2007.12.10.hétfő
Szeretem a klezmert. Nagy örömmel váltottam jegyet hetekkel ezelőtt – igaz, az olcsóbbikat /1500/, mert a 3000-eset drágálltam... /Életemben nem ültem még karzaton – ám gondoltam, azért valamit csak látni onnan is./ Az „elrontás” úgy kezdődött, hogy ebéd utáni szunyókálásomból felébresztett egy durva csengetés. Kötelességtudóan mentem ajtót nyitni. Egy fiatal hölgy nyomult be rajta, mondván, hogy a T-com-os telefonszereződés megváltoztatása ügyében keres. /Figyelem "embervédők” ! Az alább leírtakat semmivel se tudom bizonyítani – legfeljebb nem hiszitek el, hogy így történt – egem ez a legkevésbé sem izgat. – Ez ügyben kommentelők kíméljenek !/
A hölgynek elmondtam, hogy nekem jó az a csomag, amit évek óta használok. Mire vagy ötször elmondta, hogy de a T-Com most megváltoztatja az eddigi lehetőségeket, mert annyi új konkurens cég van piacon, hogy a T-Com-nak is kell már valami kedvezményt adni a hűséges ügyfeleinek. Még azt is elmeséltem a kis mocsok ámítónak, hogyan jártam év elején, egy Monortel nevű cég akart „bepalizni” de végül is sikerült megúsznom az ügyet. Nem akarok én más társaságokhoz csatlakozni, jó nekem a T-Com.
Na, akkor csináljuk meg a módosító szerződést. Jó, csináljuk. Akkor kellett volna gyanút fognom, amikor azt mondta, a 1553-as számot hívjam három nap múlva, akkor aktiválják /vagy micsinálják/ a szerződést. És mostantól /figyelj, ez volt a kulcsmondat, ahol fel kellett volna üvöltenem és ki kellett volna rúgnom a csajt/ akkor mostantól a kedvezményes időben hívott mobil számok elé tárcsázzam a 1515-öt. De agy-őreim tán még szundikáltak – tehát nem üvöltöttem.
Elvittem sétálni a kutyát, majd – gondoltam – nyugodtan átolvasom ezt az új szerződést. Majdnem szívszélhűdést kaptam, amikor megláttam a diszkrét kis fejlécet ! ”Invitel” – akkor azonnal tudtam, hogy átvert a bestia. Lázas telefonálásba kezdtem. 1553-as számon /amit ő adott meg!/ SEMMIFÉLE előfizető nincs. 1443-on van az Invitel ügyfélszolgálata – ami /természetesen/ nem működik.
Dühömben és kétségbeesésemben felhívtam a T-Com ügyfélszolgálatot, elmondva, mi történt velem. A hölgy közölte, tudnak a dologról, így /= hazugságokkal/ szédítik meg az ügyfeleket az Invitelesek, és akkor már nagyon nehéz a szerződés alól kibújni. Telefonon nem lehet őket felhívni, azt tanácsolja, menjek be személyesen a Pécs, Majorossy Imre u. 36-ba, ill. tértivevényesen adjak fel erre a címe egy levelet, akkor tán van reményem, hogy a szerződést felbontják. Írtam Invitel e-mailcímekre több levelet, egyre jött is válasz, hogy ügyemmel foglalkozni fognak. /Hát remélem is!/
Forrt bennem az epe. Ezt a mocsokságot! Esküszöm, egyetlen egyszer sem hangzott el a nő szájából az Invitel szó, csak az, hogy T-Com új szerződés…. Vérlázító…. Na, ezek után jól felhúzva magam, elmentem a színházba. Nem mondom az időt, mikor jártam utoljára valami hasonló nyilvános helyen. Olyan helyen meg, ahol szobányi tükrök vannak, szintén nagyon régen. Megláttam a tükörben egy elefántot, egy delfint, egy tehenet, aki az én arcomat viselte. Majdnem rosszul lettem.
Hadd ne kelljen erről tovább beszélnem. Fájdalmasan döbbenetes élmény volt. Ezek után megkeresem a helyemet: a jobb oldal legeslegutolsó széke volt a 3. sorban. Hát ha zsíráfnyakat növesztek nagyhirtelen, akkor se láttam volna semmi. Olyannyira magam alatt voltam, hogy majdnem hazajöttem. A hangversenyt végighallgattam ugyan, de közben csak egy valamin morfondíroztam: ha lelkileg nem vagy felkészülve valamire, bármilyen szép is az, nem tudod befogadni, nem tudsz örülni neki. És hát akkor mára ez volt a negyedik szomorú tapasztalat. Most pedig megyek olvasni még kicsit, hátha attól megnyugszom, meg beveszek valami jó kis altatót, mert ahogy magam ismerem, a fenti témákon képes lennék hajnalig rágni magamat. Hiába tudom, hogy kár...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése