2008. április 30., szerda

Apák

2008.04.30.szerda
/Ez egy mamarigó, papát nem találtam, gyerekkel/
Az amstetteni „rém” /lányát 24 évig egy pincében fogva tartó, vele 7 gyermeket nemző „apa”/ sztoriját gondolom a médiák jóvoltából már itthon is ismeri mindenki. Ma hallom a déli híradóban /német RTL/, hogy „valószínűleg” élete végéig börtönbe zárják Joseph Fritzl-t. Ezen elmerengtem, és – már nem először – megállapítottam, hogy igenis kivételt kellene tenni bizonyos bűnök ill. büntetések között. Mi az, hogy élete végéig börtönbe zárják ? Ez a „rém” hány emberi életet tett tönkre ? Micsoda teremtménye a….most mit írjak? Istennek ? ördögnek?, aki ilyesmire képes? Én naponta egy 1 cm-t vágnék le szép lassan a testéből. Bekötözném és másnap újabb egy cm-t vágnék le belőle. Érzéstelenítés nélkül, egy jó éles késsel. Vagy nem is élessel, életlennel….Nagy darab férfi, eltartana egy ideig… És még ez is kevés lenne… És kétségtelen, a halálbüntetés nem elég büntetés az ilyennek. Na de hogy egy cellába jól elzárva /a felháborodott emberektől megvédve/ még évekig életben maradjon, - hát nem, ezzel nem értek egyet.… Ma a POTE parkján /illegálisan, mert „idegeneknek tilos”/ sétáltam keresztül,- mellesleg egy „szabálysértést” megér, olyan gyönyörű. Szóval itt sétáltam, és azt láttam, hogy 4 rigó áll egy körben. Majdnem egyforma méretűek voltak, csak háromnak a tolla kicsit barnapöttyös volt még, s csőrük sarkában, amikor kitátották, ici-pici sárga bőr volt látható, vagyis, egy paparigót láttam a 3 fiával. A gyerekeket szépen sorban etette. Köztudott, a rigók bizonyos kortól – mert már nem férnek el a fészekben – a földön nevelik fel gyerekeiket, ami nem veszélytelen, hiszen a kicsik repülni még nem tudnak. Életük attól függ, milyen ügyesen tudnak elrejtőzni. Szóval elnéztem ezt a négy rigót, és /sajnos/ eszembe jutott a fentebb írt rémtörténet. Mert az is egy „apáról” szól. Hát ilyenkor gondolkodom el, méltók vagyunk-e mi, emberek arra, hogy egy levegőt szívjunk a feketerigókkal ? . . .

2008. április 29., kedd

Lennon forever

2008.04.30.kedd



125 éve halott Édouard Manet

2008.04.30.kedd
Édouard Manet (Párizs, 1832. január 23. – Párizs, 1883. április 30.) francia festő és grafikus, a realizmus és az impresszionizmus határát jelentő korszak egyik legnagyobb alakja. Rossz tanuló volt, egyedül a rajzórák iránt mutatott érdeklõdést. Minisztériumi tisztviselõ apja jogra akarta küldeni, ám õ inkább egy hajóra szegõdött. 1850-ben szülei engedtek neki, s Thomas Couture akadémikus festõ tanítványa lett. 
Felfogásuk igen különbözött, de Manet sokat tanult tõle a rajz elemeirõl és a festés technikájáról. 1856-ban nyitotta műtermét, emellett a Louvre-ban Tiziano, Velázquez és Goya festményeit másolta, majd utazásokat tett Hollandiában, Németországban és Itáliában. Lola de Valence című képérõl Baudelaire írt verset, a költõt többször lerajzolta, a budapesti Szépművészeti Múzeum õrzi a Baudelaire szeretõje című képét.  

Manet 1863-ban megnõsült, majd barátja, Degas példájára lóversenyre kezdett járni, ez ihlette A longchamp-i versenyt. Az 1865-ös Salon kiállításán mutatta be az Olympia című képét, amely vihar kavart. Az 1870-es évektõl festészete elfogadottá vált, Émile Zolát megragadta Manet realizmusa, írásai a képek provokáló jellegét emelik ki. Manet megfestette Zola arcképét, ezen az Olympia is látszik. Az 1870-71-es porosz-francia háborúban hadnagyként jelen volt Párizs ostrománál, s bár műtermét szétdúlták, képeit sikerült megmentenie.

1874-tõl évekig együtt dolgozott Claude Monet-val a Szajna partján. Ez Manet impresszionista korszaka, a Csónakban, az Argenteuil és a Monet csónakban című alkotások a plen air modorában készültek, a képek kivágása újszerû és meghökkentõ. Manet jóban volt a többi impresszionistával, mégsem vett részt kiállításaikon, képeit a Salonnak küldte. A La Vie Moderne folyóirat 1880-ban kiállítást rendezett Manet műveibõl, a Salon 1882-ben mutatta be A Folies-Bergeres bárja című, utolsó nagy művét. Manet-t ekkor már szifilisz és lábszárfekély kínozta, bal lábát amputálni kellett, s jobbára csendéleteket festett. 

1883. április 30-án bekövetkezett halála után egy évvel az École des Beaux Arts Manet-kiállításán műveit Zola mutatta be. Életútja a zseniális művészek szokványos sorsa: képeit, művészi törekvéseit évtizedekig teljes meg nem értés fogadta. Életműve átmenet Courbet realizmusa és az impresszionizmus között, saját korát és annak eseményeit festette, a megszépítetlen és erkölcsi tanulság nélküli valóságot. Festészete nem a pillanatnyi látványt rögzíti, nem is utánoz, a megismerés révén ábrázol. A klasszikusok formai zártságát megtartva mutatta be környezetét, a nagyvárosi életet. /muvesz-vilag.hu/ További részletek itt olvashatók: http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89douard_Manet

2008. április 28., hétfő

Ijesztő jövőkép a Nílus-deltában

2008.04.28.hétfő

A kutatók előrejelzései szerint Egyiptom északi partjainak falusi települései és nagyvárosai pár évtizeden belül egyaránt víz alá kerülhetnek, milliók válhatnak menekültté, és az ország kulturális örökségének jelentős része is örökre elveszhet majd. Alexandria öblének mélye kincseket rejt: a Franck Goddio vezette kutatócsoport évek óta turnézik azzal a vándorkiállítással, amelyen a pár éve talált leleteket állítják ki. A múlt azonban megismétlődhet: a városban a Földközi-tenger hullámai lassan átcsapnak a tengertől védő falakon, és azokon a betonelemeken, amelyek a várost az emelkedő tengerszinttől hivatottak megvédeni. 

Nem tartanak majd ki azonban ezek sem, ha az előrejelzések igaznak bizonyulnak, és a század végére a tenger szintje 1-1,5 méterrel lesz magasabb majd. A Nagy Sándor által nagyvárossá emelt, ám minden bizonnyal korábban is jelentős településnek számító Alexandria egykori épületei közül ma nagyon kevés áll: azok többségét földrengés vagy a természetes erózió mosta az öböl mélyére. Emad Khalil, az angliai Southhampton Egyetem víz alatti régésze szerint nagyon sok mai épület is hamarosan erre a sorsra juthat majd. Szerinte nem csak az emelkedő tengerszint jelenthet veszélyt, hanem az öböl védfalainak elhanyagolt állapota is. Bár a városban élők nem érzik a következményeket, az egyiptomi lapok szerint egyre több a panasz azzal kapcsolatban, hogy az emelkedő tengerből egyre több sósvíz jut a termékeny Deltába, és tönkreteszi a termést. 

A só az 1930-as évektől vált érezhetően észrevehetővé, ám a folyamat mára egyre gyorsul. Mindez hatással van a beruházásokra: a Földközi-tenger partján fekvő városokban egyre kevesebb beruházó építkezik, mert attól tartanak, hogy a terület előbb utóbb úgyis víz alá kerülhet. Szalah Szolimán, az Alexandriai Egyetem rovarirtó vegyszerekkel és mérgekkel foglakozó részlegének vezetője szerint a Delta pusztulását az Aswan-gát 1970-es megépítése gyorsította fel, tönkretéve a folyó természetes folyását. A Nílusnak ugyanis akkortól nem volt elég ereje, hogy távolt tartsa a tengervizet. Elmondása szerint a klímaváltozással Egyiptom szép lassan elveszítheti mindazt, ami miatt az ókori civilizációk egyik bölcsője volt. A negatív hatásokat a kormányzat is megpróbálja csökkenteni, terveikben a lakosság átköltöztetése, genetikailag módosított növények meghonosítása és gátak és védfalak építése egyaránt szerepelnek, hogy ezekkel is megóvják a Nílus torkolatvidékét. Bár a Gazdasági Minisztérium szerint 2020-ra a Delta 15 százaléka víz alá kerülhet, a közvéleményt ez jelenleg egyáltalán nem, vagy csak alig érdekli. http://www.mult-kor.hu/

2008. április 27., vasárnap

Álmodj királylány

2008.04.27.vasárnap


Köszönöm annak, aki küldte... és ezért kap egy külön bejegyzést !


Annyi mindent elvesztettél már, míg rád virradt a nap, mikor győzni tudtál.
Úgy indultál őszintén, tisztán, de hosszú volt az út, s talán túl sok a sár.
Csillag voltál azt mondják, és nem vigyáztunk rád.
Egy lélegzetnyi boldogság ennyi volt tán, ez volt az élet!
 Játszottál és játszottak veled.
Sok gyöngyként pergő szó, hamis bók hová lett?!
Lásd önmagad is elveszítetted, még azt is feledted,
hogy szerettél, s szerettek.
 Ránk nézel egy fényképről, a szemed titkot rejt,
egy titkot melyet többé már nem sejthet meg, nem fejt meg senki...

REF.: Álmodj királylány, ahogyan a mesében oly békén. Álmodj királylány, az is álom volt, hogy éltél. Nekünk is álom vagy ma már...Álmodj hát...Álmodj hát... .




2008. április 25., péntek

Béla 06.

2008.04.25. péntek
Hogy szegény Bélám miképp bírja ki az éjszakákat, én nem is tudom. Épp az ő birodalma környékén próbálkoznak a rohadék macskák a kerítésre felmászni, törve-zúzva vadszőlőt, felborogatva virágos-ládákat, kárt és bosszúságot okozva éjszakáról, éjszakára. Már macska-elleni-védő-kerítést is felszereltem, ma vettem macskariasztó sprayt - mert nem bírom tovább...Közeledem a döntéshez: újra macskát hozok a házhoz, mert ez az állapot csak azóta van, mióta szegény Bandi kilehelte lelkét. Azóta a kertem - mint gazdátlan területet -állandó macska-attakokat szenved el, amit leginkább drágán vett virágaim bánnak. Reszkessetek macskák, én nem adom fel !


Itt vannak a legújabb Béla-fotók:
.Aztán megfordult... Úgy is készült róla kép:

/Sajnos egy ágacska van az arca előtt, de nem mertem odanyúlni, mert féltem, megijed és elbújik./

2008. április 24., csütörtök

...mint fecske faágon...

2008.04.24.csütörtök
Tegnap láttam az első fecskéket. Meglehet itt vannak már egy kis ideje, de én nem találkoztam velük. Ennek kapcsán kerestem egy fecskés verset, és találtam is egyet, ami ugyan nem elsősorban a fecskékről szól, ám nekem nagyon megtetszett:



Juhász Gyula: Stanzák az ifjúságról

Ó ifjúság, most vagy legszebb nekem te, 
Mikor lelkemre már a dér leszáll, 
Mikor kopogtat már a csendes este 
S a temetőknek örökzöldje vár. 
Most látom rózsás fényében derengve 
A hajnalt, amely messze mese már, 
Mikor az élet gyászáról daloltam, 
Mert boldog voltam és szomorú voltam.

Ó ifjúság, most látom arcodon már 
A jövendőt, mely nékem elveszett, 
Dalom ma fájó bűnbánati zsoltár 
És himnuszomat zokogom neked. 
Te vagy a tiszta áldozati oltár, 
Hol szívem elmúlt vágyakon mereng 
S az álmok tömjénét égetve hittel, 
Szép múltba szállok szálló éveimmel.

Ó ifjúság, te nem tűnhetsz előlem, 
Hisz minden lépten lelkem rádtalál, 
Tavasz-viharban, báli hegedűben 
Nekem a te varázsod muzsikál 
És rózsás kertben s rózsás temetőben 
Körüllebegsz, mint az alkonyt az árny, 
Megülsz szívemben, mint fecske faágon 
S az örök éjbe zendülsz, ifjuságom!

Dicsekvés

2008.04.24.csütörtök
Ma is szerencsénk volt, rengeteg gombát szedtünk a Gyükésben, íme a fele: 



Egy érdekesség /nem a legtökéletesebb a felvétel, de azért a lényeg látszik/: hogy az "élet" milyen mértékben akar élni, ha kell, más kárán is: a gomba redői között már készülődik három új kis növényke:




Kosbor a magyar rétek orchideája

2008.04.24.csütörtök  

Üdvözlet a Györgyöknek, ezzel a szép virággal !
Az orchidea hallatán sokaknak a virágboltok színpompás növényei jutnak eszébe. Ám aki nyitott szemmel jár a természetben, tavasszal, nyár elején Magyarországon is találhat hasonlókat. Hazánkban ugyanis több mint 60 – igaz, nem fán, hanem a talajon lakó – orchidea faj fordul elő vadon. Ezek virága persze jóval kisebb, mint a boltokban kapható fajoké, de megéri lehajolni és közelebbről szemügyre venni őket. Az orchideák virágában hat lepellevél található, amelyek közül az egyik általában szélesebb, feltűnőbb, mint a többi, ezt nevezzük mézajaknak. A többi lepel rendszerint kisebb, és sokszor alkot sisakszerű képződményt. A mézajak igen változatos formákat vehet fel, fajonként eltérő megjelenésű lehet. Szerepe a megporzó rovarok csalogatásában van, amihez némelyik faj egészen elképesztő trükköket használ: a bangók mézajka például különböző ízeltlábúakat utánoz megdöbbentően élethűen. Mindemellett a virágok a nőstény rovarok szexuális csalogatóanyagaihoz hasonló illatanyagokat is termelnek. A gyanútlan hím rovar a pártalálás reményében rászáll a virágra, de csalódnia kell, hiszen nem hogy nőstényt, de még nektárt sem talál a virágban. A bangó azonban jól jár, mert közben bibéjét megporozzák, vagy saját virágporát viszik tovább más egyedekre. A boldogasszony papucsa, amely a hazai legnagyobb virágú, igen ritka orchidea, talán még ennél is ravaszabb módszert alkalmaz. Mézajka nagy méretű, papucsszerű csapdává módosult, amelynek nyílása igen síkos, így a rászálló méh azonnal belepottyan. A kijáratot kereső rovart áttetsző, ablakszerű foltokkal téveszti meg a növény, így az mindig egyetlen adott útvonalon, a porzókat és a bibét érintve hagyja el a kelepcét. A talajon élő kosborféléknek még egy különlegességük van: fajaik szoros együttélést alakítottak ki különböző talajlakó gombafajokkal, és rendszerint csak ezek jelenlétében életképesek. (Emiatt nem célszerű kiásni és kertbe ültetni őket, hiszen úgysem maradnak meg.) A kapcsolatokra a kölcsönösen előnyös viszony, időnként egyoldalú kihasználás, vagy, akár a gombapartner elpusztítása jellemző. A kölcsönhatások sokszor igen összetettek, többtagúak: az orchidea a gombán keresztül más, a gombával szintén összekapcsolt virágos növénytől, fától is „lophat” tápanyagokat. A kosborfélék családja (Orchidaceae) a legfajgazdagabb növénycsalád a Földön. Minden kontinensen előfordulnak, és roppant változatos megjelenésűek, sokféle színűek lehetnek. Elragadó szépségük miatt sajnos gyakran a természetből is gyűjtik őket, emellett élőhelyeik is pusztulnak, ezért a legtöbb orchideafaj igen veszélyeztetett. Magyarországon minden vadon élő kosborféle törvény által védett. /A felvétel a gyükési réten készült./

2008. április 23., szerda

Második agy ???


Állítólag második agyunk ugyanolyan, mint a koponyánkban elhelyezkedő első: emlékezik, tanul, irányítja a viselkedést; idegsejtek hálózata alkotja, amelyben a kommunikáció többtucatnyi fajta ingerületátvivő molekula révén történik. Mivel ezek az ingerületátvivők ugyanazok, mint a feji agy esetén, a termelésüket módosító szerek mindkét agy működését alapvetően befolyásolják. Sőt manapság az is felvetődött, hogy a hangulatot, az érzelmi és kedélyállapotot megváltoztató szerek valójában ezen a másik agyon fejtik ki a hatásukat.
A második agy felfedezése, mint minden, a régi rendszert felborító újdonság, megrázta a tudósközösséget. Dr. Michael Gershon New York-i anatómus- és sejtbiológus-professzor tíz éve megjelent Second Brain című könyvében leírja, milyen nehezen sikerült elfogadtatnia, hogy az agyi ingerületátvitelben fontos szerepet betöltő szerotonin megtalálható a bélben is. E felfedezés óta eltelt két évtizedben újabb és újabb ingerületátvivő anyagokat fedeztek fel az agyban, amelyeket rendre megtaláltak a bélben is.
 A bélfal izomrétegei között ugyanis idegsejtek hálózata található, a nyelőcsőtől kezdve egészen a végbélig, és ennek a hasi agynak a működése nincs alárendelve a másiknak. A két teniszpályányi felületű bél ugyanannyi idegsejttel rendelkezik, mint a gerincvelő. Bár korábban azt gondolták, működését a feji agy irányítja, mára kiderült: a kettő közötti összeköttetést 90 százalékban olyan idegrostok alkotják, amelyek a hasból visznek információt a fejbe. Ha ezeket az idegrostokat elektromosan ingerlik, vagy szorongás, vagy a tökéletes jóllét érzése fog kialakulni.

Az ebből megszülető következtetés nem az lett, hogy igazából a has az úr, inkább egyfajta egység, a "feji agy-bélagy tengely" működéséről beszélnek. Az egységként működő tengely létét a hétköznapi tapasztalatok is alátámasztják, és nem csak arról van szó, hogy ha valaki izgul, egyben hasmenése is van, vagy a stressz "gyomorideggel" járhat együtt, de a betegségek is egyformán megjelennek mindkét agyban.

A Parkinson-kórt a bél idegsejtjein hamarabb lehet diagnosztizálni, mint a fejben, az Alzheimer-kór elváltozásai a bélagyat ugyanúgy érintik; mindkét betegségnek krónikus székrekedés a hasi velejárója. A cukorbetegség idegsejteket pusztító hatása a bélben is jelentkezik, és a hasi agy idegsejtjei ugyanúgy függővé válnak, ezért sújtja a morfinistákat lelassult bélműködés. A feji agyra ható gyógyszerek a hasi agy működését is megváltoztatják, és mivel a hangulati állapotot szabályozó egyik molekula, a szerotonin 90 százalékban a bélben és csak 10 százalékban a fejben termelődik, az is elképzelhető, hogy az antidepresszánsok valójában a bélben fejtik ki hatásukat.
 A hasi agy termel benzodiazepint is, ami egyébként gyógyszerként előállítva sok nyugtató hatóanyaga. A bélfalban lévő cannabinoid-receptorok lehetőséget biztosítanak arra, hogy az orvosi marihuánát ne annak euforizáló hatása, hanem a bélműködést nyugtató, relaxáló hatás miatt fogyasszák a Crohn-betegségben vagy fekélyes vastagbélgyulladásban szenvedők.
A természetben fellelhető legerősebb hallucinogén, a Mexikóban honos látnokzsálya másik különleges képessége - a bélagy kutatói szakmai folyóiratának legutóbbi számában megjelent cikk szerint -, hogy a gyulladt bél mozgékonyságát csökkenti, azaz megszünteti a hasmenést. A hasi idegrendszer éppúgy túlingerelhető, mint a feji, stressz hatására ugyanazok a molekulák termelődnek benne, amelyek a fejben, és amelyekről sokáig azt hitték, hogy csak az agy egy fontos része, a hipotalamusz képes termelésükre.
A stressz a bél receptorainak ingerlékenységét fokozza, ezért a krónikus stressz során a bél érzékenyebbé válik a fájdalomra. A bélbetegek figyelme annyira fájdalmas belükre összpontosul, hogy az egyéb fájdalom jóval kevésbé tűnik fel nekik. Egy kísérletben kimutatták, hogy e betegek a bőrüket ért fájdalomingert kevésbé veszik észre, mint a normál kontrollszemélyek.
A hasi agy képes a tanulásra: a figyelem irányításának technikáival és a stresszre adott ösztönös reakció tudatosításával és módosításával - pl. autogén tréning révén - a bélbetegek állapota jelentősen javítható.

