Találtam. Nem ismertem. Tetszett. Bemásoltam.
Szepes Mária
Csendesebb utakon ...
Boldog vagyok Uram, hogy
kiállhattam a sorból, hogy mindenki
előttem rohan és hagyom már, hogy
félrelökjenek és minden konc után az
enyémnél gyorsabb kezek nyúljanak...
Nehéz volt először megállni a dolgok
áradó sodrában, a lárma fülledt
ütemében, ó mert forró, halálos
izgalom hörgött a rohanók hangjában és a
város lobogó, fénylő öléből gigászi
kapuk tárultak tüzes öleléssel...
Most, hogy az elhagyott úton felismertem a
Békét, a virágok szelíd arcában az
Örömet és a fák égfelé ringásában az
imákat, messze kerülöm a hangos,
fényekben izzó várost és az éjszakát a
csendes ég alatt töltöm inkább, hol
csodálatos álmok és örök sejtelmek
hajolnak hozzám a csillagokból...
Szép a vers illik hozzá ez a szép virág!
VálaszTörlésÉn sem ismertem és kicsit csodálkoztam is ezen.De most elmentettem magamnak...Néha jó ilyesmit elolvasni.
TörlésAz utolsó versszak ami igazán gyönyörü.
VálaszTörlésÖrülök hogy nem vagyunk egyedül akik hasonlóann érzünk.
VálaszTörlésŐszintén mondom, csodálkoztam, hogy én ezt a verset nem ismertem, nem olvastam még.... és engem is az utolsó versszak érintett meg, mert azt gondoltam: ezt én is írhattam volna....örülök, hogy tetszett, azt jelzi számomra, hogy hasonlóképp gondolkodunk.
Törlés