2008. augusztus 30., szombat

A nagy kaland


Utazott-e már közületek valaki egy 12 éves kutyával és egy 4 hónapos cicával egyedül az autóban ? Gondolom, nem. Hát tényleg nagy kaland volt…

Lili amúgy se szereti az Magyaregregyre vezető kanyargós utat, max.40-nel mehetek, és hát Bercikének ez volt az első igazi utazása, nem számítva a szülőhelyéről való elhozatalt. /De szerintem arra nem is emlékszik már./  

80 perc alatt értem ki Egregyre. /=30 km/ Igaz, egyszer meg kellett állnom, mert felfedeztem az első kis őszi kikericset, mely virágba szerelmes vagyok, s kellet egy pár képet csinálnom. – Tudom, hogy nem jók. Na, ilyen a gépem és kész, de a szívemnek oly kedvesek… 
A megérkezés utáni kicsomagolást követően az ottani két macskával próbáltam Bercit összeismertetni. A Ciluval /lány/ nem volt baj, ő ismer minket, pici kora óta – bár Bercit nem – de nyugis cica, nem fújt, a másik /nem tudom a nevét, amúgy is rövid ideje lakik csak még ott/ mutogatta a fogait, púpozta a hátát, de azért viszonylag hamar megbékéltek az állatok kölcsönösen egymással.  
Én is megismerkedtem az új házi kandúrral, aki Zoli névre hallgat. Lehengerlő. Ha egy üveggel kevesebb sört iszik, élveztem volna a stílusát, de így a vége felé kicsit sok volt. Azért elmondható, hogy az első találkozások végül is jól sikerültek. Hamarosan nekiálltunk az ebéd készítésnek. „Természetesen” meg akartam házigazdáimat ismertetni a cukkini krémlevessel, amit rántott husi és rántott hal követett, a világhírű petrezselymes egregyi krumplival /ez Marika specialitása – pompás/ és uborka salátával.  
Minden jól sikerült, degeszre ettük magunkat. . . Az ebéd utáni megszolgált sziesztára jelen esetben az udvar gyepén került sor. 
Egy kupacban aludtunk hárman, na nem a vendégfogadóimmal, hanem a Lilivel és a Bercivel. Nagy kár, hogy nem csinált rólunk senki fotót. Ahogy lefeküdtem a fűre terített takaróra, hamarosan Lili telepedett mellém, s egyszer csak éreztem, hogy közénk bújik a Berci. :-) 
Hát pompás pihenő volt, jót aludtunk ott a csodás friss levegőn, a csendben. Egyébként is, ez a Magyaregregy nekem évek óta a szívem csücske, ha valahol /Szlovénián kívül/, akkor itt mindig jól érzem magam. Van a helynek valami különleges varázsa – persze lehet, hogy csak rám hat így, de nem véletlen, hogy annyira szeretek ott lenni. 
  Négy óra után indultunk haza, mondhatnám „szokás szerint” felcuccolva, mert Marika üres kézzel/szatyorral sose enged el. Most is kaptam a vegyszermentes padlizsánból, karalábéból és a pompás fehér apró-krumpliból. Kész a jövő heti menü…  
Szóval jó volt. Hazafelé már a Berci is lenyugodott, rájött, hogy semmi baj sem történik vele az autó brummogása közben. Azóta alszanak. Igaz, a vacsorát pillanatok alatt eltüntették, de aztán visszahevert mindkettő aludni. Hiába no, az öreg kutyának, meg a cicagyereknek nagy kaland volt a mai nap.

2008. augusztus 29., péntek

Olvad a jég


Tudom, hogy beszéltünk már a témáról, de mivel tegnap megint láttam egy filmet, gondoltam, ma újra írok róla, csak azért, mert valami olyasmi él az emlékezetemben, hogy tavaly még mintha azt mondták volna, 20-25 év múlva olvad el a jég, most meg már itt 5-7 évről, sőt akár rövidebb időről beszélnek, ami bizony nem mindegy. Teljes komolysággal foglalkoznak a hajózás megreformálásával, a kétoldali ártjáró megnyílása 4000 km-rel rövidítené meg a keletről való árúszállítás útvonalát.
Nem találtam frissebb képet, de megpróbáltam beírni, ill. jelezni, ahol most már nincs jég.

Műholdas megfigyelés harmincéves története során idén nyáron tapasztalták az északi-sarki jégmezők második legnagyobb mértékű olvadását - közölték amerikai tudósok.Az augusztus 26-i állapot szerint a jégmező területe 5,26 millió négyzetkilométer, ami azt jelenti, hogy augusztus 1-től 2,06 millió négyzetkilométernyi területről tűnt el a jég.  
Még több hét telik el addig, amíg a sarki tenger ismét elkezd befagyni, addig viszont tovább zsugorodik a jégvilág. Előfordulhat, hogy még az eddigi rekordnál, a 2007 szeptemberében mért 4,25 millió négyzetkilométernél is kisebbre csökken a jégmező területe. Az adatokat az amerikai országos hó- és jégadatközpont ismertette. 1979 és 2000 között a jégmezők átlagos területe 7,23 millió négyzetkilométer volt, tavaly ez az érték 40 százalékkal volt kisebb. Az olvadás általában június közepén kezdődik, szeptember közepén csökken a legkisebbre a jégmező, maximális kiterjedését pedig március közepére éri el, ugyanakkor évről évre kisebb területen fagy vissza télre az északi jégmező.  
Előfordulhat, hogy az idei nyár végére maga az Északi-sark is jégmentes lesz egy időre, amire még nem volt példa a modern időkben. A franci hírügynökségnek nyilatkozó szakértő azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy 2030 körül nyáron teljesen eltűnik a jég a Jeges-tengerről. Alig néhány éve ezt még csak 2050-re helyezték kilátásába. A jelenség elsősorban a Csukcs-tenger olvadásának tudható be Alaszka és Szibéria partjainál. Az ottani jégmezők a jegesmedve természetes élőhelyét jelentik, azok eltűnése kihalással fenyegeti a sarki ragadozót. Az olvadás kellemes hozadéka lehet viszont, hogy megnyílik az Észak-nyugati átjáró az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán között és könnyebben hozzáférhetővé válnak a térségben a vízalatti szénhidrogén-tartalékok. /hirek.hu/


Mi lesz velünk ?

2008. augusztus 28., csütörtök

Születésnapos: Záray Márta

Tatabánya, 1926. augusztus 28. – Budapest, 2001. március 31.

Tatabányán, a „nyolcasi” félsoron, bányászcsaládból született. Szülővárosának később a Tatabányai lány című dalban állított emléket. Eredetileg színésznek készült, 1946-ban szerzett diplomát. Első fellépéseinek színhelye a tatabányai Népház volt. Négy évvel később az EMKE kávéházba szerződött énekesnőként ahol megismerte későbbi férjét, Vámosi Jánost. 1953-ban házasodtak össze, a későbbiekben együtt énekeltek.  

Számos hazai és külföldi rádió-, illetve televízió- felvételt készítettek, bejárták a világot. Évtizedekig előkelő helyen álltak a magyarországi népszerűségi listákon, ám elsõ nagylemezük csak pályafutásuk negyedszázados évfordulóján jelent meg. 500 ezer példányban kelt el, platinalemez lett. Legismertebb slágereik: Homokóra, A gyöngyhalász, Úgy koppan az eső, Járom az utam, Nekünk találkoznunk kellett, Ezer évig várok rád, Én mindenkiben csalódtam, Kacsatánc, Ketten az úton, Köszönet a boldog évekért. Vámosi János 1997-ben bekövetkezett halála után Záray Márta nem vett részt a társasági életben. 

Mozgásszervi betegség következtében 2001-ben elhunyt. Utolsó éveiben végső nyughelyül a tatabányai újtelepi temetőt választotta. Díjai: SZOT-díj (1977) eMeRTon-díj (2002, posztumusz) *** Vámosi János 1925-ben született Bicskén. Eredetileg műszaki rajzolóként dolgozott a Ganz gyárban. Munkatársai egyszer fogadásból benevezték egy énekversenyre, amit megnyert. Az ötvenes évektől haláláig az egyik legnépszerűbb táncdalénekes volt. A magyar Frank Sinatra-ként emlegették.
 /wikipedia +varosunktatabanya/

2008. augusztus 27., szerda

Magyar közöny

Itt is, én is figyelmedbe ajánlom Szurikáta által említett cikket:
http://nol.hu/cikk/504666

Az elmúlt napokban tapasztaltak különösen felbolygatták az amúgy sem csendes, csak szilárduló lávakéreg alatt szunnyadó érzelmi vulkánomat. Előre kell bocsátanom, NEM tudom, hogy Ausztriában, Brazíliában, vagy Tajvanon milyenek a viszonyok. Talán nem is érdekel. Ide pottyantott /sajnos/ a gólya, tehát a magyarországi viszonyok foglalkoztatnak.

