2007. november 16., péntek

Walther von der Vogelweide

2007.11.16.péntek
Ha már az előbb szó esett e középkori és talán kevéssé ismert költőről, álljon itt néhány sor az életéről, s egyik legismertebb verse is.

Szülőhelye nem ismert, származási helyként számos helység neve jött szóba. Ma úgy tartják, hogy valószínűleg Alsó-Ausztriában született. Osztrák származása mellett szól, hogy saját szavai szerint Ausztriában tanulta a költőmesterséget. Sokáig nemesi származásúnak tartották, de ilyen nevű nemesi családról ebből az időből nem tudunk. Költői pályafutását a Babenbergek bécsi udvarában kezdte, amelyet 1198-ban pártfogója, I. Frigyes herceg halála miatt el kellett hagynia. Ettől kezdve vándorköltőként járta az udvarokat. Számos világi és egyházi főúr környezetében megfordult. Élete vége felé kis hűbérbirtokot kapott II. Frigyestől.
A középkori német világi líra vele éri el a tetőpontját. Sok verse a klasszikus hölgyszolgálat-eszmével való azonosulásról tanúskodik, sok versében viszont egy új férfi-nő kapcsolat koncepciója kezd testet ölteni: egy kölcsönösségen alapuló természetes kapcsolat. Ezekkel a dalokkal párhuzamosan keletkeztek azok a versek, amelyeket Mädchenlied-nek (lányokhoz szóló dalok) nevez a szakirodalom. Ezek a dalok felépítésükben, formájukban a pásztordallal mutatnak hasonlóságot. Legtöbb ilyen dalát nem lehet kronológiailag besorolni. Életművének fontos részét képezi az ún. Spruch - /példabeszéd, bölcs mondás/- költészet, melyeket sokszor politikai tartalommal töltött meg. /Wikipedia/


Felirat hozzáadása
A hársfaágak csendes árnyán


A hársfaágak csendes árnyán
ahol kettőnknek ágya volt,
ott láthatjátok a gyeppárnán,
hogy fű és virág meghajolt.
Fölöttünk az ág bogán
Ejhajahujj!
dalolt ám a csalogány!
Vigan futottam
ki a rétre
és kedvesem már várt reám.
Oly izgatottan
jött elémbe! –
Mily boldogság volt, Máriám!
Hogy megcsókolt-e? Meg biz ám!
Ejhajahujj!
Most is pirul belé a szám.
S tréfás-kacagva
hamar ágyat
vetett szép pázsitos helyen
Nevethet rajta
s titkon vágyat
érezhet aki arra jön,
mert jól láthatja a nyomot
Ejhajahujj!
amit a fejem nyomott.
Ha tudná más azt,
hogy mi jártunk
ott! ó hogy szégyelném magam!
Nem sejti más azt,
mit csináltunk,
csak ő maga meg én magam,
meg egy kis madár a fán
Ejhajahujj!
az nem árul el talán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése