteszem, hogy mindez micsoda elhanyagolt, mocskos környezetben történt, akkor sokat levonok a hír értékéből.
Nem értem, miért ilyen rettentően elhanyagoltak a városperemi közterületek ? Egy Ausztria ebbe a völgybe, vagy pl. kedvenc Gyükésembe már csodaszép parkot varázsolt volna. Mindkét területen patak folyik keresztül, sétautakkal, padokkal rendszeres karbantartással kellemes sétáló/pihenő-hellyé lenne tehető mindkét terület.
Igaz, igaz, igaz...........Még ha rendbe hoznák is, meddig tartana ? Érthetetlen és elkeserítő, hogy sokaknak a szemételhelyezés egyetlen módja, hogy autójukból /!/ egy mozdulattal, kidobják a szemetüket. /Láttam, nem kitaláltam ezt - és egyébként is köztudott./ Évekkel ezelőtt megpróbáltam küzdeni ellene - mára már feladtam. Reménytelen...
A földhözvágott üvegekről meg már ne is essen szó...........Inkább ide teszek egy képet a tőkés récékről:
  

2007. március 15., csütörtök

Eszter 1975.03.12 - 03.15.

2007.március 15. csütörtök
Álmomban újra dúdolok
Bár
a sors fukarul
kurtára szabta az életed és a sírodba magaddal vittél
lelkemből minden éneket,
álmomban néha mégis
örömtől dúdolok,
ha szárnyukon
hazarepítenek
éjjel
az angyalok.

/Gősi Vali verse/

2007. március 14., szerda

Blogajánló

2007.március 14. szerda

Ajánlom figyelmedbe: http://www.mindenkikotoben.com/menk.htm


/ A világ egy mai fiatal szemszögéből nézve...../



2007. március 13., kedd

Csillagászat

2007.március 13.kedd.

Ma reggel - egészen véletlenül - a Phoenix TV-n egy érdekes történetet hallottam, amit eddig nem ismertem, habár érdekel a csillagászat. Bereniké hajáról van szó, ide másolom a tudnivalókat, okosodjatok:
"II. Berenice, Egyiptom királynője volt, férje III. Ptolemaiosz Euergetes király (uralkodott i. e. 246 - i. e. 221), kinek vezetése alatt Alexandria fontos kulturális központ lett. I. e. 243 körül a király egy veszélyes hadjáratot indított a szírek ellen, akik meggyilkolták nővérét, Berenice Phernophorust. II. Berenice felajánlotta Aphrodité istennőnek híresen gyönyörű, hosszú haját - amire rendkívül büszke volt - mert férje biztonságosan hazatért. Haját levágta és elhelyezte azt az istennő templomában. Másnap reggelre a haj eltűnt. Konón, az udvari csillagász, békíteni próbálta a dühös királyt és királynőt (és menteni a templomi papok életét). Bejelentette, hogy a felajánlás akkora örömöt okozott az istennőnek, hogy az égre helyezte azt. Megmutatta a csillagok egy csoportját, amit addig az Oroszlán farkának ismertek, ezt hívják azóta Berenice Hajának."
/Kallimakhosz sem volt rest, és megverselte az eseményt Bereniké fürtje című elégiájában./

Kallimakhosznak ezt a versét ugyan nem ismerem, de ide írok egy másik, számomra igen kedveset:

Nézd a vadászt...
Nézd a vadászt Epikydes, míg nyulat űz a hegyekben,
vagy fürkészi mohón őzike lábnyomát, 
vidáman tör előre a hóban is, 
ám ha elébe adják: "Itt a vad !" - el se fogadja talán. 
Bennem is ilyen szerelem van, 
kergeti azt, ami elfut, 
s únva kerül minden könnyen elért örömet.
/Trencsényi Waldapfel Imre fordítása/


2007. március 12., hétfő

Nem én írtam...

2007.március 12. hétfő.




Vagyok. 
Mint minden itt a földön. 
Megyek. 
Mint ahogy minden halad. 
Élek. 
Mint fűszál él a réten. 
Éltem csúnyán és éltem szépen. 
Van bennem árnyék. 
Van rajtam fény. 
Ennyi csak minden. 
Ez vagyok én. 

Apu, hitted volna, hogy valaha az Interneten olvashatók lesznek a gondolataidat ? S ha már ezt az fentit beírtam, hadd álljon itt a másik, Rád annyira jellemző versed is, amit úgy szeretek és kívülről tudok:


Egy kóbor, szomorú senki megfogadta, 
az életébe ha egy szomorúbb arc kerül elébe, 
csak azt köszönti. 
Ment magányos, elhagyott, árván, 
minden arcba jól belenézett, 
aztán csalódott, könnyes szemmel, 
halkan, nesztelen tovalépett 
Egyszer jött velem szemben 
a magányos őszi esti utcán. 
Arcomba meresztette arcát… 
Aztán végtelen tisztelettel megemelte a kalapját.

Marcus Aurelius

2007.március 12.hétfő


Marcus Aurelius "Elmélkedések" című könyve az egyik leggyakrabban forgatott könyv a kezemben... Ide másolom két gondolatát.


 "....Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyekben. Te magad is szoktál effélére vágyni. Micsoda korlátoltság ! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen, ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el. A békesség pedig azonos a lélek harmóniájával..." "...Próbáld meg, sikerül-e talpig derék ember módjára élned, aki nem zúgolódik a mindenségtől neki osztott sors ellen, s beéri azzal, hogy ő maga igazságosan cselekszik és lelke 
mindig jóra kész...."



Ki ismeri ezt a verset ???

2007.március 12.hétfő


Nagyon szeretem a verseket. Sokat megtanultam kívülről is anno... s néha felbukkannak még ma is verssorok. Egy ideje motoszkál a fejemben pár sor, s nem tudok rájönni szerzőjének nevére. Közzéteszem, hátha tudja a választ valaki...

".....Semmi értelmem nincsen nélküled
Húrtalan hangszer vagyok. Eldobott kincs.
Kongó kérdés, amire felelet nincs.
Te vagy a sor, amire rímelek..."
2015.12.04.
MEGTALÁLTAM!!! A vers szerzője Somlyó György !!!!!!!!!!!!!


/Állítólag Somlyó György verse, de nem találom a neten.../

Ajándék szomorúság ellen...

2007.március 12. hétfő


A váratlan ajándék a legszebb. Ez érkezett ma délután, a 3 SAT-on keresztül. EGYETLEN kedvenc zeneszerzőm/előadóm, Hubert von Goisern filmjét ismételték meg délután, Jane Goodall-lal. Sajnálom, hogy ide a blogba nem tudok zenét csatolni. Betenném most a "Gombe"-t... Nem baj, hogy nem ismeritek se az előadót, se a zenét. Nekem sok szép órát szerzett már. Ha minden igaz, idén Magyarországon is fog egy koncertet adni. Remélem ott lehetek.. ...életem első "koncertje" lenne. Ez is csak azt bizonyítja: sosem késő


elkezdeni valamit...

2007. március 10., szombat

Kedvelt Goethe idézeteim

2007.március 10.szombat
Goethe: Marienbadi elégia
„……………………Életünknek
minden órája gyönyörű ajándék,
már alig látjuk a tegnap letűntet,
ami holnap lesz, tilalmas talány még !
S bár ígért is olykor az este rosszat
Még láthatta örömöm a bukó nap.
Tégy hát, ahogy én, s nézz bölcsen vidáman
a perc szemébe ! Rajta, egy se vesszen !
Használd javadra, bizakodva, bátran,
munkában éppúgy mint a szerelemben !
Légy mindig egész, s légy gyermek szívedben,
így minden leszel, leszel győzhetetlen !.....”
Goethe: Vagyon
„Tudom, nincs semmi vagyonom,
csak a gondolat, mely száll szabadon
a lelkemből kiszakadva,
meg a pillanat, melynek gyönyörét
néha jó sors, a kegyes ég
fenékig üríteni hagyja."



Az "Őszikék" mai műsorából....

2007.március 10. szombat


Pető Kovács Júlia: Nem hívom az időt – Időskori bölcsességek
Anakreón, Petrarca, Shakespeare, Heine és Baudelaire… Berzsenyi, Kölcsey, Arany, Vajda és Pilinszky … Néhány név a félszáz költőből, akiknek versei sorakoznak e különleges kötetben. Az antológia válogatás szempontja kivételes és költőien szép. De milyen is legyen, amikor a szerkesztő-válogató maga is költő? Pető Kovács Júlia a világirodalom időskori bölcsességeit és aforizmáit gyűjtötte egy csokorba – az ókortól napjainkig. Kötete egyszerre nyújt természetes egyszerűséget, költészet-történelmet és spirituális élményt.

Egy gyöngyszem a gyűjteményből:
„…Nem hívom az időt, de jöttét se rettegem…” /Kölcsey/



2007. március 9., péntek

További törölt részek pótlása...

2007.március 9. péntek
Ha ezt a tájat látom, maradéktalanul boldog vagyok :


Ha viszont ez jut eszembe, akkor szomorú napom van:

SZABÓ LŐRINC: MAGÁNY
Mint héj az almát, borít a magány,
körülkerített és szólt: Ennyi vagy!
Hordom az élet bőrét, burkomat,
s látom, mindenki páncélt hord magán.
A mindenségből furcsa kivonat:
millió véletlenből összegyűltem,
de a születéssel elkülönültem
s most magány vagyok s új magányra mag.
Gyümölcs vagyok, magamban, idegenben.
Úgy vénülök, mintha kis életemben
át kéne élnem az egész világot.
Nap, föld, eső voltam, most alma, várok:
várom, hogy a halál kezébe vesz
s lehámozza rólam az életet.

Az élettársaim

2007.március 9.péntek
Hogy ne legyek egyedül a blogomban /se/ ide varázsolom őket:
LILI

Szomorú, de szép vers, amit ide másolok - nem a Lilikéről szól, az ő "gyerekei" jó gazdákhoz kerülve, vidáman élnek immáron /pár nap híján/ 7 éve.

Szergej Jeszenyin: A kutya

Mint tűzvirág, elnyílt a hajnal,
s fakó gyékényen, suta
szalmakunyhóban hét piros
kölyköt fiadzott a kutya.
Nyelvével fésülgette őket,
ki nem ment volna percre sem;
ott mókázott, s meleg hasából
habos tej csurrant édesen.
S hogy leragadt a nap szeme,
s elcsitult a baromfihad:
jött a gazda, zsákba kötötte
mind a hét kis kutyafiat.
Nyomába loholt a kutya -
elmaradoztak a hegyek...
A páncéltalan víztükör
fázón, sokáig remegett.
Amint gyötörten hazaért,
nyaldosva izzadt oldalát:
egyik kölykének nézte a
holdat, mit ringattak a fák.
A szikrázó űrbe meredt,
szimmantott és nyítt és nyögött,
de a vékony hold is lecsúszott,
eltűnt egy kék halom mögött.
S mint akinek kenyér helyett
kötődő kéz követ hajít:
hullatni kezdte lassan a hóba
szeme arany csillagait...
Képes Géza fordítása

BANDI

Lányi SaroltaLányi Sarolta : Cicavers
Cica-vers

Szép macskám, szép ijesztő
Szemed szemembe ásod, 
Titokzatos barátnőm 
Oly bölcs a hallgatásod.
Úgy ülsz, mint egy királynő 
Palást a bőröd, bársony. 
És látsz csukott szemeddel, 
Ülvén büszkén, sugárzón.
Titok vagy, néma bölcsem 
Tudós,ravaszdi macska. 
Félek, míg hallgatsz bölcsen: 
Rajtam mulatsz magadba.

2007. március 8., csütörtök

Nőnap

2007.március 8. csütörtök
A mai napon két meglepetés ért. Az egyik egy sztori, amin nevetni is, sírni is lehet, a másik egy kedves mese.
Tehát a sztori: Gyükésben Sós Sanyival találkoztam kutyasétáltatás közben, aki hajdan kerti munkásom volt. Rég láttuk egymást. /A történethez tudni kell, hogy kb.egy idősek vagyunk./
Sanyi: Csókolom Marika néni ! De rég láttam ! Minden jót kívánok magának a nőnapra, Isten éltesse ! Hát, ahogy elnézem, maga is jól megöregedett ám.........
A másik:

Tanulságos mese
Egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment. Minden nap a vízhordozó csak másfél edény vizet szállított a házba.
Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak fele annyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál:
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek: - Észrevetted, hogy a virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek ennek az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Tanulság:
Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban. A legjobbakat kívánom az összes törött cserép barátomnak!
S hogy a virág se hiányozzon a mai napról: 

 

2007. március 4., vasárnap

Minden kezdet nehéz...Az újrakezdés még nehezebb....

2007.március 7. szerda

"......az ami az egyik embernek kincs és bölcsesség, a másik fülében mindig bolondságnak hangzik."  Hermann Hesse: Napkeleti utazás




Szóval az úgy volt, hogy elkezdtem ezt a blogot, aztán egy rossz pillanatomban (ijedtemben? félelmemben ?)  mindent kitöröltem. Most újra próbálkozom. Hátha....
Úgy érzem, ez a kép megérdemli, hogy visszakerüljön...