Mégis nehéz

2007.július 7.szombat

Mivel tegnapra meg mára valahogy nem igazán jutott örülni-valóm, ide másolok legalább egy verset.

Pilinszki János: Mégis nehéz  

Anya, anya ebben a sivatagban,  

miért hagytál itt ebben a sivatagban?  

Miért hagytál itt, hol minden oly kietlen,  

és mindent, mégis oly kiváncsian szemlélgetek?  

Tudod, hogy hány kísértés,  

a semmi és üresség késdobáló  

hány és hány pokla leskel itt reám?  

Persze a ruhák fodrát leeresztik,  

a kelme megfakúl, s a fű beteríti az utakat.  

Persze, persze, a feledés, az elmúlás 

- de hol is hagytam abba? 

- mégis élek, mégis nehéz, anya, mégis nehéz.