2007. június 29., péntek

Csapomból folyik a víz

2007.június 29.péntek


Afrikáról, a kiszáradó és pusztuló, sivatagos területekről, az ott élni-kényszerülőkről, európai ésszel igazán fel sem fogható nyomorúságról és állapotokról láttam filmet a TV-ben. Nem először - tudom, nem utoljára, mégis valahogy hirtelen a cím-beli mondat bukkant fel bennem: igen, azt hiszem ilyesminek is lehet örülni.



A nebrai korong


2007.június 29.péntek

A 3600 éves nebrai korong A nebrai korong egy 32 cm átmérőjű bronz korong, amely a szélénél alig 1,7 mm vastag, a közepén viszont eléri a 4,5 mm-es vastagságot. A korongon jól kivehető módon ábrázolták a napot, a holdat és a csillagokat egy aranybevonat segítségével. Maga a bronzlap két helyről származó alapanyagból készült: az ötvözethez szükséges réz minden valószínűség szerint az ausztriai Salzburg környékéről származik, ám az aranybevonat erdélyi bányából származó aranyból készülhetett.

A korong korát radiokarbonos vizsgálat révén nem lehet megállapítani, hiszen az ötvözet nem tartalmaz szenet, így a datálást csak a koronggal együtt megtalált többi tárgyon végezhették el. Két bronzkardot, két bárdot, egy véső és egy karperec darabjait találták a koronggal megegyező helyen. A két kilós korongot valamikor 3600 évvel ezelőtt készíthették, és az idő folyamán többször változtatták a rajta található ábrázolásokon. Wolfhard Schlosser, a bochum-i egyetem asztronómusa szerint a szászország-anhalti lelet az első kalendárium.
Úgy véli, a korong segítségével tudta összhangba hozni a bronzkori ember a holdévet a napévvel. A korong segítségével tudta megállapítani, hogy mikor is kell egy szökőhónapot beiktatnia kalendáriumába ahhoz, hogy a napév és a holdév ismét fedésbe kerüljön egymással. Ezt a véleményt képviseli egyébként Ralf Hansen, hamburgi asztronómus is.
Ő egy babiloni ékírásos szöveget felhasználva arra a megállapításra jutott, hogy a bronzkori ember már 365 napos napévvel és 354 napos holdévvel számolt. A kettő összhangba hozása azonban olyan tudást feltételez, amelyre eddig gondolni sem mertek a kutatók a bronzkori ember kapcsán. Kérdés, hogy ha valóban ismeretekkel rendelkezett a csillagok állását illetően, akkor ezeket honnan szerezte? Saját maga jött rá az asztronómiai tényekre, vagy valahonnan keletről „importálta” a tudást. /Nat.Geo., 3SAT/

2007. június 28., csütörtök

Szivárvány

2007.június 28. csütörtök



Sík Sándor:Kettős szivárvány  

Elült a zápor, elnyugodott a szél,  
Felhő-barlangok tömbjei omlanak,  
S a hegy dicsőült homlokáról 
Felkel a nap biboros korongja.  
Jöjj, nézz a napba, nézd: csupa láng, csupa 
Szépségig-érett végig-elég öröm, 
Pedig már fonja szemfedőjét  
A konok ég könyörtelen ujja.  
De ő nem bánja; mit neki éjszaka,  
Mit a halál is! Él, amig él, ragyog  
S szépsége édes aranyával  
Önti el a keserű világot.  
Nézd, nézd a felhők mámoros ünnepét,  
A szépség színes templomi zászlait  
Hogy lengetik, hogy bontogatják  
Tornyosodó meseváraikból.  
Nézd a szivárványt: kétfonatú öve  
Kétszer karolja át a kitárt eget!  
Nézd, és öleld, öleld, halálig,  
Ezt a szegény gyönyörű világot!

Patak partján megpihenni jó

2007.június 28. csütörtök
Sík Sándor: A Csörgő patak  

Cserlomb alatt mohos kövön ülök.  
A Csörgő patak altatón csörög.  
Nagy kövek közt fodor hullám forog, 
Gondolatom is vele kanyarog. 
A hullám sír, nyújtózik, elfelé. 
Sóhajt a cser, nyújtózik, fölfelé.  
Nyugtalan ágon hintál a levél.  
Honnan jön a szél? 
Hova megy a szél? 


 

Juhász Gyula

2007.június 28. csütörök

Juhász Gyula: Szürkület  

A régi gyermek néha fölzokog még,
A régi gyermek néha fölnevet,  
Rám derül néha egy alkonyodó ég,  
Mely soha már meg nem véd engemet!  
A régi gyermek játékai törve,  
A régi gyermek kertjei oda,  
Régi szüretnek nem jő vissza ősze,  
Régi majális, hol van már bora?  
A régi utcák nem várnak esténkint,  
A régi fák már nem köszöntenek,  
A régi vágy már hervatag, beteg.  
Ó hol lehetnek tűnt téli estéink,
Sárkányok, derűs nyári égbe, fenn,  
Tiszavirágok a holt vizeken?



 

Luca: élt 13 évet...

2007.június 27.szerda















Kosztolányi Dezső: A kis kutya.  
A kis kutya. Mégis a legszebb állat.  
Magasba trónol fönn a vánkoson,  
csodálva nézem sokszor órahosszat 
és fürge szívverését számolom.  
Ha álmodik csontokról és ebédről,  
gondolkozom, milyen a kutya-álom? 
Milyen lehet az élete, az álma ezen 
a vad és végtelen világon?  
Szegényke mindig bús. 
Kérdem, mi bántja,  
s virgonc szemem kerüli futva-félve. 
Egy néma-csöndes bánat titka
 ködlik enyves szemébe, 
barna, bölcs szemébe.  
És firtatom: nem szeret ugye senki, 
 s buksi fejét búsan térdemre ejti.  
És szólítom: menjünk a kertbe ki,  
s lengő fülét lassan leengedi.  
Vagy unszolom: hazádtól messze estél? 
és mélabúsan önmagába mélyed. 
Vagy kérdezem: fáj, ugye fáj az élet?  
s reám borul, akár egy drága testvér. 
 És nógatom: szólj a kutyavilágról, 
hol testvérkéd, apuskád messze él, 
és kutya-házak vannak, kutya-szobrok.  
Száját feszítem és mégsem beszél.  
Vagy kérdezem: anyácskád gyászolod te 
ugye-ugye, hogy nem jő róla hír? 
Nem tud beszélni, a kedveske néma.  
És sír és sír... Szegény kis kutya sír.

 

2007. június 26., kedd

Az akácerdő szélén ültem és sírtam.../Coelho után szabadon/

2007.június 26.kedd


Ma kora reggel kimentem a rétre, gyógynövényeket szedni. Lili az akácos árnyékában lepihent, én válogattam Isten patikájából - a rét virágaiból. Senki nem gondolná, hogy egy ilyen város-közeli, kaszálatlan réten hányféle gyógynövény található - csak ki kell menni és leszedni. Katáng-kóró, útifű, tejoltó galaj, ökörfark-kóró, orbáncfű, somkóró - hogy csak a ma begyűjtötteket említsem. Van már itthon egy kisebb gyűjteményem. Néhány éve szívesebben nyúlok ezekhez a szerekhez, mint a gyógyszerekhez. Az akác, a hárs, a bodza, a citromfű, a lóhere és a csalán gyakran fogyasztott teáim, bár a torokgyulladásomat is inkább pörköltcukros vöröshagymateával meg meleg mézes tejjel gyógyítottam, és nem antibiotikummal.
Szóval miközben az ökörfark-kóró aprócska virágait szemeztem le a szárról, egyszer csak azt éreztem, hogy én olyan boldog vagyok itt és most, hogy sírnom kell. Hát ezért a cím...Hűvös szellő fújdogált, friss illatok lebegtek körülöttem, a cipőm harmatos volt, bár nem fázott a lában, az ég ragyogó kék volt, mellettem volt a kutyám és én egyszerűen azt éreztem, hogy
"...túl sok a jóból - ez álom talán -
ha ébredsz, nem marad más
mint féregrágás a fán"
Hát ez történt ma velem. Köszönet érte........Nagyon kellenek az ilyen boldog pillanatok.


2007. június 24., vasárnap

Marianne Sägebrecht

2007.június 23.vasárnap

Szerencsés napom van ! Ma délelőtt a WDR-en véletlenül kifogtam kedvenc színésznőm egyik - eddig még nem látott - filmjét: Am Ende siegt die Liebe.
Itt egy rövid ismertető róla, ha valaki nem ismerné:
 

Marianne Sägebrecht (* 27. August 1945 in Starnberg) ist eine deutsche Schauspielerin und Kabarettistin.
Obwohl sie schon an der Realschule in einer Theatergruppe spielte, bildete sie sich zunächst zur medizinisch-technischen Assistentin aus. Sie heiratete mit 19 und bekam eine Tochter. Mit ihrem Mann leitete sie vier Jahre lang die Kleinkunstbühne „Spinnradl“ in Starnberg.
Nach ihrer Scheidung 1976 führte sie die Künstlerkneipe „Mutti Bräu“ im Münchner Stadtteil Schwabing, wo sie Kontakte zu Schauspielern und zu Künstlern des Zirkus Roncalli herstellte. 1977 bis 1981 arbeitete Marianne Sägebrecht am Kabarett „Opera curiosa“ und spielte ab 1979 nebenher auch Theater. Da sie inzwischen einen guten Ruf als Allroundkünstlerin besaß, verhalf Regisseur Percy Adlon ihr 1983 in Die Schaukel zu ihrer ersten Filmrolle.
Durch die folgenden Filme wurde sie schnell äußerst populär. Immer wieder mimte sie glaubwürdig die einfache Frau von nebenan, die sich nichts gefallen lässt. Zu ihren bekanntesten Filmen zählen Zuckerbaby (1984), Out of Rosenheim (1987), Rosalie Goes Shopping (1988) - alle drei unter der Regie von Percy Adlon, Der Rosenkrieg (1989) und Asterix und Obelix gegen Cäsar (1998). In Frankreich u.a. als Michel Piccolis Haushälterin in Martha und ich und als Pflegemutter des kleinen Rémi in Findelkind. 1996 spielte sie in Der Unhold (The Ogre) mit John Malkovich, Gottfried John und Simon McBurney. In Café Meineid hatte sie einen Gastauftritt.
Auszeichnungen :
* Schwabinger Kunstpreis (1982)
* Bambi (1989)
* Ernst Lubitsch-Preis für Zuckerbaby
* Bundesfilmpreis für Out of Rosenheim
* Bayerischer Verdienstorden, verliehen am 17. Juli 2003

Ma hosszú mese lesz...



 
  

WDR TV-élményem alapján: /a német szöveg után magyar ismertető is van!! Ne légy lusta odáig görgetni az egeredet!/
WDR Fernsehen Sonntag, 24. Juni 2007, 08:15 - 09:00 Ein Mädchen vom Bodensee - Gräfin Sonja Bernadotte Ein Film von Inge Plettenberg Bis zur Übergabe an die nächste Generation zu Beginn 2007 war sie Herrin über 45 Hektar Paradies im Bodensee. Sie hat in eine alte Dynastie eingeheiratet, die seit Anfang des 19. Jahrhunderts das schwedische Königshaus stellt: Sonja Gräfin Bernadotte af Wisborg, ehemalige Geschäftsführerin der Mainau GmbH, eines der führenden Touristikunternehmen in Deutschland. Sie hat fünf Kinder großgezogen und sich, zusammen mit ihrer elf Jahre älteren Stieftochter Gräfin Birgitta, um ihren Mann gekümmert: Graf Lennart Bernadotte. Er starb kurz vor Weihnachten 2004 im Alter von 95 Jahren. In Schweden am Ufer des Mälarsees, Schloss Gripsholm in Sichtweite, und auf Schloss Mainau am Ufer des Bodensees erzählt die Gräfin ihr Leben. die ungewöhnliche Karriere der Verwalterstochter Sonja Haunz, die nach der Schule in die Welt hinaus will, und die dann doch am Bodensee bleibt - als Frau des Schlossherrn auf der Mainau. Ein Stoff für einen Courths-Mahler-Roman und doch eine Geschichte aus dem richtigen Leben. Gräfin Sonjas Erzählungen werden ergänzt durch Anmerkungen derer, die ihr nahestehen. So spiegelt sich die Persönlichkeit dieser ungewöhnlichen Frau im letzten Interview von Graf Lennart Bernadotte, in Gesprächen mit Gräfin Birgitta, Tochter Comtesse Caterina, einer alten Kinderfrau, der ehemaligen Chefsekretärin und Freunden der Familie. Die Dokumentation begleitete und beobachtete "Gräfin Sonja", wie die Mainauer sie nennen, noch bei verschiedenen öffentlichen Auftritten als Chefin der Mainau GmbH und im Rahmen ihrer zahlreichen Ehrenämter. 

Itt részletesebben is olvashatsz róla, sok szép képet láthatsz, és akár virtuális sétát is tehetsz: http://www.mainau.de/ http://www.euxus.de/blumeninsel-mainau.html



  
Az alábbi szöveget innen hoztam:
http://www.hhrf.org/rmsz/00okt/r001007.htm 

Mainau, az álmok szigete  

Németországi tartózkodásom alatt nem mulaszthattam el Mainau álomvilágának meglátogatását. Vendéglátóim, a nagyon kedves Strauss-család jóvoltából elkocsikáztunk a Duna-forrás városából, Donaueschingenbôl a kék vizû Baden-tóhoz. 

Mainaut közepes hosszúságú híd köti össze a szárazfölddel. Az alamannok területén, a Baden-tó hullámaitól fürösztött sziget évente kétmillió látogatót vonz. (Az alamann ôsrégi germán törzsbôl származó büszke nép. Csodásan szép népviselete némely vonatkozásban hasonlít a bajorokéhoz. Ez okozta tévedésemet, amikor Schönwald egyik vendéglôjében megkérdeztem a csinos kiszolgálólányt, hogy bajor-e. Meglepett büszke nemleges válasza, mellyel egyben tudomásomra hozta, hogy ô alamann.) 

Térjünk vissza Mainau minden elképzelést felülmúló szépséges szigetének megtekintéséhez. Mint botanikus kert, történelmi kastélypark és kulturális központ, Németország egyik legvonzóbb turisztikai létesítménye. Magánvállalkozási minôségében – a sziget minden vonzáskörének hatásos eredményeként – „Mainau nemzeti mûemlék" névvel illeszkedett be Németország turisztikai névsorába. 

1974-ben a német Bernadotte Sonja grófnô és Bernadotte Lennart gróf kezdeményezésére alapítvány létesült, amely megteremtette a „Blumeninsel Mainau" (Mainau virágsziget) kereskedelmi társaságot. 
Már Krisztus elôtt 5000-bôl való települési nyomokat is találtak a sziget területén. A történelem folyamán e sziget a népek közötti viszálykodásoknak volt kitéve. A számtalan tulajdonos a szigetet feldúlva, rendetlen össze-visszaságban hagyta. Egyedül a mágnás Esterházy Miklós, aki 1827-ben vette meg a szigetet, tisztította meg a területet, és ritka növények sokaságát, sôt, délszaki fákat is ültettetett Mainau földjébe. Részben Esterházy tekinthetô a mai csodás park egyik értékes kezdeményezôjének. 

Hogyan került a sziget a ma gyönyörû kastélyban lakó Bernadotte-család tulajdonába? 1856. szeptember 20- án I. Frigyes bádeni nagyherceg feleségül veszi a porosz Vilmos herceg 18 éves leányát, Lujzát. (A fiatal pár második unokája Lennart Bernadotte.) A nagyhercegi párnak három gyermeke volt: a késôbbi II. Frigyes nagyherceg, Viktória hercegnô és Lajos herceg. Viktória 1861-ben feleségül ment a svédországi Gusztáv koronaherceghez, így Svédország királynôje lett. Ugyanabban az évben meghal I. Frigyes, ennek következtében Mainau tulajdonjoga fiára, II. Frigyesre száll. Ô megegyezett testvérével, Viktóriával, hogy a nô halála után második fiáé, Vilmos hercegé, aztán pedig az unokáé, Lennart Bernadotte hercegé lesz a sziget. 

Így történt, hogy Mainau a ma csodálatos palotában élô Bernadotte grófi család tulajdonába került, ugyanis Jean Baptiste Bernadotte, aki mint XIV. Károly svéd és norvég király uralkodott, dédnagyapja volt Viktória férjének. E család varázsolta tündérkertté a szigetet. Lennart herceg szülei az elsô világháború kirobbanásakor elváltak, így a kisherceget nagyanyja, Viktória nevelte tovább, és minden nyarukat Mainau szigetén töltötték. 

1930-ban kezdôdik el az ún. Bernadotte-korszak. A kert növényzete addigra elvadult, a kastély rettenetesen elhanyagolt állapotban volt, ízléstelen bútorokkal berendezve, kívülrôl burjánnal benôtten. Fél évszázadig tartott, amíg a kastély és a kert a mai állapotába került. A 45 hektárnyi terület szinte teljes egészében több ezernyi fajta virág özönében fürdik. A területére való belépéskor egyik oldalon körkörös virágágy, közepén három méter magas, virágokból készült fülesbagoly néz szembe a látogatóval. A másik oldalon óriási virágkacsa díszeleg. A park virágjai úgy vannak összeválogatva, hogy hervadásuk nem vevôdik észre. A színek egyeztetése, a virágok csoportosítása kitûnô ízlésrôl és szaktudásról tanúskodik. A pálmaházban megfelelô hômérsékleten éli világát több pálmafajta, a levegôt citrom- és narancsillat hatja át, tengernyi orchidea kápráztat el. A világszerte virágzó 25 ezer fajta orchideából itt 1200 féle gyönyörködteti a szemet. 

Ámulatunkban talán el is szakadnánk a külsô világ durva realitásától, ha a papagájok rikácsolása nem ébresztene rá a valóságra. A tavaszi virágszônyegek életre keltésének elôkészítése már ôsszel elkezdôdik, amikor 600 ezer virághagymát készítenek elô tavaszra. A tavaszi virágfakadáskor 1 millió 200 ezer virág élvezi a nap áldott sugarait, és ezek közül 55 0 különbözô tulipán, 200 féle nárcisz és több mint 80 színkombinációban tündöklô jácint ejti bámulatba a látogatót. Még el sem hervadt a tavaszi virágok tömege, helyüket a csodás rhododendron veszi át. A 280 fajta, bokrosan növô virágözön másik dísze a mainaui kertnek. Ettôl nem távol láthatjuk a vadrózsákat: itt több mint 1200 féle nemes rózsa látványa ejti ámulatba az embert. A máskor oly szerényen megbúvó árvácska itt büszkén virul bársonyos színpompájában, óriási szônyeget alkotva. 
A csodakert virág- és fagazdagsága egészen más világot varázsol elénk. Az óriási méretû fák (Sequoiadendron giganteum, Thuja piccata stb.) mellett láthatóak a tulipánfák, ezek között található az Esterházy herceg által 1830-ban ültetett fa (vagy annak utóda), amely eléri a 43 méteres magasságot. 

Mainau másik csodavilágába lépünk, ha meglátogatjuk a lepkeházat, ahol kellemes meleg fogad. Az üvegház ezer négyzetméter nagyságú, levegôje nagy százalékban nedvességet tartalmaz. A lepkék eme, szemet-lelket gyönyörködtetô otthonát Michael Boppre freiburgi egyetemi tanár útmutatásai szerint rendezték be. A trópusi növények sokasága, vízesések és folydogáló kristálypatakokon átvezetô apró hidak az idegek megnyugtatása szempontjából is nagyszerû hatásúak. Rengeteg színpompás pillangó repdes a levegôben. Szelídek és barátságosak. Belépésemkor egy tenyérnyi nagyságú pillangó szállt le a vállamra megpihenni, majd könnyed libbenéssel apró állványra helyezett tányérkában, édes folyadékban fürdô citromszeletre szállt, szippantott néhányat belôle, aztán tovalebbent. Több ilyen etetô is van a lepkeházban, a pillangók nagy örömére. 

Mainau csodálatos virágözönét itt-ott romantikus lépcsôk, teraszok, vízesések szakítják meg. A sziget déli partjára érek. Elôttem a Bodensee (Baden-tó) kék hullámai ragyogóan fehér hajó távoli sziluettjét simogatják. Velem szemben, a túlsó parton vannak a távoli svájci Alpok fehér süveges csúcsai. Néhány évvel ezelôtt, svájci látogatásomkor onnan néztem errefelé. Jó néhány órára kiszakadtam a mai világ kegyetlen történésébôl. Mindezt a 75, magas képzettségû kertésznek és a kertet rendben tartó 175 szakmunkás fáradságos munkájának, de nem utolsó sorban a Bernadotte grófi család nemes célú tevékenységének köszönhetem. 
Alkonyodik. A pihenni készülô nap narancsszínûre festi az eget, az Alpok kékesen verik vissza a fényt. A kastély melletti, ragyogóan szép, barokk stílusú római katolikus templom tornyában megszólal a harang… 
(Kalmár Zoltán) 






2007. június 23., szombat

Hőség

2007.június 23. szombat
Radnóti Miklós: Hőség

 
Tapsolva szétfutott a zápor 
s itt köröskörül üresen világít 
a környék és szuszog,  
de dong és csomókba hull már a napfény
s aranymedveként nyalja 
a tüzes pocsolyákat.  
Kövér fényesség hintál 
az ázott deszkáknak jószagán 
és fortyog a világ a hirtelen melegben; 
tükröző fák közt száll könnyű szellő  
s a záporeső már a teli gyökérben él.  
És bomlik a hőség, s imbolyog ! 
hajlott füvek közt fény kísérgeti útját;
talpát feni és csúszkálva elindul,  
pára marad itt csak és szövött nyugalom.  
Héthatáron túl csillámlik háta fénye már,  
elfagyott kőszál aranylik le ott 
s a kemény éjszaki sark is – ha eléri, 
megszőkül tőle a kényes szivárvány alatt, 
amott a messzeségben.


Foto:morrmota

Két nyári szépség

2007.június 22.szombat

Radnóti Miklós: Június  
Nézz csak körül, 
most dél van és csodát látsz, 
az ég derüs, nincs homlokán redő, 
utak mentén virágzik mind az ákác, 
a csermelynek arany taréja nő 
s a fényes levegőbe villogó 
jeleket ír egy lustán hősködő 
gyémántos testü nagy szitakötő.


 

2007. június 21., csütörtök

Őrült nyár

2007.június 21. csütörtök /árnyékban 34 °C/


Kosztolányi Dezső: A napraforgó, mint az őrült...

A napraforgó, mint az őrült  
röpül a pusztán egymaga,  
a tébolyító napsugárban  
kibomlik csenevész haja.  
Bolond lotyó – fejére kapja 
a sárga szoknyáját s szalad, 
szerelmese volt már a kóró, 
a pipacs és az iszalag,  
elhagyta mind, most sír magában,  
rí és a szörnyű napra néz, 
  a napra, úri kedvesére, 
 ki részeg, s izzik, mint a réz.  
Aztán eszelősen, bután  
rohan a gyorsvonat után. 


 

2007. június 17., vasárnap

A kristályváza megrepedt

2007. június 17.vasárnap



Sully Prudhomme : Törött váza 

Hol a verbéna haldokol ma a kristályváza megrepedt.  
Egy legyező épp csak súrolta, még zaj se hallatszott s beteg.  
De a kicsiny karc egyre jobban harapta az üvegfalat  
és láthatatlan és titokban és biztosan tovább haladt.  
Vize lassanként csepegett ki a senyvedő virág körött.  
Mi történt itt, nem sejti senki. Ne nyúljatok hozzá: törött.  
Szívünkhöz is így ér a drága és megkarcolja hirtelen.  
A szív tovább hasad, virága elhull az édes szerelem.  
Az emberek vélik, ép még, de benn szívünk sír és sajog,  
mert érzi mély-mély repedését.  
Törött: hozzá ne nyúljatok. 
  /Kosztolányi Dezső fordítása/

2007. június 16., szombat

Dsida Jenő

2007.június 16.szombat


Dsida Jenő: DE TI NEM LÁTTOK ENGEM  

 Ezt az országot hiába keresitek
a ti világotok alatt vagy felett
mellette vagy akár benne is
Magam is véletlenül jutottam ide
kószálás közben aranykürtök búgása
öles lángok zúgása között
Nem tudom leírni elmondani
milyen: e fehérség mellett
sárga a ti havatok – a kéknek
mély tüze van mellette szürke
legszebb májusi egetek is
A jóságról békéről nemcsak
beszélni lehet meg lehet őket
fogni, símogatni – a tengernek
nincs neve semminek sincs
neve mindennek könnyűség
a lelke a lábam, a kezem könnyű
egyszerű a szívem.
Ébren alszom aranyos láng a
hajam: lobog lobog –
Néha látlak téged is másokat is
de ti nem láttok engem
hangomat nem halljátok
csókoló számat nem érzitek
Eltünök mély fekete szakadékok
alján s én csodálkozó homályos
szemmel ülök le az ásitó
mélység partjain és
hosszú-hosszú selyemcérnán
utánatok lengetem a csillagokat.




 

Kicsi rózsa

2007.június 16.szombat


Dsida Jenő: KICSI RÓZSA...  

Ha nagyon egyedül vagy, 
kicsi rózsa, s végtelen éjjel 
ködharmata hull,  
én mellédsimulok hangtalanul.  

Ha árvaságod szívet-facsaró,  
csak szólnod kell és támaszod leszek,  
élő, egyszerű rózsafakaró.  
Ha síró, szellemjáró éjfelen  
végigszáguld a szél zúgva, seperve,  
eldughatod az arcod kebelemre.  

Ha babonázva arcodba mered a sápadt, 
kaján, torzult holdvilág-arc,  
elfödöm gyöngéden a szemedet.  
Ha fáj, ha üldöz valami titok,  
belefújok egy kicsi ezüst sípba:  
gondot-űzni tündéreket hívok.
Alkonyatkor a napba bámulunk,  
imádkozva, míg eljön a sötét  
és álmodjuk az egymás közelét.  

S mikor szirmodat sóhajok se tépik,  
egy frissharmatú, boldog éjszakán,
ketten, szótlanul felnövünk az égig. 


 

Eltűnt a Gejzírek-völgye!

2007.június 16.szombat

Az UNESCO Világörökség részét képező oroszországi Gejzírek-völgye június 3-án egy szempillantás alatt eltűnt. A több mint száz gejzírrel és hőforrással tarkított csodálatos völgyet egy hegyomlás temette be. A Gejzírek-völgye a Kamcsatka-félszigeten található a Kronotsky természetvédelmi területen. Ez egyike azon kevés helyeknek a Földön, ahol viszonylag kis területen számos gejzír és hőforrás található.


Ezen az alig hét négyzetkilométernyi területen 20 nagy gejzír és 200 kisebb hőforrás, iszapfortyogó működik. Kamcsatkán kívül hasonló jelenséggel az Egyesült Államokbeli Yellowstone Nemzeti Parkban, Izlandon és Új-Zélandon találkozhatunk még.
A Gejzírek-völgyében a hegyomlást egy földrengés okozta, amely Kamcsatkán nem ritka, hiszen lemezszegélyek találkozásánál, tektonikailag aktív területen helyezkedik el. A félsziget nagy része az UNESCO Világörökség részét képezi az ott sorakozó mintegy száz vulkánnak köszönhetően.A Gejzír folyó, amely korábban kristálytiszta hegyi patakként zubogott végig a völgyben, a hegyomlás során kőtörmelékkel, hóval és jéggel töltődött fel.
 

„A Föld egyik legszebb természeti csodáját veszítettük el” – mondta Laura Williams, a WWF kamcsatkai irodájának vezetője.
Hacsak a folyónak idővel nem sikerül áttörnie a csuszamlás okozta törmelékgátat, a völgyben egy forró tó alakul ki. Ezzel viszont veszélybe kerülhet a lazacok élőhelye, és a velük táplálkozó ragadozó madarak és medvék állománya is.

2007. június 15., péntek

Köszönöm, amit látok: a teremtett világot

2007.június 15. péntek

Vas István - A Teremtőhöz
 
Köszönöm, hogy megteremtettél,  
ó, Szeretet és idetettél,  
hogy csillagok, ködök, 
s hegyek között ember legyek.  
Köszönöm, amit látok:  
a teremtett világot,  
hogy még a rossz sem céltalan;
mindennek jelentése van.  
Én is, Neked kincset érő egy vagyok, 
soha visszatérő, s akár a férgek, 
vagy a szentek, valamit jelentek.  
Ha meghalok, semmit sem veszítek,
művedet meg nem semmisíted,  
s a mennyben, vagy a pokolban
az leszek, aki voltam.



 

Menni kéne...

2007.június 15.péntek

 

Dsida Jenő: Menni kéne házról házra  

Menni kéne házról házra 
Nem így kellene hűvös, 
árnyas szobából, 
kényelmes íróasztal mellől 
szólani hozzátok, jól tudom. 
Menni kellene házról házra, 
városról városra, 
mint egy izzadt, fáradt, 
fanatikus csavargó. 
Csak két égő szememet,  
szakadozott ruhámat, 
porlepett bocskoromat 
hívni bizonyságul  
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,  
kiabálni minden ablak alatt:  
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!

Moha

2007.június 15.péntek
Váci Mihály - Moha  

Ott él éppen, ahova hull.  
Nem gyökeredzik, csak lapul.  
Nem mélyre tör, se a magasba,  
csak kúszik, széjjel, laposodva.  

Fagyos, hideg: - tél nem fagyasztja.  
Száraz, aszott: - nyár nem aszalja.  
Tavasszal, - neki nincs virága;  
s ha ősz jön, - nincs szép hervadása. 

Nem hervad, mert nem is virágzott;  
s elégedett, mert sose vágyott.  
Fényre nem tör, s nem tűnik árnyba.  
Sugár nem száll, s por se hull rája. 
Gyökértelen, - ezért nincs lombja.  
Földje nem volt, - nem lesz égboltja.


 

2007. június 14., csütörtök

Kosztolányi Füves könyvéből

2007.június 14. csütörtök

Nem tudom, ki hozta először vonatkozásba családunkat a politikával. Ha tarka ruhában járunk, töröknek neveznek, ha vörösben, szocialistának, ha fehérben, antiszemitának. Kérlek tiltakozz ez ellen a nevemben. Nekem nincs semmi hitem, semmi meggyőződésem. Megvetem az alacsonyrendű szellemek e silány szórakozását. Élek és semmi több. Még gomblyukakban, politikai gyűléseken is az életet imádom, mely pártatlan, mint a természet /Kosztolányi Dezső: Szegfű/


 Pontosan kimutatták a közgazdászok, hogy csak egy emberöltőnek kellene lemondania a hatalomról, az önzésről, az igazságtalanul harácsolt vagyonról, az előjogról, a fegyverkezési őrületről, csak egy emberöltőnek kellene kicsit többet nélkülözni és szenvedni, s akkor a nyomába lépő és az annak nyomába lépő emberöltő békében és boldogságban élhetne az idők végezetéig. Itt is udvariaskodtak egymással az emberöltők: „Csak ön után”.

2007. június 13., szerda

Vihar

2007.június 13.szerda


    József Attila: Jön a vihar...

Jön a  vihar, tajtékja ében,
haragos bírák feketében,
villámok szelnek át az égen,
mint fájó fejen a kinok,
utánuk bársony nesz inog,
megremegnek a jázminok.

Almaszirmok - még ép a roncs ág -
igyekszenek, hogy szállni bontsák
kis lepkeszárnyuk - mily bolondság!
S ameddig ez a lanka nyúl,
a szegény fűszál lekonyúl,
fél, hogy örökre alkonyúl.

Borzongásuk a nem remélt vád -
így adnak e kicsinyek példát,
hogy fájdalmad szerényen éld át,
s legyen oly lágy a dallama
mint ha a fű is hallana,
s téged is fűnek vallana. 
 
 

2007. június 12., kedd

Az öröm illan

2007.június 12.kedd




TÓTH ÁRPÁD: AZ ÖRÖM ILLAN  

Az Öröm illan, ints neki, 
Még visszavillan szép szeme, 
Lágy hangja halkuló zene, 
S lebbennek szőke tincsei. 
  
Itt volt hát? jaj, nem is hiszem, 
Már oly kusza a tünde rajz. 
Mint visszafénylő, kedves arc 
Szétrezgő képe vad vizen.  

Mint lázálomkép, lenge árny, 
Cikázó galambsziluett 
Lánggal égő város felett: 
Füst közt vonagló gyenge szárny. 
   
Egy holt csillagról árva fény, 
Mely milljom éve untalan 
Száll ájultan és hontalan 
A végtelen tér jég ürén.  

Édeni pajtás, égi kéz, 
Feldobná szívünk a poros, 
Vak légbe, mint vidám, piros 
Labdát, de jaj, a szív nehéz.  

Itt volt hát? -- ó, Öröm, Öröm, 
Egy szóra még, egy percre még! 
Ó, mondd, az ég fenn ugye kék, 
S az élet méze nem üröm?  

Az Öröm illan, ints neki, 
Még visszabúsul szép szeme, 
Lágy hangja elfúló zene, 
S ezüstfehérek tincsei.

 

Valami nagy nagy tüzet kéne rakni

2007.június 12.kedd

Nem tévedés, tudom én, hogy nyár van – legalábbis a hőmérséklet tekintetében - hiszen ma 31 fokos meleget hűtött le délben egy hatalmas, jéggel kísért felhőszakadás. Ám egy délutáni beszélgetés kapcsán mégis csak ide írtam ezt a verset. Átvitt értelemben ugyanis életbevágó nagy szüksége lenne ennek az országnak, az itt élő embereknek valamiféle nagy, nagy tűzre, ahol felmelegedhetnének és közben ócskaságaikat meg elégethetnék. Nem szeretnék én politikával foglalkozni, mert az aztán végképp nem tartozik a számomra örömöt okozó témák közé – csak érzem, ha valaki elkezdené a tűzrakást, rám is számíthatna, hogy hozok rőzsét. Ha a hőmérőt nézem: hőség van, tény. Mégis fázom. Fázik a lelkem ebben az országban.

József Attila: Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!



2007. június 10., vasárnap

Bánat

2007. június 10.vasárnap


Hajnalban Bandi cicám 2 napos küzdelem után felment a cica-mennyországba.
Ez az utosó, pár napja készült képem róla: 









2007. június 8., péntek

Miért sírnék ?

207. június 8. péntek


A.F. SCHMIDT: MIÉRT SÍRNÉK ?

Miért sírnék, hiszen rózsaszín az ég, 
s hajnalkák hajladoznak könnyű szélben? 
Miért sírnék, mikor boldogság jár az utakon, 
és portugál falvak templomaiban szól a harang? 
Miért sírnék, ha egyszer a cirkuszok tele vannak gyerekekkel, 
ha a költészet tovairamlik a soha-többé-hegy kövein? 
Miért sírnék, hiszen felhangzik alkonyatkor 
a klarinét s miséznek Brazília zugaiban? 
Miért sírnék, hisz szűzleányok halnak, 
betegek nevetnek, csillagok nevetnek a júniusi égen? 
Miért sírnék, miért, mikor az úton jázminok nyílnak 
s fehér lányok szerelmesek? 
Miért is sírnék, Istenem, ha egyszer boldog vagyok 
és szegény, boldog, mint a kórházak ismeretlen szegényei, 
mint a vakok, kiknek fényed szebb, mint a fény, boldog, 
mint eltartott koldusok, mint az első csók után megúnt szeretők, 
mint váratlanul megtapsolt vén táncosnő, 
boldog, mint az alvó rabok – miért sírnék?



Vígasztaló vers

2007.június 8.péntek
ÁPRILY LAJOS: VIGASZTALÓ VERS

Áprily Lajos: Vigasztaló vers

 Ne félj, az óra meg nem áll,
szelek szűnnek, vizek apadnak.
Hiába hosszú, vége lesz
az éjszakai sivatagnak.
Sívó, sötét homok felett

a hajnalszél kibontja szárnyát
s elmenekül a puszta-rém,
a bíboros ruháju skárlát.

Ne félj, az óra meg nem áll.
Reggel felé elszáll a láz is,
reggelre enyhülés fogad,
forrásvizes, hűvös oázis.

Új fénnyel csillogó utunk
riasztó árnyékkal nem állja,
sem orgonálva nem kisér
a bú alattomos sakálja.

Ne félj, az óra meg nem áll.
Mint valami fekete várrom,
a gond komor pirámisa
elmarad a látóhatáron.

Nézd, gyöngyházfény az ablakon,
a köd csak egypár szürke foszlány,
s azt is széttépi most a nap:
sörényes, büszke hímoroszlán !



Újra Szepes Máriától...

2007.június 8.péntek


„Amikor azt hiszed, az egész világ reménytelenül fekete bánatóceán körülötted, gondolj arra, hogy a tintahal is ezt képzeli, amikor belső saját tartályából teste köré fecskendezi a sötét festékanyagot, ő maga teljesen eltűnik a fekete lében !” „Alkalmazd a szó erejét, mágikus definíciók hatalmát elsősorban önmagadban ! Győzd le vele lényed árnyékba borult részének ellenállását a Fénnyel szemben ! Ha nem gyújtod fel saját kreatív fogalmaid csodalámpáját, tele éléskamrád sötétjében gubbasztva éhhalálra ítéled magadat.” „A lényedben rejlő örömgenerátor állandó működéséről éppúgy gondoskodnod kell, mint más testi szükségleteidről ! Az sem történik önmagától. Eszel, tisztálkodsz, fűtesz, világítasz. Azt hiszed az örömöt nem kell minden nap felszítanod és táplálnod ?”


 

2007. június 7., csütörtök

Örömforrások

2007.június 7. csütörtök



Sok természetes örömforrás van az életünkben! Például az illatok, az ízek, a mozgás, a vizuális élmények, a játék, a hobbi, a munka, a szerelem, mind-mind okot adhat az örömre. Mi az öröm? Mindenkinek más, de ezzel együtt is az emberi természet alapja, megelégedettség, biztonságérzet, melegség. Mindannyian képesek vagyunk rá, ha odafigyelünk. Az örömérzést gyakorolni kell. Nem kávézom gyakran - csak ha megkívánom, mint ma is. Éppen Szepes Mária gondolatait írtam be a blogba, és egyszer csak bekacskaringózott a szobába a frissen főtt kávé illata…. Gondoltam: ha másnak nem sikerülne, akkor ma ennek fogok örülni, hiszen olyan kedves, régi emlékeket ébresztett bennem. Lám, néha ennyi is elég….. http://www.optimistaklub.hu/
  http://www.oromtrening.hu/



 

Ezért keresem naponta...

2007.június 7. csütörtök


Szepes Mária : Az öröm mágiája "…Az életöröm igénye a leglényegesebb alapérzés minden élőlényben. Árama varázserő: megújító elixír. Hiánya rejtélyes elfajulások, bonyodalmak forrása. Érintésére új szellemi idea-vénák élednek fel, a lélekben fény gyúl és átalakítja a testet. A gyengén lüktető életerő fokozódik. A szív fáradt ritmusa felgyorsul. A szervezet rejtélyes belső laboratóriuma éltre serkentő, betegséget elhárító szert termel. A felragyogó szem, áthevült bőr ünnepi kivilágítása mögött szuggesztív erő izzik, amely teljesen megváltoztatja kapcsolatunkat a külvilággal. Az öröm a leghatalmasabb biológiai stimulus, intenzív átélésekor sokszor csaknem teljesen eltűnik az idő. Hatására a szervezet optimális működésbe kezd: kreatívvá válik és minden rossz, sötét és beteges tendenciát kiküszöböl…."