A 2000-es évek elején az egyik legtöbbet idézett tudományos cikk két japán kutató munkája volt, amelyben Kenji Kangawa és Masayasu Kojima beszámolt arról, hogy megtaláltak egy növekedésihormon-szerű molekulát, amelynek korábban már ismert volt a receptora a hipofízisben, a fejben. A molekula megtalálását az nehezítette, hogy nem ott termelődik, ahol számítottak rá, hanem a gyomorban; ghrelinnek, azaz növekedést serkentőnek nevezték el, a testsúlyszabályozáson kívül az idegsejtek növekedésében, az új helyzetekhez való alkalmazkodásban, azaz a tanulásban van szerepe. A dr. Gershon felfedezése nyomán megszülető új tudományág, a neuro-gasztroenterológia a gyomor-bélrendszer és az idegrendszer összefüggéseivel foglalkozik, szemlélete egyre inkább integrált, azaz nem azt vizsgálja, mi van előbb, az idegesség és ennek nyomán a hasmenés, vagy a bélizmok feszülése és ennek következtében a szorongás, hanem azt mondja, hogy a testi és lelki működések nem választhatók szét, ugyanannak az éremnek két oldalát alkotják. /nol.hu/

Költői kérdés

2008.04.23.szerda
  
Ismét 3SAT hajnalban. Van valahol egy Radeberg nevű kisváros Szászországban. Ha máshonnan nem, de talán a sörgyártásáról ismerős lehet. Nos, ott valakinek eszébe jutott, hogy vakoknak csináljanak egy botanikus kertet. Jó méter magas, „ágyások” készültek, /hogy ne kelljen a földig hajolniuk/ és ezekbe főleg illatos növények kerültek, mellé szúrva Braille írással, hogy mi az, amit a vak ember tapint, aminek illatát érzi. Természetesen az ágyások közi utakon kerekes-székkel is lehet közlekedni. Szerintetek van valami hasonló nálunk ? Itt olvashatsz róla: http://www.aba-fachverband.org/fileadmin/user_upload/kompan2.pdf .

Itt pl. a fák törzsével ismerkedhetnek meg a látogatók.

2008. április 22., kedd

Jázmin-illat

2008.04.22.kedd

Tegnap elalvás előtt Dsida verseket olvastam. A versesköteteimben kis cetlikkel vannak a kedvenceim bejelölve, sokszor csak ezeken a helyeken nyitom ki a könyvet és olyan öröm az ismerős sorokat újra és újra elolvasni. Pl. ezt:

.
.
Dsida Jenő: Confiteor

Úgy húz az emlék! 
Mindig egy kertről álmodom, 
hová ébren is visszamennék.
Csak egy kis kába álom, s hiába:
Megbolondulok, mikor a szél meglebbenti 
a fehér selyem-függönyt 
s jázmin-illatot lehel a szobába.


No limits

2008.04.22.kedd
 

Igazán mondom, nem vagyok egy TV-bolond. Ha hajnalok hajnalán ébredek, többnyire akkor nézem „rendesen” – az utóbbi időben este csak afféle „háttértévézést” folytatok, hiszen a sz.gép előtt ülök és azon ügyködöm, igazán ritka jó filmnek kell lenni, hogy csak arra figyeljek.  

No, tegnap este háromszorosan is háttértévéztem, mert a gép is nyitva volt, meg egy barátnőmmel is beszéltem telefonon. Panaszkodtam neki. A mindenféle bajaimról. Aztán jól „kibeszéltük” a témát, ajánlott ezt azt, magamra-kenni, bevenni., de leginkább belenyugodni abba, hogy jobb ez már sosem lesz. Sokszor gondolom, tavaly nyár óta az én legnagyobb bajom, hogy nem tudom elfogadni, a koromat, s az ezzel természet-szerűen /?/ együtt jövő/járó problémákat. 
De nem is erről akarok itt most keseregni. Ma /hát persze, hogy megint jó korán reggel/ láttam a 3SAT-on egy filmet egy kb. korombéli férfiról, aki nagy sportoló volt, hatalmas bicaj-túrákat tett, de legfőképp vitorlázott. Nos az infarktus erre nem volt figyelemmel. Életben maradat ugyan, de lebénult. Járni nem tud és a jobb karját sem tudja mozgatni, eleinte beszélni sem tudott. Az agya az tökéletesen ép maradt, ezért rengeteget szenvedett attól, hogy ő tudta mindig is, mit akar/szeretne, de nem volt képes kifejezni. 
Nagyon lassan /gyógyterepauták segítségével/ megtanult beszélni, írni bal kézzel, és itt a csoda: ma már újra vitorlázik ! „Majdnem” úgy él, ahogy a betegsége előtt, ám azt hozzátette, hogy sokkal türelmesebb és megértőbb most a környezetével, mint egészséges korában volt. Szóval csak oda akartam kilyukadni, hogy baja mindenkinek van. Kinek kisebb, kinek nagyobb. És hogy van az a mondás ? Nem az a legény, aki adja, hanem aki állja… Na. Ezt most magamnak írtam, csak Ti is olvashatjátok…

Das Magazin "Stolperstein" zeigt Beispiele, wie Behinderte ihr Leben meistern.
Diesmal steht der nach einem Schlaganfall halbseitig gelähmte Segler Willi Wunder im Mittelpunkt. Segeln mit einer Halbseitenlähmung war lange undenkbar - bis Juni 2007. Seitdem erobert Willi den oberbayerischen Staffelsee in einer Mini-Segeljacht, einem Ausnahmeboot, das weder umkippen noch sinken kann. Es ist ideal zugeschnitten auf Menschen mit einem Handicap. Willi hat mit diesem Boot ein gutes Stück seines früheren Lebensinhalts zurückgewonnen. "No Limits" heißt das Boot - eine Devise, die scheinbar auch für den Segler in seinem engen Cockpit gilt.

Béla 05.

2008.04.22.kedd

A délelőtt elején, a szép napos időben kijött rejtekéből, kicsit napozott, majd visszabújt. Azon gondolkodtam, csak nem a vadszőlő indáin kapaszkodott fel és úgy jött be a kertbe ? Az első, eredeti helyénél /talajszint/ most már magasabban van, hiszen a kerítés-párkány kb. 80cm-rel van feljebb. Ügyes kis ujjaival talán/biztos/ meg tudott kapaszkodni a vadszőlő ágain és feltornázta magát. Na de 2,5 m-re ? /Ilyen magas a kerítés.../ No mindegy, egyelőre figyelek és fotózok. Úgy hiányozna, ha nem lenne. Ahányszor kimegyek az udvarra, először az ő helyére pillantok és örülök, ha látom.

Kétségtelen, volt nekem egyszer már az ereszcsatorna-könyökben egy feketerigó fészkem is, azokat is nagyon szerettem, aztán kirepültek, s mivel a rigó kétszer nem használja ugyanazt a fészket, hiába hagytam ott évekig, senki se, még egy vacak kis veréb se költözött bele.
A mai sztár-fotó: 

Ezt olvastam:

2008.04.21.hétfő


Mire jó a káposztapakolás ? A káposzta gyógyhatását már nagyon régóta használták a népi gyógyászatban. Belsőleg különféle emésztőrendszeri fekélyek, gyulladások esetén fogyasztották a nyers káposzta levét. A savanyított káposzta magas C-vitamin tartalmának köszönhetően télen védi szervezetünket a vírusok, baktériumok támadásai ellen. A savanyú káposztáról már a 18. századtól köztudott volt, hogy gyógyítja a skorbutot, aminek a legjellegzetesebb tünetei a fogíny vérzése és a fogínysorvadás, és sajnos jelenleg is népbetegség. A káposztát külsőleg különféle gennyes fekélyek, ízületi gyulladások, ízületi fájdalmak, ízületi duzzanatok kezelésére használták. A káposztában lévő hatóanyagok nyugtató, fertőtlenítő, hámosító tulajdonsággal bírnak, a gyulladt, ödémás, fekélyes helyeken alkalmazva pedig képes a felhalmozódott salakanyagokat a bőr pólusain keresztül a felszínre hozni és ott megkötni. Ezáltal egy komoly, helyi méregtelenítő hatással rendelkezik. A káposzta hatóanyagai a bőrön keresztül bejutva a problémás területre erős keringésjavító, gyulladáscsökkentő hatást váltanak ki.  

A káposztapakolás külsőleg az alábbi problémáknál alkalmazható: - Izületi gyulladás - Izületi fájdalmak - Reuma, köszvény - Izületi duzzanatok - Zúzódások, húzódások - Ideggyulladások, fájdalmak - Gennyes fekélyek, lábszárfekély - Égési sérülések - Kelések - Gyulladásos bőrbetegségek - Köhögéscsillapító (mellkasra helyezve) - Hólyag, nőgyógyászati gyulladások - (alhason elhelyezve) - Vesegyulladás - Nehezen gyógyuló sebek .

Most lássuk, hogy néz ki gyakorlatban a káposztapakolás kivitelezése: Szükséges kellékek: 1. fejeskáposzta 2. reszelő vagy aprítógép 3. folpack vagy műanyag fólia 4. vászonruha vagy csomagolópapír 5. törölköző 6. fásli A káposztát lereszeljük vagy aprítógépben összedaráljuk, a felesleges nedvességet kinyomjuk belőle. Elterítjük egy akkora vászonruhán vagy csomagolópapíron, amivel a kezelni kívánt felületet körbe tudjuk csavarni. Ezután felhelyezzük a pakolást a kívánt területre úgy, hogy a káposzta közvetlenül érintkezzen a bőrrel. Fóliával vagy folpackkal körbetekerjük, hogy a nedvesség ne tudjon elszivárogni, majd törölközővel becsavarjuk és fáslival rögzítjük éjszakára. A törölköző melegen tartja a kezelt felületet, ezáltal a bőr pórusai kitágulnak és nagyobb mennyiségű salakanyagtól tudnak az izzadás útján megszabadulni. A káposztapakolást javasolt 2-4 héten keresztül minden este felrakni és reggel eltávolítani, vagy egészen addig alkalmazni, míg az adott problémától meg nem szabadulunk. Égési sérülésnél, bőrbetegségeknél, gennyes fekélyeknél 1-2 óránként szükséges cserélni a pakolást egészen addig, míg a nedvedzés meg nem szűnik és a hámosodás el nem kezdődik. Ez általában a pakolás hatására 1-5 nap alatt bekövetkezik. További érdekességek és tanácsok itt olvashatók: http://www.naturarkanum.hu/

2008. április 21., hétfő

Virágképek

2008.04.21.hétfő
Igaz, ami igaz, azért Lilit is el tudtam vinni sétálni, ott készültek ezek a képek az ostorménfa- és a kecskerágóvirágáról meg a környéket csodás illattal elárasztó orgonáról:




.

Béla 04.

2008.04.21.hétfő

Eszméletlen napom volt…Levegőt venni alig volt időm. Annyi szabadságom volt csak, míg pár fotót készítettem Béláról, aki nagyon ügyesen egy emelettel feljebb költözött, most a
kerítéspárkány kövei között lakik. Először amikor meglátott, bebújt a kövek közé, de másodszor óvatosabb voltam, sikerült lefényképezni. Szerintem láthatóan romlik az állapota. Legalábbis külsőleg. Nem olyan szép fényes már a bőre, mint volt. Nem tudom, talál-e ennivalót, aggódom érte.

Véleményeteket kérem, azt tervezem, visszaviszem a Balokányba. Innen egyedül nem tud oda eljutni, itt meg nem létezik, hogy jól érezze magát. Se kaja, se „rendes” víz, se esély valami jó béka-nőre…
Másrészt meg arra gondolok, hogy mi a frásznak akarok én mindig mindenkin „segíteni” ? Mi vagyok én Jóisten ? Miért avatkozom be – még ha jó szándékkal is, az eseményekbe ? Na, nem tudom mit csináljak.
Ezennel Béla elhelyezési ügyében szavazást írok ki. / Aztán mint a politikában, majd azt csinálok, amit jónak tartok :-) /
.

2008. április 20., vasárnap

Mindig az a perc a legszebb, mit meg nem ád az élet...

2008.04.20.vasárnap


Amikor "gépezek" gyakran hallgatom a KlassicRadio.de-t. Az előbb épp ezt a számot hallottam. Gondoltam talán szívesen hallgatjátok :

Nagymama

2008.04.20.vasárnap

Nem múlhat el április 20 úgy, hogy Róla ne emlékeznék meg. Róla, aki nincs bent egyik webkeresőben sem, nekem mégis életem legfontosabb személye/személyisége volt. /Istenem, milyen szégyenkezve említette, hogy egy napon született Hitlerrel. Mintha tehetett volna róla./ Ma 108 éve született a Nagymamám. Az életem legmeghatározóbb részét vele töltöttem, tőle láttam tennivalókat, cselekedeteket, melyeket ma is alkalmazok/használok. Volt benne valami angyali türelem és jóság. Nem ismertem hozzá hasonló embert. Legalább addig, amíg én élek, éljen tovább az emléke ! Nem emlékszem, hogy ölbe tett kézzel láttam volna. Mint itt ezen a képen is, ha mást nem, hát varrogatta a lyukas harisnyáinkat. S ha az sem volt, akkor imakönyvét vette elő… És igen, tudom, ez nem valami jó felvétel… de 1965-ben készült, elbújtam a buxusok mögé, „titokban” fotóztam…És láthatod a kép szélén, elkopott az igazolványtárcámban hurcolástól az elmúlt 43 év alatt…

Joan Miró

2008.04.20.vasárnap



Joan Miró i Ferrà ( Barcelona, 1893. április 20. – Palma de Mallorca, 1983. december 25.); katalán festőművész, grafikus és keramikus. Mottója: „Én nem találok ki semmit, én mindenre rátalálok.” 1893 Joan Miró Ferra április 20-án született Barceloában. Apja aranyműves és órásmester, anyja egy asztalos lánya volt. 1897 Május 2-án született meg az egyetlen húga, Dolores. 1900 Iskolába kezd járni, és rajzolni is tanul. A nyarakat nagyszüleinél Cornudellában és anyai nagyanyjánál Mallorcán tölti. 1907 Apja kívánsága, hogy kereskedelmi tanulmányokat folytasson, s az ifjú kötelességtudóan engedelmeskedik. Ugyanakkor művészeti kurzusra is jár a felújított La Escuela de la Lonja festőiskolában. Tanára volt Modesto Urgell Inglada, a tájképfestő és José Pasco Merisa, a díszítőművészet professzora. Miró Salvador Dalí mellett a 20. század másik katalán festőóriása volt. A fauvizmus, a kubizmus, a dadaizmus és a szürrealizmus világában otthonosan járva egyedi, költői, játékos, humoros világot hozott létre. A gyermekrajzok naiv egyszerűsége és az avantgárd rafináltsága fonódik eggyé műveiben. 1954-ben a Velencei Biennálé egyik nagydíját nyerte el. Az 1940-es évektől számos dekoratív kerámia falképet is tervezett. Az 1983-ban elhunyt művészt a katalán fővárosban, a Montjuich-on fekvő temetőben helyezték örök nyugalomra. Művei jelentős részét Barcelonában, az 1975-ben általa létrehozott Joan Míró Alapítvány épületében találjuk. Híres köztéri alkotása a hegy lábánál elterülő Joan Míró-park mozaikdíszítésű szobra, az Asszony madárral. /Wikipedia/ Ha jók lesztek, csinálok ma Nektek egy Miro PPS-t...

2008. április 19., szombat

180 éve született

2008.04.19. szombat
Zsolnay Vilmos (Pécs, 1828. április 19. – Pécs, 1900. március 23.): keramikusművész, nagyiparos. Bár festőművésznek készült, apja kívánságára 1853-ban átvette a családi üzlet irányítását, majd 1863-ban bátyja pécsi agyagárugyárát. Miközben a manufaktúrát fejlesztette, végig alkotó művész maradt. Nagyon fontosnak tartotta új kerámiaanyagok kifejlesztését. Az ő találmánya az ún. porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit. A Wartha Vince által feltalált, eozinnak nevezett lüszteres máz technikájának kidolgozásában is közreműködött. Gyára elsőként alkalmazta az eozinmázat dísztárgyain. 1873-tól bel- és külföldi kiállításokon mindenhol sikert aratott. 

Kiemelkedő sikere volt 1878-ban, hogy a párizsi világkiállításon elnyerte a nagydíjat (Grand prix), s a francia Becsületrenddel is kitüntették. Később megkapta a Ferenc József-rendet, Pécs városa pedig díszpolgárrá avatta. Tervezőként ő alkalmazott először neves képzőművészeket. A korszak nagy építészei előszeretettel alkalmazták a Zsolnay-féle épületkerámiát épületeiken, köztük Halála után a gyárat fia, Zsolnay Miklós irányította, akinek már apja életében is döntő szerepe volt a cég gazdálkodásában. /Wikipedia/  

További érdekes részletek a család történetéről itt olvashatók: http://www.zsolnay.hu/Hun/1csalad.htm
Itt is lehet böngészni: http://zsolnay.lap.hu/

2008. április 18., péntek

Esti ének

2008.04.18.péntek
Hogy ne maradjatok vers nélkül, olvassátok ezt a szépet:

Tóth Árpád: Esti ének .  
A holdat nézd, fölült a háztetőre,
 S arany testét szikrázó gombolyagba 
Görbítve, mint bizarr kandúr, olyan ma, 
Vén, kéjes, égi állat, éjek őre, - 
Fáradt szegény, pihenni volna kedve: 
Érzed? most rádnéz, s elszántan, vakon 
Hozzádvetné magát az ablakon, 
S szelíd térdedhez kúszna törleszkedve. .  
S a félsötét szobában nézz körül, - 
Érzed? reszketnek a bús bútorok ma, 
Rejtelmesen mind hozzád tántorogna, 
S mint halk, borús raj, körbe tömörül: 
Öreg rabszolgák, zsibbadt, árva testek,
 Leomlanának, s édes ujjaid 
Lágy simítását kérni bújna mind, 
Hogy érezzék zsongító, enyhe tested. .  
S nézd: ím, az árnyban két szemem hogy ég, 
Kebledre hajtom: két hű, régi ékszer, 
Ó, millió sok éve már - emlékszel? - 
Égtek s fájtak, - nem volt még föld, se ég, 
Simítsa őket is kezed hüs ujja: 
Ó, áldott gesztus, mellyel minden dolgok 
Lététől létem csendesen eloldod, 
S a végtelenben ringatózom újra! .

Kerti munkák

2008.04.18.

Fárasztó és tevékeny nap van mögöttem. Többfélét főztem és intenzíven munkálkodtam a kertben - Béla kert-sarkát érintetlenül hagyva, habár napok óta nem látom, csak reménykedem, hogy itt lapul még valahol...
Kicsit átrendeztem a virágaimat, így most a "veteményesem" is kényelmesen elfér, ugyanis van... Mármint veteményesem. Lesz vagy 15 fej salátám, zöldhagymám vagy 10 db, 4-5 fej fokhagyma, van egy ládányi sóska, petrezselyem, snidling meg a többféle fűszernövény. S mivel tavaly a paradicsom egész jól "bejött" idén is fogok venni palántát. Ahhoz képest, hogy csak pár m2 a kertem, rengeteg minden van benne, ügyeskednem kell, hogy elférjenek.

A virágok átrendezése után a kertemen át közlekedő, s rengeteg kárt csináló macskák ellen szereltem fel egy dróthálót a kerítés és a háztető szélére - miközben már megint majdnem leestem. Hála azonban őrangyalomnak, ma is megúsztam ! 4 éve ugyanitt, ugyanígy csúszott meg a létra velem, s akkor úgy estem le, hogy fenékkel bele a beton virágtartó edénybe. A világ nyolcadik csodájának tartom, hogy akkor megúsztam. Ma majdnem ugyanez történt, szerencsére a szomszédom itthon volt, kiabálásomra kijött, s megtartotta a létrát, míg lemásztam. Most erős fogadalmam van, nem megyek fel /ide/ többet. Amúgy nagy örömömre a muskátlik szépen teletek, már tele vannak bimbóval, remélem, idén is olyan szépen fognak virágozni, mint tavaly:

 

:

2008. április 17., csütörtök

Timbuktu és Heinrich Barth

2008.04.17.csütörtök



Ma reggel a Phoenix TV-ben a „Sivatag fiai” sorozatban egy érdekes úti-filmet láttam, vagyis talán nem abban az értelemben úti-film, ahogy ma arra gondolunk. Volt egy német földrajztudós, felfedező, aki muzulmánnak adva ki magát bebarangolta ezt a környéket. Ez után kutakodva a neten /no nem sokat találtam magyar nyelven/, rábukkantam egy érdekes beszámolóra. Ha van kedved, - nem túl hosszú - olvasd el itt: http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/tv2001/tv0108/nemeth.html



És hogy hol van Timbuktu ? Íme: Mali területén, a Szahel-övezetben, Afrikában. A Szahara déli része és a füves szavanna közti fokozatosan elsivatagosodó területen. Valamikor virágzó kereskedelmi város volt. Timbuktu a Niger folyó közelében fekvő település, ahol 1100 körül telepedtek meg a tuaregek. Ez volt az iszlám egyik szellemi központja, egyetemekkel, mecsetekkel, ha igaz, itteni matematikusok "találták ki" a nullát. Akkoriban százezren éltek itt, ma 15 ezren lakják. Az európaiak sokáig csak legendákból ismerték, s még a XIX. század első felében is életveszélyes vállalkozás volt Európából Timbuktuba utazni. Az első, aki megtette, a skót Gordon Laing volt, 1826-ban, igaz, visszatérni nem tudott, a szultán parancsára megölték.








 A város igazi „felfedezõje” a német Heinrich Barth lett, aki muzulmánnak adta ki magát, a jelek szerint sikerrel. Mielõtt megölhették volna, megszökött és hosszú útleírásban számolt be tapasztalatairól. Állítólag tõle származik a legendás mondás: „A cél az út maga.” Mali, "a folyók országa" 1960-ig francia gyarmat volt, hivatalos nyelve ma is a francia. . http://www.the153club.org/barth1.html itt pedig H.Barth által rajzolt képek első része látható. A második és harmadik részre utaló hivatkozást a lap bal oldalán alul találod.