Tartozom egy vallomással: nem ismertem Wagner Nándor nevét… Egy „szoborlapos társam” /KJ = http://irnok.blogspot.com / ajánlotta figyelmembe, amit ezúttal is köszönök. „Hálából” készítettem egy diasort a művész munkáiból, de ide is beírok egy kis ismertetőt róla, hiszen a diasor nem jut/hat/ott el mindenkihez.
 |
Wagner Nándor szobrászmûvész 1922. október 7-én született Nagyváradon. Ott járt iskolába majd a budapesti Képzõmûvészeti Fõiskolán szobrászatot és festészetet tanult. A szobrászat mellett sokirányú tehetsége megmutatkozik, kiváló rajzoló és kreatív tárgytervezõ.A háború után Magyarországon telepedett le és itt alkotott. Több díjat nyert. Ebbõl az idõbõl származik a magyarok erkölcsi feltámadását ábrázoló Corpus Hungaricum szobra, melyet majdnem 45 éves múzeumi raktárban való pihenés után 1999. október 6-án avattak fel Székesfehérvárott. 1952-ben megbízást kapott a székesfehérvári Regionális Múzeum felállítására. Irányításával és koncepcionálisan új szemléletmódjával értékes, nemzetközi elismerést kiváltó helytörténeti gyûjtemény alakult ki. Az ötvenes évek közepén a fõiskolára fel nem vett tehetséges fiatalokat tanította az Ybl bazárban lévõ mûtermében. Beválasztották a képzõmûvészek Forradalmi Bizottságába, ahol
az értékek védelmében lépett fel.
 |
A forradalom leverése után Svédország fogadta be. 1960-ban svéd állampolgárságot kapott. Rajzot tanított a lundi egyetem képzõmûvészeti karán. A hatvanas évek elejére teljesen újszerû technológiát dolgozott ki a görbült felületû nagyméretû rozsdamentes acélszobrok készítésére, mellyel a világon elsõként oldotta meg a hõhatásból eredõ nagyméretû zsugorodás és a feszültségek kiküszöbölését. Ez igen termékeny korszaka volt, s összesen nyolc szabadtéri emlékmûvét állították fel. Lundban dolgozta ki a papírfreskó technikát, mely abban újszerû, hogy lehetõvé teszi a papírvésés és festészet kombinációját. Svéd cégektõl kapott terméktervezési megrendelései bizonyították sokirányú tehetségét. Ebben az idõben dolgozta ki a székek ergonometrikus modellezési technikáját, valamint kifejlesztette a fényenergia kedvezõbb szétszórását biztosító utcai oszlopvilágítótest termékcsaládot. Feleségével, Chiyo Akiyama japán képzõmûvésszel 1969-ben áttelepültek Japánba és a Tokiótól mintegy 150 km-re lévõ, a kerámia mûvészetérõl híres Mashiko városban építettek mûtermet. Hírnevét a naritai nemzetközi repülõtérre vezetõ út melletti szállodasor díszítésére kiírt pályázat megnyerésével alapozta meg. Itt áll az általa tervezett parkban az "Utazók Védõszentje" nagyméretû szobra és 16 m átmérõjû szökõkútja, mindkettõ rozsdamentes acélból.
 |
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése