2007. május 13., vasárnap

Hobbitok

2007.május 13. vasárnap

Tudományos könyv jelent meg az indonéziai „hobbitokról”
Hatalmas vihart kavart tudományos körökben egy 2003-ban az indonéziai Flores-szigeten folytatott kutatás során előkerült lelet-együttes, mely arra utalt, hogy egykor a szigeten hobbit-szerű lények éltek. Miközben egyesek az őslakosok törpékről szóló legendáinak valóságtartalmát hangsúlyozták, addig az ellentábor kóros elváltozásnak minősítette az őskori emberszerű lények méretét.

Mike Moorwood professzor most megjelent könyvében összegzi a kutatások eredményét.
A New Englandi Egyetem kutatója számos kollégájával konzultálva készítette el A hobbit felfedezése címmel megjelent összegzését a tudomány számára korábban teljesen ismeretlen fajról, a Homo florensisről, melynek felfedezése alaposan felülírta az evolúcióról alkotott ismereteinket.
A szerző szerint a hasonlóság alapján a J.R.R. Tolkien világhírű regényéből, A Gyűrűk Urából kölcsönzött hobbit elnevezés analógiája a lakóhelyre is érvényes. E szerint a sziget egyfajta „Középfölde” volt, ahol az egy méter magas florensisek birodalma virágzott.
2003-ban, amikor előkerült az első grapefruit méretű koponya, maguk a felfedezők is azt hitték, hogy valamilyen tévedésről van szó. Úgy vélték, hogy egy emberszabású gyermek csontjaira bukkantak, ám az elemzések bebizonyították, hogy felnőttről van szó.

Később aztán még számos hasonló egyed maradványa is előkerült. Ekkor röppent fel a hír, hogy egy új faj nyomaira bukkantak. A tudományos világ szinte azonnal reagált, a tudósok többsége nevetségesnek tartotta a feltételezést. Szerintük biztosan valamiféle betegségről volt szó, a törpék a Homo erectus egyik törzse, esetleg pigmeusok lehettek. Az alaposabb laboratóriumi vizsgálatok és számítógépes modellezések azonban kizártak minden ilyen lehetőséget. Maradt hát a felismerés: a Homo florensis egy elszigetelten kialakult önálló faj volt.
A különböző tárgyak, melyeket a csontok körül találtak, arra utalnak, hogy egy fejlett intelligenciájú lénnyel van dolgunk. A Homo florensis komodói sárkányokra, rágcsálókra és törpe elefántokra vadászott eredményesen, csakúgy, ahogy mondjuk a neandervölgyiek a nagyméretű állatokra. Eszközeik sem voltak fejletlenebbek, legfeljebb méretükben múlták alul a nagyobb termetű ősemberek használati tárgyait. Sőt, egyes kutatások arra utalnak, hogy a beszéd egy kezdetleges formáját használva kommunikáltak.

Az igazán megdöbbentő a felfedezésben, hogy e fejlett intelligenciát nagyon kicsi, mindössze a csimpánzéval azonos térfogatú aggyal érték el, mely ellentmond az agytérfogat és az evolúció kapcsolatáról eddig általánosan elfogadott elméleteknek. Nem meglepő hát, hogy a bizonyítékok ellenére sokan még ma is kétségbe vonják a florensis egykori létezését. Moorwood egyébként részletesen taglalja, hogy egyes kollégái miként próbálták szabotálni a kutatásokat. A felfedezés egy másik momentuma azonban még a fent említett állításoknál is jobban sokkolja a tudományos köröket.

 A Florens-szigeten talált leletek kora mindössze 18 000 éves, ami önmagában is megdöbbentő, mivel azonban a leletekből származó információk tökéletesen egybecsengnek a helyi őslakosok által Ebu Gogonak nevezett törpékről pontos leírást adó legendáival, a bennszülöttek állításai alapján egyes tudósok elképzelhetőnek tartják, hogy a florensis akár még száz évvel ezelőtt is létezhetett. E feltételezés azt a „szentségtörésnek” számító elméletet erősíti, mely szerint egyes elszigetelt, még ismeretlen területeken (mint például az Amazonas őserdejének hatalmas, a modern ember által fel nem fedezett belső részein) a Homo sapiens sapienstől eltérő emberi fajok maradtak fenn.



Egy mai és egy akkori elefánt

Pigmeus, mai ember, hobbit





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése