Csak mert az előbb Olaszország került valamilyen módon szóba, ide írok egy érdekes információt.
Kedvencem, Marcus Aurelius uralkodása idején Rómában 88 üzemelő könyvtár volt….
No komment.
Egyébként ő csak negyvenévesen lett császár, és majdnem két évtizedig uralkodva, a
„jó császár” eszményképe lett, serege csodatevőnek tartotta, halála után még egy-két évszázad múlva is képét házi oltárokon tisztelték, álombeli jóslatokat vártak és kaptak tőle.
Ezt írja egy helyen:
„Aki a lelkét az igazság alapelveivel átitatta, annak elég a legrövidebb és legismertebb mondás is, hogy derült, bizakodó hangulatba kerüljön. Mint ez:
Mint levelek születése, olyan csak az embereké is. Földre sodorja a lombot a szél, de helyébe az erdő mást sarjaszt újból.
Gyermekeid is falevelek. Falevelek azok is, akik meggyőződést színlelve, nagy hangon dicsérnek – vagy épp ellenkezőleg – elátkoznak; azok is, akik alattomban szidnak, vagy kigúnyolnak. Ugyancsak falevelek azok is, akik halálunk után megemlékeznek rólunk. Mert mindezeket a „szép tavasz” sarjasztja, aztán a szél a földre teríti, majd az erdő újakat fakaszt helyükbe. Mindegyikünknek közös sorsa az arasznyi lét. Te pedig, mintha örökkévalók volnánk, menekülsz előlük, vagy futsz utánuk. Nemsokára te is behunyod szemed, és azt, aki téged kikísért, már más siratja el.”
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése