2007. április 18., szerda

Poe vers

2007.március 18.szerda
E. A. Poe: KÜLÖN 

Gyermekkoromtól fogva nem 
Olyan vagyok, mint más. 
Szemem 
Nem úgy lát, nem közös kutak 
Habja bennem az indulat. 
Nem közös forrásból ered 
Bánatom. 
Gyújtva szívemet 
Más fokra izzik örömöm. 
S ha szeretek: azt is külön. 
Ott -- gyermekkoromban -- 
a vad Élet hajnalán: 
ott fakadt Ez a varázs -- 
a jó s hamis Mélyekből --, 
mely kötöz ma is: 
Forrásból lett, gyors patakból, 
Sziklahegyen rőt falakból, 
Napból, mely lekörözött 
Őszi aranyfény között, 
Villámból az ég alatt, 
Amint elszállt, elszaladt, 
Dörejből, vihar ha forrt, 
S fellegből, mely olyan volt 
(Bár kéklettek az egek) 
Szemre, mint egy szörnyeteg.



fordította: Tellér Gyula

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése