2007. június 6., szerda

Gesztenyefák

2007.június 6.szerda
Bella István: Kültelki gesztenyefák




Kültelki gesztenyefák, 
rázza a szél az éjszakát. 
Pislákol kigyúlva-kifúlva, 
ágaim piros gyertyacsonkja. 
Mint a meggörnyedt gondolat,
mint megroskadt öreg paraszt, 
földbe szúrva botomat, 
állok az éjszaka alatt. 
Tíz fehér ujjam csonkig égett, 
tíz életem tövig tenyészett, 
mintha a sötét leveledzne, 
suhog testem százezer sejtje. 
Mért késel szabadító hajnal, 
mért hull korom, ha ez már a hajnal, 
mért sír madár, ember a lombba’, 
mintha már sohse hajnalodna. 
A lélek kültelkén lobogva izzik 
csak szívem gyertyacsonkja, 
az árvaság külvárosában 
meggyökerező éjszakában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése