2008. június 30., hétfő

Nagy szurdok /=Grand Canyon/


A Grand Canyon a Colorado folyó által kivájt sokszínű, meredek völgyszurdok az Egyesült Államok Arizona államában. A Grand Canyont a Colorado folyó több mint 6 millió év alatt hozta létre, 446 km hosszú, szélessége 6,4 km-től 24 km-ig terjed és mélysége akár a másfél kilométert is meghaladja.
A Grand Canyon és az egész „Kanyonföld” a természet egyik legszebb remekműve. Hatvanmillió évvel ezelőtt a Colorado-fennsík megemelkedett, és másfél kilométerrel a tengerszint fölé magasodott. Később kanyonokká hasadozott, majd a folyó és a szél elvégezte azt a szobrászmunkát, amely ma is ámulatba ejti az idelátogatókat. A kanyon keleti csücskénél egy gát, a Glen Canyon Dam, és egy tó, a Lake Powell zárja le a kanyon kijáratát.


  A Glen Canyon hosszú idő óta emberek lakta vidék volt, míg az egészet el nem árasztották a Colorado vizével. A víztározó megépítését a természetvédők hevesen ellenezték, mert számos gyönyörű sziklaforma és régészeti lelet került így víz alá, a terv mégis megvalósult. Azonban hogy ez a fantasztikus méretű gát meddig marad meg, az teljességgel bizonytalan, hiszen ennél, az ember alkotta beton-gátnál többször hatalmasabb lávagátakat is képes volt erejével „eltüntetni”, elmosni a Colorado folyó. 


 

Tegnap újra egy filmet láttam erről a fantasztikus vidékről. Nem lehet betelni vele. Én amúgy is szeretem a kicsit animált filmeket, s ebben volt néhány érdekes képsor a kanyon kialakulásának történelméből. Azt hallottam, hogy L.A-ban van egy különös mozi, ahol a közönség korlátok mögött áll. A film pedig a Grand Kanyont mutatja be, légifelvételekkel, de olyan formában, hogy a nézőtér is kissé elmozdul, amikor fordul a gép. Emiatt kell a korlát, hogy tudjon az „utas” kapaszkodni. Hát az eredetit is, de ezt a mozit is szívesen megnézném…





Fotók láthatók még itt: http://edtruthan.com/tileproxy/

2008. június 28., szombat

Nyugodt csoda

Ma olvassátok ezt:

Szabó Lőrinc:

A NYUGODT CSODA  

Tudom, semmi, de semmi közötök hozzám,
butuska tücskök a fű között,  
mégis jólesik azt képzelni, 
hogy mikor, így este, 
ablakot nyitok, nekem üzentek, 
sok hű kis barát, lelkendezve, 
hogy csak szép a világ -  
és hogy amiként szobámba 
a rét vigasznak lengeti be fűszerét,  
a hömpölygő, meleg szénaszagot  
s benne az ezer szikra csillagot  
s a parázs holdat, ti is úgy külditek,  
olyan lélekkel, köszöntésetek, 
úgy építitek, hangokból, puha zenéből, 
ide, az ágyam köré, az izgatott nap romjai fölé,  
azt, ami örömünk volt valaha,  
közös örömünk: a nyugodt csodát,  
a zengő, boldog, nyári éjszakát.

 

Szombat

A holnapi vendégségre készülődtem ma szinte egész nap. Sütés-főzés…Csakhogy reggel a piacon - a jég által elvert, hibás kajszit 200.- Ft-ért lehetet kapni, hát gyorsan vettem abból is. Olcsóbb nem lesz, az biztos. Így aztán a befőzés is a mai délelőttömet színesítette. Még szerencse, hogy kicsit enyhébb volt a levegő, ámbár a délutáni süti-sütésnél már kezdett /m/elegem lenni…





2008. június 27., péntek

Siebenschläfertag /Hétalvók napja/

Na tessék, nem volt elég a hajnali jégvihart, akkor most meg még ezt hallom a TV-ből: ma van a Siebebenschläfertag, a hétalvók napja….

Nyári eső jelei A nyári esőkhöz kapcsolódik egy másik általánosan ismert időjárási rigmus, mely időben országról országra különbözik. „Ha június nyolcadikán esik, esős aratás következik.” Franciaországban úgy tartják, hogy Szent Medárd (június 8.) ünnepének időjárása meghatározza, hogy a rákövetkező heteken esni fog vagy szárazság lesz. Ha esik, akkor még négy-öt hétig fog esni, vagy az eső szénagyűjtés idejére tér vissza. Norvégiában és Magyarországon is úgy tartják, hogy ha június 8.-án esik, akkor még negyven napig esik. 
Flandriában ez a nap július 6.-a, Szent Godelive ünnepe, Németországban pedig az ún. hétalvók napja, június 27.-e. „"Hétalvók" napján, ha esik, még hét hétig esik." Angliában július 15.-e, Szent Swithin Napja az a nap, amikor az emberek a hagyomány szerint az időjárást figyelik, ugyanis amilyen az idő Szent Swithin Napján, olyan lesz a következő negyven napon át. Az alábbi időjárási-verset Erzsébet kora óta a Brit-szigeteken mindenütt jól ismerik. „Szent Swithin napján ha esik Negyven napig mindig esik Szent Swithin napján ha nincs eső Negyven napig nem is jő." Ezek a nyári esőkre vonatkozó népi megfigyelések többé-kevésbé az esetek 70 %-ban helyesek. Hát majd meglátjuk….  

Egy kis tudomány a témához: Honnan ered a hétalvó kifejezésünk? Valóban arra utal, hogy valaki átalussza az egész hetet? A feltételezés logikusnak tűnik, hiszen azt nevezzük hétalvónak, aki rengeteget alszik, és ha hagynák talán az egész hetet végigaludná. Tótfalusi István Magyar Szótörténeti Szótára szerint ez a kifejezésünk mégsem a hét napig tartó alvásra vezethető vissza, hanem egy ókori legendára. A történet szerint Decius, római császár üldözései elől hét keresztény ifjú egy barlangba menekült. A császár emberei rájuk találtak, és befalazták őket. Két évszázad múlva, amikor kibontották a barlang bejáratát csodával határos módon élve, pontosabban alvás közben találták a fiúkat. A magyar szó a német Siebenschläfer tükörfordítása, az pedig a latin septem dormientes megfelelője, amely hét alvót jelent. Egyébként a Glis glis = nagy pele, neve német nyelvterületen a Siebenschläfer, itt egy kép róla.

További részletek itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_pele

Jégverés Pécsett


Feljegyzéseim szerint ilyen szörnyű károkat okozó ítéletidő 1999. június 4-én 18.00 órakor volt. Arról sajnos nincsenek fotóim.
Ma hajnalban a bádogtetőn kopogó jégverésre riadtam 3/4 5-kor. Rettenetes volt, kelet felől jött. Két kisebb hullám követte az elsőt, majd 1/4 6-kor jött az elsőt is meghaladó méretű szörnyűség. Attól féltem, betöri az előszobám ablakát. /A 9 évvel ezelőtti a redőnyeimet lyukasztotta át…/
Elkeserítően néz ki a kert - ám azonnal arra kellet gondolnom, hogy mit érezhet az, akinek az egész termését verte el ? Az én bajom/károm se kicsi, ám hol van az övükéhez ! De beszéljenek a képek:















2008. június 26., csütörtök

Egy ritkaság: a kecskefejő /lappantyú/

A mai döglesztő délutánon róla láttam egy nagyon érdekes filmet. Itt egy kis ismertető róla:





A kecskefejő – lappantyú, álomfilkó, álmosmadár, bagolyföcske, kecskeszopó, éjjelifecske – Magyarországon rendesen előforduló, bár sehol sem gyakori madár. Megtelepszik a síkságon éppen úgy, mint a dombos és magasabb hegyvidéken. Inkább a ritkásabb erdők, vágások és erdőszélek madara, a zárt szálerdőt nem kedveli. Költözködő madár, amely néha igen korán, március havában is jelentkezik, de leginkább április folyamán, sőt a magasabb vidékeken májusban érkezik meg. Ősszel néha elég sokáig itt marad, úgyhogy szeptember végén, sőt októberben is láthatók egyesek. A nagyobb városokban is alkalmilag megtelepül.

Rigó nagyságú, de hosszabb madár, melynek sok különös tulajdonsága van. Nagyon finom, lágytollú madár, tollazata, színezete pedig nagyon emlékeztet a baglyokéra, avval a különbséggel, hogy kevés benne a baglyok tollának a sárgasága s annál több a hamuszürke, sötétbarnán és elmosódva tarkálva. 
A fark két középső tolla szép szürke, feketés pontokkal és szakadozott rovásokkal. Feje nagy; szeme sötét és nagy, barna, az alkonyat sötétjében is látó szem. 
Csőre piciny, mögötte azonban roppant nagy, öblös száj nyílik, melyet felső széle felől erős sörték tesznek fogóssá. Lába kurta, gyenge. 
Fészke nincsen. Fészekalja két fehéres, sötétebben felhőzött és mintegy márványozott tojás, melyet az erdőben a puszta földre letojik és ott ki is költi.
  A kecskefejő, az alkonyat és késő est madara. A mint a nap leáldozott és terjedni kezd a kora est homálya, a kecskefejő elhagyja nappali tanyáját, mely vén fák ágain van, a melyeken hosszában telepedik meg, úgy, hogy színével mintegy beléolvad a kéreg színébe; szárnyra kap és sajátságos imbolygó, de sebes röpüléssel neki iramodik a síkságnak, az erdők tisztásainak vagy nyíltabb közeinek és mint a fecske, röptében kapkodja el az éjjel járó bogárságot, e között még a legnagyobb pilléket is.  
Nagyöblű szájából és abból kigondolva, hogy a kecskefejő járáskelésében sokszorosan ellátogat a marhaállások tájára, ott levágódik, ismét szárnyra kap és lappangva keresgélni látszik, ráfogja balgatag emberek hite, no meg egy kicsit babonája is, hogy azért jár a jószág körül, hogy elszopogassa a tejet. Pedig dehogy! Minden pásztorember és szemes gazda tudja, hogy a marhaállások hulladékjában nagyon megterem a bogárság és hogy ez alkonyatkor kel szárnyra, hogy nászt tartson; tudja ezt a kecskefejő is és éppen ez a bogárság csábítja a jószág állásai felé. Hasznos, védelemre érdemes, már elég ritka madár. /Brehm: Az álatok világa/

2008. június 25., szerda

Nehéz nap után, röviden

Igazán nem akarnék panaszkodni, de kemény egy napom volt... Hajnali fél 5-től szinte mostanig "üzemben voltam" - millió intéznivalóval. Most még érettségi-találkozóm ügyében feltétlenül meg kell írjak 2 levelet, így hát ez a bejegyzés rövid lesz.
Az első kép Bercike, amint rendszeresen /most is/ megpróbálja megmondani, hogy miképp kell a billentyűzetet /szerinte/ használni. Itt kissé már belefáradt az oktatásba, mert általában a klaviatúrán táncolva tart gyakorlati bemutatót.



 
A másik kép tegnap este készült. 7 után felmentünk Lilivel a Dömörkapuhoz. A dögmeleg város után nagyon kellemes volt a hűvös, jó illatú levegőben, leszámítva az ott gyakorlatozó mintegy tíz kungfut, vagy nemtudommi /japán-botos-harcot/ gyakorló férfit. Folyton az járt a fejemben, hogy hol fogják ezt a tudást majd használni ? No de nem erről akarok írni. Mint az alábbi képen látható, gyönyörű fenyőtinórúkat találtam. A harmadik - pedig az akkora volt, mint ez a kettő - nem hoztam haza, mert annyira kukacos volt. Ezeknek is a szárát, meg a kalap egy részét már ki kellett dobnom, de azért egy gombás-tojáshoz elégséges volt. Azt elfelejtettem lefotózni, mert mire oda jutottam, hogy elkészítem, olyan éhes voltam, hogy befaltam fotózás nélkül...




2008. június 24., kedd

Örkény

Örkény István (Budapest, 1912. április 5. – Budapest, 1979. június 24.) író, drámaíró
1912. április 5-én Budapesten született, jómódú polgárcsalád fia. Apja Örkény Hugó patikus, zsidó származású, eredetileg Ösztreicher nevet viselő, szeszgyáros família sarja. Édesanyja Pető Margit. 1930-ban a budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, és - apja óhajára - beiratkozott a műegyetem vegyészmérnöki karára. Mivel termodinamikából megbukott, 1932-től gyógyszerészhallgatóként folytatta tanulmányait, 1934-ben kapott diplomát. 1937-ben kapcsolatba került a Szép Szó körével. 
1938-ban - rendőrhatósági figyelmeztetésre - apja Londonba küldi; ahol egy orvosi folyóirat kiadásban vett részt. 1939-ben Párizsban alkalmi munkákból élt. 1940-ben, a kirobbanó világháború hírére hazatért, ismét beiratkozott a műegyetemre, 1941-ben kapott diplomát. 1942 áprilisában vonultatták be katonának, májusban indult a 2. Magyar Hadsereg katonájaként a doni frontra. 1943-ban hadifogságba esett. Csak 1946 karácsonyán térhetett haza. 1949-től az Ifjúsági Színház, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgja. 
1954-től a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora. A forradalomban való részvétele miatt 1958-63-ban nem publikálhatott; ez idő alatt - hasznát véve diplomájának - az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár orvostudományi osztályán mérnöki beosztásban dolgozott. 1971-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó megkezdte életműsorozatának kiadását Időrendben címmel. Hagyatékát harmadik felesége, Radnóti Zsuzsa gondozza. József Attila-díjat (1955, 1967) és Kossuth-díjat (1973) kapott. 1979-ben végzetes kór támadta meg, de még halálos ágyán is dolgozott. 1979. június 24-én hunyt el Budapesten.  
További részletek találhatók még itt: http://enciklopedia.fazekas.hu/palyakep/magyar/Orkeny.htm http://www.literatura.hu/irok/xxszazad/euproza/orkeny.htm  

Néhány idézet tőle: "... csak azt tudom hajtogatni, igaz, néha józan érvek nélkül, hogy az emberiség nem menthetetlen, amíg egy ember a másiknak megmentője lehet." "... nagyon óvatos vagyok annak megfogalmazásában, hogy egy ember jó-e vagy rossz? Mert láttam, hogy minden a helyzeten múlik, ami belőlünk a jót vagy a rosszat kiugrasztja." "… ami „tömegnek” látszik, az sorsokat rejt magában, a legszürkébb, legszűkszavúbb ember is emlékeket, vágyakat, indulatokat, szenvedélyeket hordoz." "Az ember élősdi lény; szimbiózisban él a sült krumplival, a pirított borjúmájjal meg a hónapos retekkel. Az ember sajnos olyan, mint a fagyöngy: életének mindig egy idegen élet az ára..." "Nekünk, emlősöknek nem mellékes kérdés, hogy mi daráljuk-e a húst, vagy bennünket darálnak-e meg." "... ami szenved, az nem lehet szép." "Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba." "... aki javítani akar az emberiség sorsán, annak vállalnia kell némi kockázatot." "Hiába sikerül egy vitás kérdést tisztázni, máris ott a következő talány." "Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik." "A gyávaság forrása, hogy az emberek nem tudják elképzelni a rossznál a mégrosszabbat." "Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig."

2008. június 23., hétfő

Gulácsy Lajos

Elkészült a legújabb festményes diasor.

Akik nem kaptak belőle, legalább a festőről olvassanak kicsit:
Gulácsy Lajos Kálmán (Budapest, 1882.október 12 - Budapest, 1932.február 21.) festőművész.
A budapesti Mintarajziskolában tanult két félévet. Lényegében azonban autodidakta volt. 1902-ben Rómában, majd Firenzében, 1906-ban Párizsban járt tanulmányúton. Többször visszatért Olaszországba. Számos képén festette meg az olasz városok középkori, reneszánsz hangulatát. Művészetére nagy hatással voltak az itáliai kisvárosok és művészek (pl. Giotto, Botticelli, Mascagno). Korai művein a preraffaeliták és a szimbolikus szecesszió, míg késői alkotásain a szürrealizmus és az expresszionizmus hatása látszik. A háború kitörésekor Velencében idegrendszere összeroppant, s ettől kezdve rövid megszakításokkal az idegszanatóriumok, 1917-től kezdve pedig haláláig elmegyógyintézet lakója volt. Festészetének azonban véget vetett 1924-ben bekövetkezett vaksága. 1922-ben az Ernst Múzeumban gyűjteményes kiállítást rendeztek műveiből. Ekkor írta hozzá barátja, Juhász Gyula megrázó versét ( Gulácsy Lajosnak). Művei a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában és magángyűjteményekben vannak. Művészete a preraffaelitizmus magyar változata, bár víziói már néhol a szürrealistákhoz közelítették életművét. Elolvasásra ajánlom még: http://www.artpool.hu/Hamvas/Forradalom/gulacsy.html

A fentebb hivatkozott vers és egy szép kép

Juhász Gyula: Gulácsy Lajosnak 

Lajos, elér-e hozzád még a hangom,
Mely úgy remeg, mint nyárfák estelen,
Ha rajtuk ring az alkonyi harangszó,
S rájuk ragyog a csillagszerelem,
Elér-e hozzád hangom, a szivedhez,
E nagy, bíbor virághoz, mely beteg,
És az agyadhoz, mely — ó, drága serleg! —
Gyász és nyomor borával telve meg!
Elér-e hozzád hangom, a naív, bús
Juhászkolomp a végtelen teren,
És fölver-e egy percre álmaidbul,
Melyekben nincs már többé értelem?
Ó, értelem! Hogy tudja ezt a többi,
A kalmár, börzés, a kalóz, betyár,
Csak okosan, csak adni, venni, ölni,
Törvényesen, míg az idő lejár.
Csak enni, nőszni és álmodni néha,
De óvakodva, mert itt élni kell,
Potom a szépség, és művésze léha,
Csak egy a mentség, egy csak: a siker!
Lajos, emlékszel, amikor először
Kerített össze minket alkalom,
A boldogságos, békés délelőttön
Gauguinnek száz lázálma a falon?
A sárga fényben a kövér banánok,
S a sárga tájon barna emberek,
Az elveszett Éden, mely fájva fájón
Bennünk zokog, ujjong, ragyog, remeg.
S a furcsa bálvány, szent fából faragva,
Mosolya sír, és bánata mosoly,
Önarcképem! — mondottad, és a zajban
Kacajod bongott, mint ha szél dobol!
Lajos, emlékszel, Váradon, tavasszal
A kis csapszékben, hol Watteau lakott,
Lerajzoltál, vén márkit, vaskalappal,
S tegnapnak láttad már a holnapot.
A Köröst néztük, és láttuk Velencét,
A kávéházban Goethe ült velünk,
Esengtük Grandet Eugénie szerelmét,
A csillagot kerestük, mely letünt.
A csillagot kerestük... merre is vagy,
Hisz még nem hullottál az éjbe le,
Még ég fölötted estenden a villany,
Még mérik, lázad nő vagy sűllyed-e?
Lajos, hiszen mi voltunk már azóta
Ott is, tudod, nem mondom, fáj a szó...
Ahol ketyeg a lélek, mint az óra,
De nem mutat időt, irtóztató.
Te ott maradtál, hallom, jobb neked már,
Mint ez a másik, józan, gaz pokol,
Hol gond, ital, nő, robot és a seft vár,
S a legszebb vágy legrútabban lakol.
Te ott maradtál: téren és időn túl
Sétálsz a kertben, csillag s híd alatt,
Nem hallasz már ugatni szűkölő bút,
S nem látod a halált, amint arat,
A mosolyt, melyet festett Lionardo,
Nem látod a nőn — csöndesen halad
Agyadban, mint a Léthe, mint az Arno,
Az örök semmi a vak nap alatt.
Nincsen remény, s te nem tudod. Szelíden
És finoman — hisz művész vagy, Lajos —
Babrálsz a párnán ujjaiddal. Az Isten
Legyen irgalmas. Ó, csodálatos
Szent, tiszta művész, Giotto jó utóda,
Alázatos, hű, tőled nem kiván
Már e plánéta semmit, és a holdba
Nakonxipán vár már, Nakonxipán!

 

 
A varázsló kertje


2008. június 22., vasárnap

Footlight Parade /Rivaldafény parádé/ musical 1933


 
 Vasárnap és én szülinapi ebédre vagyok hivatalos. A délelőtt tehát abszolút lustizós.A hajnali ébredés után kicsit olvastam, aztán még a hűvösben megjárattam Lilit, majd reggeliztem, meglocsoltam a kertet, megnéztem a gépben a postámat, végül kapcsolgattam a TV-t.Sajnos, előbb kellet volna ezt tennem, mert így már csak a film utolsó harmadát/negyedét láttam. Viszont azt hiszem épp a „csúcs”-részt sikerült elkapnom. Őszintén szólva én nem hallottam erről a musical-ről, pedig a Wiki az „1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz” cím alatt is említi. /No nem mintha olyan sok ismerőst találtam volna ebben a felsorolásban./ Valami romantikus történet lehetett, de a lényeg az a parádés vízi-show, amit viszont még szerencsére elkaptam. Szeretem a régi filmeket, szeretem a zenés filmeket, és legfőképp szeretem az ilyesféle vízi-balettosakat. Nagyon ritkán látni ilyesmit, s épp ezért örülök, hogy ezeket a pompásan megkomponált és még pompásabban felvett/lefilmezett jeleneteket látni tudtam. Találtam pár fotót a Google-ban, ide teszem, lássátok, hogy miről beszélek:





.





.

2008. június 21., szombat

A hársfa mind virágzik

Úgy emlékszem, tavaly nyáron már áradoztam a hárs pompás, számomra nagyon kedves illatáról. Most sem tudom megállni. Fent voltunk ugyanis estefelé a Tettyén, és ahogy ott ültem a fűben Lilivel, szinte azt éreztem, a hársillat szinte zuhanyként omlik-zuhog rám, engem és körülöttem mindent beborítva. Olyan intenzív volt, olyan csodálatos, hogy azt elmondani szinte nem is lehet. Volt egy nagyon kellemes fél órám, amíg ott ücsörögtünk...



Weöres Sándor: A hársfa mind virágzik...  

A hársfa mind virágzik, 
a csíz mind énekel, 
 a lomb sugárban ázik, 
csak szíved alszik el.  
Nyílnak feléd a lányok,  
mint ékszer-ládikók - 
nem is figyelsz utánok,  
kedved beszőtte pók.  
Már csak hitet szeretnél,  
szolgálnád Ég-Urát,  
minden hiút levetnél,  
viselnél szőrcsuhát.  
A hársfa mind virágzik, 
a csíz mind énekel,  
a lomb sugárban ázik,  
csak szíved alszik el.



.Néha az ember egyszerre sok "ajándékot" kap. Miközben ezt a fenti szöveget írtam, a 3SAT-on egy grafeneggi /Ausztria/ openair koncertet hallgatok. Egy csodálatos hegedűszóló hangzott el az előbb Sarah Chang-tól, s mivel a Youtube-on megtaláltam, hát beillesztem ide:
http://www.youtube.com/watch?v=4hvN0X92K4k
/Vivaldi: Négy évszakából a Nyár/

Délutáni csendes-pihenő

A nagy melegben, és a leredőnyözött, csendes szobában, egy finom ebéd utáni tele hassal mi lehetne jobb, mint egy pihentető alvás ?!
Nem tudtam megállni, hogy legalább ezt a három képet ne tegyem be !






  


Vasúti romantika




Nagyon szeretem a „Vasúti romantika” filmsorozatot, amely különböző vasutakat mutat be. A szépséges /néha egzotikus/ tájak mellet sok egyéb helyi érdekesség is látható, vagy magával a vasúttal kapcsolatos különlegességek. Most ugyan nem ez a sorozat ment, mégis vasútról volt szó, az egyik filmben Moszkva - Jalta - Kijev vonalon, a másikban a Berlin- Volgográd/=Sztálingád/ - Szaratov – Szocsi távon „utazhattam” végig. A filmekben látott szép tájak, a film közben hallható zene, megint azonnal eszembe juttatta a sok-sok évvel ezelőtti szibériai utazásomat. Nem is rossz hobbi, ha valaki ilyen vonat-utazás-mániás. Mert bizony vannak ilyen emberek, velük is találkozhattunk az egyik filmben. Ha még a tetejében az érintett táj nyelvét is beszélik, akkor érdekes barátságok alakulhatnak az ilyen több napos „világjárás” alatt. Persze nem elhanyagolható az adott táj hétköznapjainak „meglesése” sem, vagy az ismeretlen ízek kóstolgatása. Sajnálom, hogy nekem igazán tetsző orosz népzenés videót nem találtam a Youtube-on, mert akkor azt is ide csatoltam volna. Így csak képeket mellékelek. 




 http://www.phoenix.de/ Moskau, Bahnhof Pawelezkaja: Hier beginnt die Abenteuerreise durch drei Länder mit spannenden Begegnungen. Drei Wochen und über 6.500 km im Zug. Die Fahrt führt über Saratow und Wolgograd, dem ehemaligen Stalingrad, nach Sotschi am Schwarzen Meer, dem Badeort der Schönen und Reichen Russlands. In Jalta auf der Krim verrät ein Winzer ein paar Geheimnisse der Kultivierung eines exzellenten Rotweins. Durch Moldavien, dem Armenhaus Europas geht es weiter in die Ukraine, wo die Reise in Kiew endet, wenige Wochen vor der friedlichen Revolution. Jeden Samstag fährt ein russischer Zug von Berlin nach Saratow an der Wolga - 2780 Kilometer, 45 Stunden Fahrtzeit über Polen und Weißrussland nach Saratow, eine der größten Städte Russlands und einst die Stadt der Wolga-Deutschen. Der Zug ist immer voll... Männer und Frauen, fliegende Händler aus Russland und aus Weißrussland, die in Berlin Waren einkaufen und zu Hause verkaufen, Kleidung, Kosmetika, Elektrogeräte, was sich gerade so anbietet und natürlich möglichst am Zoll und der Steuer vorbei. Die Herrscherinnen über den Zug sind die beiden Schaffnerinnen, kleine Königinnen, weil sie gute Beziehungen zu den Zöllnern haben und für die Händler daher ganz wichtig sind. Es gibt aber auch andere Reisende wie Olga, eine russische Lehrerin, die drei Monate bei ihrem deutschen Freund war und sich nicht entscheiden kann, ob sie nun endgültig Russland verlassen und nach Deutschland ziehen soll, oder - auf der Fahrt in Gegenrichtung nach Deutschland - eine 18-köpfige Aussiedlerfamilie, von denen nur noch der 80-jährige Großvater ein bisschen Deutsch spricht und die keine Ahnung hat, was sie in Deutschland erwartet. Die Waggons werden mit Kohleöfen geheizt, aber aus dem Samowar gibt's immer heißen Tee. Und jeder Bahnhof unterwegs ist ein kleiner Basar. Alte Frauen kommen an die Zugfenster und bieten selbstgemachtes Essen an, dazu Brot und Würste und natürlich Wodka und eingelegte Gurken.

2008. június 20., péntek

Csak egy vers

Bocsánat kedves olvasóim, de "orvosi előírásra" kevesebbet ülhetek mostanában a gép előtt, s pillanatnyilag a szobrok gépre-rakása fontosabb, mint az írás, tehát csak ezért a hallgatás. A napi engedélyezett egy-másfél órába nem fér minden bele...
Akiknek meg PPS-t szoktam küldeni, azoknak üzenem, hogy abból is lecsökkent a forgalom, tán a beköszöntött nyári meleg miatt...Ezért most ide csak egy múltkorjában talált vers kerül.
Ígérem, a jövő héten szorgalmasabb leszek...




Weöres Sándor: Rongyszőnyeg  

Megtudtad, amit mindenki öröktől ismer,  
és elfeledted amit senkise tud.  
Annyi vagy immár, mint a többi -  
most mutasd meg, mi telhet tőled.  
Mert könnyű, könnyű törpék között óriásnak lenni -  
de nehéz és jobb, ha törpék között  
derekabb törpe vagy a többinél.

2008. június 18., szerda

Tarka lepke kis mese...


Ezt találtam:  
Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele: "Elmúlik"


 

2008. június 17., kedd

Fantasztikus makro-világ


A világ egyik legismertebb szakfolyóirata, a Nature a tudomány csodájaként említette Márkus Róbert díjnyertes képét, amelyen muslicalárva látható egy csepp vízben. A Szegeden élő kutató egyéb extrémitásokra is hajlamos: fotózott már szőrtelenítőkrémben málló szőrt, vagy polleneket a pitypang bibéjén.

További részletek itt: http://nol.hu/cikk/495819
Márkus Róbert honlapja: http://art.transindex.ro/?cikk=22

És ízelítőnek egy kép: Léggyökér keresztmetszet



Köszönet szurikátá-nak a cikk-ajánlásért !

Új családtag



Bemutatom családom legifjabb tagját. Két hónapos és per pill. nem tudom, Berci lesz-e vagy Betti, netán elegánsabb néven Bessy ? Nemét illetően megoszlanak a vélemények... /Nagyon nem mindegy, mert a fiú ivartalanítás 5 ezer, a lányé meg 15 ezer..../
Egy biztos, hogy energiadús kis jószág, legkedvesebb szórakozása, hogy besegít nekem a számítógépezésbe. Elsőrendűen tudja kezelni már a klaviatúrát. Ennek a kis szövegnek a megírásához vagy hatszor kellet javítanom, mert ő is "beleírt".



2008. június 16., hétfő

Csodák mészkőből


Ma szinte egész nap a Villányi Szoborpark képeivel dolgoztam - messze nem vagyok még a végén !
Ide teszek hármat a sokból, melyek nekem tetszettek: 



.

..

2008. június 15., vasárnap

Gondolatok a szarvasbogárról, a „sok”-ról meg a „kevés”-ről

Azt hinné az ember, hogy kicsiségekkel semmire se lehet menni. Pedig néha tényleg úgy van, hogy a kritikus „egy” kőmorzsácska legördülése után omlik össze a gát, s zúdul ki a tározó vize, s a pontocska nélkül nem i betű egy vonal...  
Ki gondolta volna, hogy tényleg van, akinek örömöt adott néhány itteni bejegyzésem, s ennek hangot is tud/mer/akar adni – ráérezve tán, hogy épp erre volt/van/lesz szükségem ? Nem lebecsülve @a és @m engem szeretettel figyelemmel kísérő sorait, Sz.levelét és I.telefonját, most itt Rysy-re utalok. 
Ezúton is köszönet. 
  Elmesélem hozzá a szarvasbogaram történetét, ami e hallgatás alatti napokban történt. Ugye, itt volt a kertben, megmutattam Nektek. Aztán két nap múlva láttam, hogy a nyári orgona törzsén „van”. Készakarva nem írom most már azt, hogy ott „mászott” – csak ott volt. Másnap pontosan ugyanazon a helyen találtam. És amikor alaposabban szemügyre vettem, akkor vettem észre, hogy szarva belegabalyodott a macska-károkozás-elleni-madárvédő hálóba. /Nem tudom egyszerűbben leírni ezt az izét./ Szóval beleakadt, és nem volt képes tovább menni. Hoztam ollót, óvatosan körbevagdostam a háló szálait, /mi több levettem mindörökre a hálót, hát egye fene, dúljanak a macskák/ és akkor a bogaram vidáman /? / de mindenesetre szabadon, elkocogott. Ti – hozzám szóló – néhányan voltatok tán a "kéz”, ami elvágta a "hálómat" ? Nem tudom. Tán a lelkem mélyén én is akartam a szabadulást, de kellett egy kis segítség. Köszönöm. Ezt a virágot küldöm hálából Nektek, az udvarban ma fotóztam:


 

Két vers


A vers, amit bemásolok ide, jól tükrözi a – remélem – elmúlt hangulatomat:  

Csáky Károly:  

Döbbenet rejtélyes kórba estem  
mogorván ül fölöttem a csönd  
hiába kiáltok hangom visszhangját se hallom  
lesek barlangok sötét világába várom  
hogy felpattanjon egy ősi hangsor a mélyből  
helyette denevérek csapódnak arcomba  
vállamra szállt egy fekete madár  
borzas tollával árnyékolja lelkem  
károg árvaságomon 


Nemes Nagy Ágnes

Fáj, fáj. Mi fáj? Nem is tudom.
Oly réteges a fájdalom,
s egymás fölé gyűrűzve gyűlik.
Mit számlálgassam magamon
a szomorúság évgyűrűit?

2008. június 11., szerda

Abbahagyom.... /Oláh András/

208.07.11.szerda

.......vagy ideiglenesen, vagy véglegesen. Remélem stílusosan, ezzel a versrészlettel búcsúzom:




Oláh András /részlet/
..visszhang széthajtogatva a semmit 
a felhőket kisimítva 
önnön héttornyodba zárva 
visongsz valahol a parton 
zsarol a közömbös homok 
s egy távoli elmosódott arc... 
barátságtalanul szisszen a szó 
visszhanggá zsongul a távol…. 

2008. június 10., kedd

Peter Hepp

2008.07.10.kedd

Szívszorító és megható filmet láttam a 3SAT-on: Egy olyan férfiről szólt, aki süketen született, és 24 évesen még meg is vakult. Ma kétgyerekes boldog családapa, emellett diakónus. Látni őt és „hallani” a felesége által tolmácsolt szavait, végtelenül megható volt. Emellett elgondolkodtató. Nem is kevéssé – legalábbis számomra…. A Wikipediában is olvashatsz róla – bár csak németül: http://de.wikipedia.org/wiki/Peter_Hepp Ha érdekel, arról, hogy ki lehet diakónus, itt olvashatsz: http://hu.wikipedia.org/wiki/Diak%C3%B3nus  


 Peter Hepp születésétől fogva /1961/ süket. Valamelyes megtanult ugyan beszélni, de egy bentlakásos iskolában megtanulta a süketek jelbeszédét is. Az általános iskolát elvégezve géplakatosnak tanult. Körülményeihez képest viszonylag normális életet élt, míg 24 évesen Usher-Sindrom betegség következtében megvakult. Hívő, vallásos emberré válva a heiligenbronni ferences kolostorban dolgozott sok éven át, mint a sérült emberek segítője. Gondolkodott azon is, hogy szerzetes lesz, de aztán mégis elállt ettől a tervétől. A kolostorban kitanulta a kosárfonást, s amikor elhagyta a kolostort egy ideig, mint kosárfonó dolgozott. Teljes szívvel és lélekkel segítette a vakok, süketek és sérültek egyesületét. 2000-ben papi tanulmányokba kezdett, 2003-ban volt felavatása, azóta a vakok és süketek lelkiatyja. Misézése közben felesége segíti, illetve tolmácsolja prédikációjának szövegét. Jól ismeri a Braille írást, de segítői révén tenyérbe írással is kommunikál, /= Lorm abc – további részletek itt: http://www.siketvak.hu/felnottek.htm / 2005-ben jelent meg könyve „A világ a tenyeremben - Egy élet látás és hallás nélkül” címmel. Peter Hepp házas ember, felesége és két kisfia van.
 
"Wenn einem Hören und Sehen vergeht - Der taubblinde Diakon Peter Hepp"
Dem gehörlos geborenen Peter Hepp wird die Welt, die die nichtbehinderte Gesellschaft ihm zubilligt, zu eng. Er sucht Alternativen zu den begrenzten Berufsaussichten für Gehörlose und findet in der Bibel Antworten auf bedrängende Lebensfragen. Als er mit 20 Jahren auch noch fortschreitend erblindet, steht sein Entschluss fest: Er möchte anderen Gehörlosen und Blinden beratend zur Seite stehen. Hepp ist davon überzeugt, das vor allem mit dem Wort Gottes leisten zu können. Er lässt sich gegen viele Widerstände seiner Umwelt und der Kirche zum Diakon ausbilden. "Ich bin ein Wahrheitssuchender" sagt Hepp in der Gebärdensprache, seiner Muttersprache. Obwohl er seine Hände nicht sieht, sind ihre Bewegungen so präzise, dass seine Frau Margherita sie versteht. Wenn sie ihm etwas mitteilen möchte, schreibt sie es in die Innenfläche seiner Hand.

2008. június 9., hétfő

Elveszett boldogság

2008.06.09.hétfő
Érdekes könyvet ajánlok a psziché dolgait kedvelőknek elolvasásra:
 LIEDLOFF, JEAN: AZ ELVESZETT BOLDOGSÁG NYOMÁBAN - A KONTINUUM-ELV


   


Venezuela dzsungelében egy fiatal amerikai nő felkeresi a ma is kőkorszaki körülmények között élő jekána indiánokat. Ezeknek a "vadembereknek" a szemmel látható boldog és kiegyensúlyozott élete lenyűgözi: nincs agresszió, nincs válás, nincs bűnözés, nincsenek elhagyott gyerekek, magányos, boldogtalan emberek. A szerző az indiánok boldogabb életének kulcsát a csecsemőkkel és a gyermekekkel való bánásmódban találja meg. A kontinuum (folytonosság) elve az evolúció alatt kialakult emberi szükségleteket jelenti. Az indiánok a gyerekek eredeti szükségleteit követik, azokat az igényeket, amelyeket a csecsemő magával hozott. A gyermeket mindenhova magukkal viszik, ott van, ahol az élet zajlik és folyamatosan karban, illetve hordozókendőben tartják. Az újszülöttet nem hagyják egyedül, akár alszik, akár ébren van, és legfőképp akkor nem, ha sír. A folyamatosan karban tartott csecsemő azt érzi, hogy minden rendben van, hogy alapvetően jó és szívesen látott vendég a családban. Mi történik azonban akkor, ha ezek a magunkkal hozott elvárások nem teljesülnek, ha az ember ösztönös igényei nem elégülnek ki? Vajon hiányzik-e ez későbbi életünkben, tovább tudunk-e lépni, képesek leszünk-e egyáltalán egy boldog, kiegyensúlyozott életre? A könyv pszichológus szerzője megfigyelései alapján írja le a kontinuum elvét, amelyben a boldogság nem egy elérendő cél, hanem egy természetes állapot.

Egy tovább-gondolkodásra méltó idézetet kimásoltam ide. Bizony meglehet, hogy valahol a könyvben írtak körül kell keresgélni a jelen helyzet okát….

 „A generációs szakadék biztos jelen annak, hogy valami erősen hiányzik a társadalmunkból. Ha a fiatalabb generáció nem büszke arra, hogy olyan lesz mint az idősebb, akkor az a társadalom elvesztette a kontinuumát, stabilitását, sőt valószínűleg még kultúrának sem lehet nevezni, mivel állandó változásban lesz egyik rossz értékrendszerről a másikra. Ha a társadalom fiatalabb tagjai azt érzik, hogy az előttük lévő generáció tagjai nevetségesek, rosszak, vagy unalmasak, akkor nem tudnak követni egy természetes utat. Elveszettnek, megalázottnak, becsapottnak és sértettnek fogják érezni magukat. Az idősek szintén becsapottnak és megbántottnak fogják érezni magukat, mivel megszakadt a kultúra folytonossága és ők is szenvedni fognak a céltalanságtól.”

2008. június 8., vasárnap

Új családtag



2008.06.08.vasárnap.





Mondhatnám, hogy ez pedig a legújabb szuperszónikus közlekedési eszközöm /= seprű helyett/. Nagyon örülök neki, mert nem csak szép, hanem nagyszerűen szív, erősebb az öreg gépemnél, ami 12 év használat után a múlt héten mondta fel a szolgálatot. Mivel Pécsett nem lehet ilyen kézi porszívót kapni, kénytelen voltam Interneten megrendelni a Magyarországon kapható egyetlen típust, Budapestről a gyártó szakboltjából. Hát tessék irigykedni. Nekem ilyen van !

  • Márka: Electrolux Típus: ZS.201.
  • Mindenféle

    2008.06.08. vasárnap - fene tudja, most akarjam az esőt, vagy se? Ma van Medárd.

    A cím azért van, mert először kora reggel - sajnos megint csak rettentő gyenge minőségben - lefotóztam a kertünkbe tévedt szarvasbogarat. Sírni tudnék ilyenkor, hogy ennyire gyengére sikerül egy kép, amit soha többet nem lehet megismételni. És azt hiszem, ez nem az én hibám, vagy max. 10 %-ban a tudatlanságomé. A fő ludas a vacak gép. De hát ez van....





    A másik dolog pedig, hogy rábukkantam egy lapra, amit ezúton is ajánlok mindannyiotoknak. Csak azért, hogy lássátok, vannak igen nívós - szöveg és kép tekintetében is tökéletes lapok. Böngésszétek ! Én - bevallom - olvasása/nézegetése közben szörnyen irigykedtem is.
    http://monstone.hu