 |
Ma kora reggel kimentem a rétre, gyógynövényeket szedni. Lili az akácos árnyékában lepihent, én válogattam Isten patikájából - a rét virágaiból. Senki nem gondolná, hogy egy ilyen város-közeli, kaszálatlan réten hányféle gyógynövény található - csak ki kell menni és leszedni. Katáng-kóró, útifű, tejoltó galaj, ökörfark-kóró, orbáncfű, somkóró - hogy csak a ma begyűjtötteket említsem. Van már itthon egy kisebb gyűjteményem. Néhány éve szívesebben nyúlok ezekhez a szerekhez, mint a gyógyszerekhez. Az akác, a hárs, a bodza, a citromfű, a lóhere és a csalán gyakran fogyasztott teáim, bár a torokgyulladásomat is inkább pörköltcukros vöröshagymateával meg meleg mézes tejjel gyógyítottam, és nem antibiotikummal.
Szóval miközben az ökörfark-kóró aprócska virágait szemeztem le a szárról, egyszer csak azt éreztem, hogy én olyan boldog vagyok itt és most, hogy sírnom kell. Hát ezért a cím...Hűvös szellő fújdogált, friss illatok lebegtek körülöttem, a cipőm harmatos volt, bár nem fázott a lában, az ég ragyogó kék volt, mellettem volt a kutyám és én egyszerűen azt éreztem, hogy
"...túl sok a jóból - ez álom talán -
ha ébredsz, nem marad más
mint féregrágás a fán"
Hát ez történt ma velem. Köszönet érte........Nagyon kellenek az ilyen boldog pillanatok.
 |
Kedves bejegyzés, szép érzés. Igaz régen volt, de biztos volt több hasonló is. Feleleveníteni is nagyon jó.
VálaszTörlésBizony rég volt - ki is csordult a könnyem, siratva az mindörökre elvesztett boldogságot....
VálaszTörlésBocsánat, ha én voltam az előidézője.:-(
VálaszTörlésNem, nem te voltál az "előidéző" - bizony máskor is megtörténik, ha régi boldog idők képeit nézem, sírok kicsit. És az életem legboldogabb időszaka volt, amikor a kutyámmal naponta azon a réten lehettem. Jobban fáj az életem összes veszteségénél....Visszahozhatatlan.
VálaszTörlés