Az a nép, melyhez állítólag „tartozom” /miért is ? „csak” mert épp Anyu itt lakott 1945-ben ? és ha Ausztráliában lakott volna, nem biztos, hogy ma tudom, hol van ez a kies helye a világnak – Ne tiltakozz, igenis lehetett volna így is !!// - szóval a magyarok viselkedése, morálja, vagyis nem-morálja érdekel/izgat, bosszant, keserít el, stb… .
Miért ilyenek ? Ugye, aki olvasta, tudja, pár napja , amikor segítségért fordultam dicső /”Őrizünk és védünk ! „ Ha-ha-ha!!!!!/ rendőrségünkhöz, finoman szólva is „elküldtek”. Másnap, amikor pedig „bejelentett” ügyfélként mentünk az Önkormányzat gyámügyi előadójához, hát már bocsánat, de tán nem írok hasonlatot, miképp beszélt /próbált beszélni/ velem az ügyintéző nő. /Hangsúlyozom a „nő”-t, mert legalább genetikai okból empatikusabbnak kellet volna lennie./
Fogalmam nincs, mi van akkor, ha én nem megyek a kislánnyal. Első mondata az volt, miért ide jöttünk ??? Hát a jó rohadt életbe !!! Előtte nap a rendőrök kirúgtak, ma az otthonvezető ide küldött, mégis hová kellett volna mennem ??? Az ügy menete az - közölte epés hangon, - hogy először a Megye utcai Nevelőotthonba kell vinni a gyereket, s majd aztán ott döntöttek volna, hogy mi legyen a továbbiakban…. Mire én: „Asszonyom, én hetente nem szoktam gyerekeket menekíteni a menhelyre, fogalmam sem volt, hová kell menni. A rendőrök kirúgtak, ha gondolja, elmehetünk innen is, habár úgy tudom, bejelentették Önnek, hogy milyen ügyben jövünk.”
Hát ezen mondatom után erélyes felszólítást kaptam, hogy hagyjam el a helyiséget…. Elhagytam. Később visszahívott – naná, hát azért kellett az én „vallomásom” és aláírásom is, csak az őszinte szavamat nem bírta elviselni…. Aztán gúnyos hangsúllyal, azt közölte, hogy lesz még ebből baja az otthonvezetőnek, s nem is tudja, miképp fog ezzel az üggyel majd elszámolni, mert ilyent /=azonnali, papír nélküli befogadás/ nem tehetett volna…
Ha azt mondom 6 m-es lóról „szólt le” hozzánk, keveset mondok. Én 40 évig voltam „ügyfeles” hivatalnok. Ha én csak egyszer is így viselkedtem volna akármelyik ügyfelemmel, hát lesült volna a bőr a pofámról.

Napok óta azon töröm a fejem, hogy mekkora csoda is történt az én kis védencemmel. Először is volt bátorsága elhagyni az „otthonát”. / Gondolj bele, 15 éves !!/ Másodszor hozzám jött, akiben bízhatott, akitől garantáltan segítséget várhatott. Harmadszor az átmeneti otthon maximálisan emberséges módon bánt vele. /Nem győzők – a fenti események után nekik eléggé hálás lenni !/
És azok, akiknek „hivatalból” kötelességük lett volna a megvédése, segítése, mint egy élettelen rongybábuval, vagy nem is tudom, milyen hasonlatot írjak, mivel – bántak vele.
Persze megfordult a fejemben, hogy talán ezek az emberek naponta 500 ilyen esetet kell, hogy elintézzenek és belefásultak. Na de akkor aki belefásult, ne legyen rendőr és ne legyen gyámügyes. Persze, persze tudom, ez túlzott igény, hiszen ma már pedagógusnak se hivatástudatból megy valaki….Pedig hát ugye,….. na abbahagyom e téma fejtegetését.
Csak itt ég bennem a kérdés: hogy mi van azokkal, akiknek nincs „Mari nénijük” ? Egy szó mint száz, katasztrofális, kétségbeejtő, elszomorító a helyzet. Én nem látok kiutat. Kedvenc mondásom: Jöhetne a világvége. Megérett rá a Föld.
/Nem teszek ide képet, mert amit szívem szerint tennék, az "nem publikus"/

2008. augusztus 26., kedd

Augusztus

Be kell valljam, a mai napom is elég "futós" lesz, arról már nem is beszélve, hogy az utolsó adag szilvalekvár elkészítése mellett jó 10 kg. paradicsom is befőzésre vár... Így hát keresek egy verset, hogy nem maradjon "üresen " a mai nap - ha már tegnap semmit se írtam.

Babits Mihály : Augusztus  

A falunak tornya karcsú, körül karcsú 
könnyü fák falu fölött vörös arcú, sárga bajszú holdvilág.  
A vasúton szállok messze, messze, messze csöndesen,  
és tünődöm, enyém lesz-e, vagy már veszve, kedvesem?  
Aki egyszer, egy szép estén, szép csöndeskén rám hajolt,  
enyém lesz-e még édeském, ki egy estén enyém volt?  
Ilyen messze, halk zugolyba véle volna jönni jó,  
hol egymásnak válaszolva tücsök szólna millió.  
Lelkem is itt szertecicáz, elmóricáz csöndesen,  
s megpihen egy fehér cicás kukoricás ereszen. 
- Ó jaj, a vonat megindul, lassan indul, tétováz 
s eltün a táj dombjain tul zene, hold és állomás.

 

2008. augusztus 24., vasárnap

„Ahol nagy a szükség, közel a segítség.”

/Vajon ki mondhatta ezt ? Vagy csak egy közmondás? Mindegy./

Most, miközben sül egy adag süti, gyorsan megírom a mai nap történéseit. Nem tudom a holnapi napom milyen lesz, elég sok feladat mutatkozik… Legjobb esetben is csak estefelé fogok gépközelbe kerülni.


  Tehát, ma újra eljött a kislány, és azt mondta, mindegy hová, csak segítsek neki – akár nevelőotthonba is – bejutni, mert ő már többet nem akar hazamenni. Szerencsémre van egy kedves és segítőkész ismerősöm ezen a vonalon, őt kerestem, tanácsot kérve. Tőle tudtam meg, hogy van egy olyan átmeneti otthon, ahol az ilyen „menekülteket” befogadják, s szállást ellátást biztosítanak neki, míg a dolgai hivatalosan is rendeződnek. Oda mentünk. Rendkívül kedvesen fogadtak bennünket. 
Úgy láttam, a kislányt is meglepte a fogadtatás. Azonban egy szál ruhában érkezett. Úgy döntöttünk, megpróbál „haza”menni, valamennyit a holmijából össze-cuccolni. Nagyon izgultam, kocsival nem is mertem a házukig menni. De sikerült. Az apja azt mondta: menj csak és vissza se gyere, az anyja még annyit se kérdezett meg tőle, hová mész ? Innen elmentünk a rendőrségre, mert hétvégi és ünnepnapokon az ő kötelességük jegyzőkönyv felvétele a segítség-kérés okáról és körülményeiről. Na, hát ne tudjátok meg… Mint birkát a rétől, úgy hajtottak el bennünket. Ők ? Áh, ők ilyent nem csinálnak… 
Jó, vissza az otthonba, kicsit izgulva, hogy ezek után mi lesz ? De hihetetlenül kedvesek, megértőek voltak, ott maradhatott a kislány, s majd holnap megyünk a gyámügyre a hivatalos segítség-kérést és befogadást dokumentálni.
Hát mit mondjak ? Megnyugodtam. Talán / nagyon remélem/ ebből a kislányból mégiscsak lesz valami/valaki. Rajtam nem fog múlni, megígértem, hogy mindenben segíteni fogom. Az otthonban is az én nevem, címem szerepel, ha bármire szükség van, vagy bármit meg kell beszélni, engem fognak keresni.
A süti, amit holnap viszek be reggel, mondhatom, hogy „hálából” a vészhelyzetben való fogadtatásért készül. Bár nagyon is megérdemelnék, de elsősorban mégsem az otthon gondozói, hanem a gyerekek kedvére készítem. Legyen egy kis meglepetésük…14-en vannak most bent.

Segítség kellene !

Segítség kellene, s megint csak tehetetlenül állok, épp úgy, mint pár éve, amikor ezzel a családdal először összesodort az élet.

A történet nagyon lerövidítve a következő: Él valahol a világ végén és Pécs szélén egy 4 gyerekes család. Elképesztő körülmények között. /És ezt most különösen szeretném kihangsúlyozni !/ ”Természetesen” alkoholista szülőkkel, 23-14-10-9 éves gyerekekkel.  
A 14 éves kislány – aki a négy közül a legértelmesebb, most végezte el a nyolcadik osztályt, szakács tanulónak jelentkezett. Nagyon szeretne elkerülni otthonról, de nem a város egyetlen /nem túl jó hírű/ nevelőotthonába. Tegnap eljött hozzám, kétségbeesve, sírva, hogy nem bírja tovább az otthoni „életet”. Kérte, segítsek neki valahogy, hogy elkerülhessen otthonról.
Nevelőszülőket keresne, akiknek – mint gyermekük – mindenben segítségükre lenne. Egy vágya van, hogy végre emberi körülmények közé kerüljön, nyugodtan tanulhasson. Próbáltam érdeklődni – tudom, nem is olyan egyszerű ez, - bár nem is lehetetlen.
 Egy biztos, ha továbbra is „otthon” marad, ez a gyerek el fog veszni. Abba fogja hagyni a tanulást, vagy el se kezdi, előbb-utóbb meg fog szökni, - márpedig ugye azt mindannyian tudjuk, hogy akkor mi vár rá. Fogalmam nincs, ki téved ide blogot olvasni, de ha valakinek lenne valami épkézláb ötlete, nagyon kérem írjon nekem, amit hálás szívvel előre is köszönök.

2008. augusztus 23., szombat

Pókos

Pompás pókos film ment a TV-ben az előbb. Ezen belelkesedve kicsit kóboroltam a neten pók-ügyben, s mivel egy helyen azt olvastam, hogy a „szegleti pókok” jó időjósok, /mert ha fejét mutogatja, a lábai meg elnyújtva, akkor jó idő lesz, ha meg a farát mutogatja, akkor eső lészen / - szóval elrohantam lefotózni a magam szegleti pókjait. Mondjuk nem tudtam megállapítani, hogy milyen idő várható, mert az egyik így, a másik meg úgy terpeszkedett. De azért találtam egy jó kis szöveget, ami kissé hosszú, ámde a nyelvezete miatt /is/ érdemes elolvasni. Íródott vala: 1938-ban…

A' PÓK, MINT IDŐJÓSLÓ. Ha nem állna is az, mi fölebb mondatott, hogy a' pók minden 24 óra alatt megváltoztatja hálóját, annyi bizonyos, hogy annak igen finom szálai gyakran csak harmat és a'rá következő csekély szellő's rá szálló por által is meggyöngülnek, összekuszálódnak vagy megszakadoznak, 's ezt szüntelen jobbitani kell, vagy helyette újat késziteni. Hogy ' igen gyakran éjjel vagy inkább estenen dolgozik tapasztalásbul mondhatom, mert midőn alkonyatkor még csak néhány szálok látszottak szélről megerősítve lenni, már reggel a' háló készen volt, 's néha a' légy benne fenakadva; és ezt talán azért is teszi estve, hogy a' homályban repkedő legyek ezt észre nem vévén könyebben beleakadnak. 
Ekképen a' pókok sok haszontalan — legalább nekünk haszontalannak látszó — legyet muszliczát 's több illyenfélét pusztitanak el, mellyek az embernek 's marháknak fölötte alkalmatlanok; azért az istállókban hasznos tanyázniok, tehát nem kellene őket annyira pusztítani, különben is az itt tenyészők éppen nem mérgesek. A pókok nem képeznek társaságot, hanem mindegyik magának dolgozik, 's e' szerint némileg hasonlítanak az emberekhez, kiknek nagyobb része társasági rendelkezései daczára is csak önmagárul gondoskodik. Ha valamelly idegen pók elakarja egy másiknak kész hálóját foglalni, a' tulajdonos védi a' magáét, 's igy természetesen összevesznek, 's a' mellyik erősebb, azé leszen a' hálótulajdon; ebben is ugy tesznek mint az emberek egy része.  
A' házbeli pókok szegletpókoknek is neveztetnek, nem mintha szegletesek volnának, hanem mivel a' szegletekben tartózkodnak. Ezeknek több hasznát vehetni az időváltozásának 's millyenségének megtudhatására, mivel közel levén tetszésünk szerint gyakran szemlélhetjük, 's munkálkodásukat sokszor vizsgálhatva biztosabb időjelentőt készíthetünk. — A' künlakók függőknek is mondatnak, hogy kün a' szabadban csupán hálójukon függve tanyáznak.  
Az emlitett folyóiratban a' pókokat tárgyazó czikkelynek irója nem csak azt állítja általában, hogy a' pókok a' következő jó vagy rósz időt néhány nappal előbb megérzik és kijelentik, hanem részletekre is bocsátkozik, 's rendre számlálja elő, mint jelentik a' meleget , miként a' hideget , 's hogyan az esőt , vagy szelet. Ha igen sok függő pók mutatkozik a' szabadon kin, jó időt jelent; ha kevés, változó időt várhatni, hogy ha pedig egyet sem vehetni észre, eső leszen.
Ha a' pókok jelen vannak ugyan, de nem dolgoznak, eső fog esni; ha csak kicsiny munkában foglalkoznak, változó időt várhatni, de ha igen hozzálátnak dolgukhoz, jó meleg 's száraz időre számithatni; tartós jó idő pedig akkor következik , midőn igen nagy hálót készül kezdeni egymástól távol levő tárgyakhoz kötvén leendő hálójának első szálait, vagy vedlik és tojik. Midőn rejteklyukábol kikukucsál 's lábait előre tolja ki,jó időt jelent; ha pedig éjjel dolgozott 's hálóját reggelre sokkal nagyobbította, legalább is két hétig folyvást tartó jó időre számíthatni: ellenben ha a' szegletpók rejtek helyen megfordul 's ha'ta't fordítja kifelé nagy és hosszas esőre mutat.  
A' függőpók ekképpen jelenti a' szelet: ha hálójának, melly különben kerekdedet fog képezni, csak sugarait vagy is küllőit — mint a' kerékben — készíti el 's aztán félbenhagyja munkáját, nagy szél következik, de a' melly nem soká fog tartani: ha pedig kész hálóját hirtelen összetépi, vagy csak egy részét szaggatja el mintegy rést csinálva rajta, hogy az erős lég könnyebben mehessen át 's aztán rejtekébe vonja magát, rövid idő múlva szörnyű szélvész támad , de a' melly nem soká tartand.  
Némellyek észrevételei szerint a' házbeli pókok, mellyek a' szegletekben tartózkodnak, két különböző nemet tesznek, annyibul, hogy egyik osztály télire az épületnek valamelly részében p. o. házfödél alatt már készen levő hálójába vonja magát, a' másik osztály pedig minden beállandó változó időre új hálót sző magának. — Ha már ősz végével ezen házbeli vagy szegletben lakó pókok első osztálya igen sürforr, nagyon szorgoskodik, ide 's tova jár, gondolhatni hogy hideg kezd lenni, ha pedig a' másik osztály több hálót is készit és igen szorgalmasan dolgozik, 10—12 nap múlva tartós nagy hideg áll be.  
 A' pókoknak ebbeli csudálatra méltó tulaj donságárul olvasván magam is kezdettem munkálkodásukra. ügyelni, kertemben és házam körül elég alkalmam levén ezt tehetni, 's meg kell vallanom, hogy hasonlót tapasztaltam; de a' ki mind ezekre figyelmezni akarna, igen sok időt vesztene, mi pedig drága. Ennek csak ott lehetne kivánt sükere, hol igen nagy a' gazdaság, és sokan látnak hozzá. Illy helyen kifizetné, ha egy ember csupán csak a' pókok munkálkodására rendeltetnék ügyelőül, a' ki aztán tett észrevételei szerint adhatná rendeléseit a' mezei vagy gazdasági munkákra. 
Hogy a' főbb jelenetekre minden mezei gazda figyelmezhetne, kinek épületei körül pókok tanyáznak, természetes; mert mibe kerül reggel és estve a' pókot megtekinteni? igen de a fáradt ember milly könnyen elfeledi ezt tenni ; sőt ha nem feledné is, mért tenné ő e' bolondságot, gondolja magában, apja és nagyapja sem tette, mégis felgyüjtötték szénájukat. Jobb ennél a' győri vagy szegedi kalendáriomot megnézni, ugy mond nagy bölcsen a' derék praktikus gazda.  
/STANCSICS./ Az eredeti /és egyéb jó szövegek/ itt: http://www.epa.oszk.hu/01300/01351/00032/pdf/00032.pdf

2008. augusztus 22., péntek

Egy szép este emlékére


Nem tudom, hányadik alkalomtól lehet mondani, hogy valami már „hagyományos”. Én mindenesetre úgy döntöttem, a harmadik alkalomtól már biztos érvényes, tehát: „hagyományosan” tegnap „Pécsváradi csoda-estén” voltunk Lilivel.

Kedves rokonaimnak köszönhetően van/volt erre lehetőségünk, és csak áradozni tudok mindenről. Egy-egy ilyen kiruccanás hetekre feltölt valami varázs-árammal, apró részletek jutnak eszembe, a méregzöld füvön szerteszét heverő sárgászöld hullott alma, a rózsaszín őszirózsa–erdő, súlyos terhüktől meghajló, pompás szüretet ígérő szőlőtőkék, kétökölnyi paradicsomok, egy jóízű, közösen elköltött vacsora, a hűvösödő, de csodásan tiszta esti levegő, az égbolt a lenyugvó nap aranyával, s a hegyek csodálatos mély-barnaságával. 

Komolyan mondom, nehéz szívvel indultam haza, tudva, hogy itthon a meleg lakás, a még 9-kor is forróságot ziháló aszfalt vár. De hát hazajöttünk. Várjuk a jövő augusztust… Legnagyobb sajnálatomra a fényképező itthon maradt, de azért ez a kép talán passzol ide:




Felirat hozzáadása
   

2008. augusztus 21., csütörtök

A Fal

Pár napja volt egy olyan komment, mely emlékeim szerint kétségbe vonta, hogy a kínai nagy fal látszik az űrből. /Nagy betűvel kellene ezeket írni ? nem tudom.../ Most felejtsük azt el, hogy egyszer régebben írtam, egy hajnali BR-es műholdas adásban /Spacenight/ én magam is láttam, de itt egy cikk a Nat. Geo-ból:




Végleg eldőlt: a Kínai Nagy Fal látszik az űrből . Évtizedeken keresztül népszerű nézet volt, hogy az ember alkotta objektumok közül csak a Nagy Fal és Hollandia védőgátjai látszanak az űrből. Így nem csoda, hogy első űrhajósuk bejelentése elkeserítette az ázsiai ország lakóit. Liwei tapasztalatai alapján a tankönyveket is javítani kellett volna, de az oktatási biztosok most megnyugodhatnak: a Nemzetközi Űrállomásról készített felvételek bizonysága szerint a Nagy Fal látható szabad szemmel az űrből.
Az is kiderült viszont, hogy a Nagy Falon és a hollandiai gátakon kívül bőven látszanak más ember alkotta struktúrák is, például Egyiptom piramisai, valamint számos város repülőtere és széles sugárútjai. . . /A kép jobb felső sarkából rézsútosan indul a bal alsó sarok felé - ha valaki nem látná./ 
Persze ahhoz, hogy 350 kilométer magasságból láthatóak legyenek ezek az objektumok, kedvező légköri viszonyok közepette jó helyen jó időben kell lenni. Sőt, szükség van egy értő szemre is. 
Az alábbi felvételt a Nemzetközi Űrállomáson tavaly október óta szolgálatot teljesítő Leroy Chiao kínai-amerikai űrhajós készítette február 20-án. Chiao azonban nem volt biztos a dolgában: „Nehéz eldönteni, hogy látni vagy nem látni a Nagy Falat. Ilyen magasságból ugyanis én nem tudtam különbséget tenni a Fal és az országutak között” – nyilatkozta a China Daily kínai lapnak. 
A Kínai Tudományos Akadémiáról Wei Chengjie professzornak azonban sikerült különbséget tenni országutak, vasútvonalak és hegygerincek között. A Nemzetközi Űrállomásról egyébként nagyon kicsi annak esélye, hogy az űrhajósok a Nagy Falról felvételt tudjanak készíteni. 
Az űrállomás 360 kilométer magasságban 90 percenként kerüli meg a Földet. Sebessége 8 kilométer/másodperc. Keringési pályája folyamatosan változik, így csak néhány naponta fordul elő, hogy a Nagy Fal felett repül el, az pedig, hogy mindez fényes nappal, kedvező időjárási körülmények között történik, átlagosan háromhavonta fordul elő. /Annyit azért tegyünk hozzá, nagyon nem mindegy, hogy milyen magasról nézzük...mert "az ég magas" - Zorán szerint is./ Szurikáta kedves kommetelőm talált egy frisebb hírt, olvassátok el. Én maradok annál a variációnál, hogy föntről azért látszik valami...a pontos magasságról lehet vitatkozni.
. http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=4631 .



 

2008. augusztus 20., szerda

Elvan a gyerek, ha játszik...

Így igaz... A Tettyén próbálkoztam makro-szerű képekkel. Egy jobb és egy kevésbé jó megérdemli, hogy ide kerüljön. 




2008. augusztus 19., kedd

110 éve...

Ma 110 éve született Nagyapánk….


Ennek az évfordulónak kapcsán elmerengtem régi dolgokon. Pl. azon, hogy így Szt. István körül nálunk mindig volt családi összejövetel. 19-én született nagypapa, 20-án volt a névnapja /a fiának is, az unokájának is, sőt, a dédunokájának is/ 21-én volt az esküvőjük – tehát sok ünnepelni való esett erre az időre. 

Van egy fotó, amit nem sikerült rendesen újra-fényképeznem, de azon látszik, amint a lugasban ülünk, és valahogy - habár több mint 50 éve lehetett – mégis bennem van az egész összejövetelnek a hangulata. Kár, hogy aztán ezek a dolgok /és sok minden/ nem csak megváltozott, hanem szinte teljesen meg is szűnt a családomban. Az unokaöcséimnek /20-30 körüliek/ hiába mondom, hogy a „hagyomány”-nak, ezen belül a család szoros összetartásának milyen jelentősége van/lenne. 

Valahol elromlott minden, ami a fiatalokra nézve szomorú. Mert amikor majd vissza akarnak gondolni a múltjukra, abból valamilyen szinten hiányozni fog a család, a nagyobb család, a rokonok. /Néha megszólal bennem egy hang: tán mi is hibásak vagyunk ebben ?!?/ És hát bocs azoktól, akik nem értenek egyet a téma itteni szerepeltetésével, de úgy gondoltam, hogy legalább egyszer írnom kellett itt erről is – hogy a „háló”- nak átadjam ezeket a gondolatokat, ha már másnak nem lehet/tudom, vagy ha már másokat nem is érdekel.  

/Túúúúdom, túúúúúdom – lehetne bizonyos régmúlt dolgokat kritizálni, vagy rosszallólag felemlegetni, de hát én arra törekszem, hogy a múltamból lehetőleg a jót őrizzem meg, mert ez megkönnyíti, néha széppé teszi a hétköznapjaimat./ Ez a pár fotó is maradjon meg „örökre” bizonyítandó az élet múlékonyságát: /A viccelődés az alkalomhoz nem illik, mégis leírom: Ilyen volt….. ilyen lett – ezt csinálta velük az Élet… a nagy varázsló…./























2008. augusztus 17., vasárnap

Csak egy egyszerű kis kép a nyári kertemből

Tudom én jól, nem egy "nagy durranás" - bár nem akarok ezzel semmiféle fotó-versenyre nevezni. Egyszerűen szépnek, kedvemre valónak, megörökítésre méltónak éreztem.






Mindig tanul az ember

Szóval persze, hogy én is kiálltam 10 és éjfél között fényképezni a sz...ar kis gépemmel a Holdat. Naná, nehogy má épp nekem ne legyen képem erről a „fogyiról” !!!. De hát aki buta, az buta. Viszont nem feltétlen marad az is. Merthogy.... /mondom ezt minden hozzám hasonló tudású okulására és a következő holdfogyatkozás idejére/ szóval először csináltam egy képet /csak úgy…/ ez az első, amit láthattok. Aztán gondoltam, a zoom azt jelenti közelebb hozni valamit. Hát gondoltam én naiv, hogy közelebb hozom ezt a dolgot kicsit magamhoz. Nos a többi kép ezért olyan vacak. Bár csak ne nyúltam volna a zoomolóhoz…Az utolsó kép azért jobb kicsit, mert ott meg „elfelejtettem” zoomolni. Na,egy biztos,legközelebb nem fogok.


  . . . / HvG után szabadon: Jesszuszmarjamszanjozefan....másfél órámba telt, mire ezt a rohadék 4 képet ide be tudtam tenni. Fogalmam nincs, miért nem akarta ez a program épp ezeket a képeket "befogadni". Na mindegy...../ .  


No, miközben várakoztam tegnap este, hogy a Föld kikerüljön az "útból" és a napsugár szépen ragyogtathassa újra a Holdat, olvastam egy szenzációs könyvet.  
Kertész Erzsébet: A fejedelemasszony Zrínyi Ilona élete. 

 


Úgy átabotában ezt-azt tudtam róla, de azért ilyen részleteket, miket itt most olvastam, nem. A legmeglepőbb volt számomra, hogy 60 évig élt. Az ő életútját és az akkori kort /1600-as évek/ figyelembe véve, ezt matrónai kornak mondhatjuk. Csakhogy azonnal beugrott a saját matrónai korom, és párhuzamokat kezdtem vonogatni közte és köztem. Alaptalanul, vagy jogtalanul, vagy hogy is mondjam, de hát csak a korunk hasonlósága mián. /=miatt – ha valaki ki akarna javítani :-)/ És elég megdöbbentőnek találtam a különbséget – az Ő javára…. 

Mert hiába ülök én itt most a számítógép előtt, azért nem voltam/vagyok /lennék képes olyasmikre, miket ez a csodálatos asszony ifjan és középkorúan is véghezvitt, miközben korán elvesztette első férjét I. Rákóczi Ferencet, a második meg, Thököly Imre folyton harcban, vagy rabságban volt. Egyébként az ő /Thököly/ súlyos betegségéről /köszvény/meg eddig nem is hallottam. És azt se tudtam, hogy sokkal fiatalabb volt mint a felesége. Zrínyi Ilonának a munkácsi vár ostromában vállalt szerepe köztudott – de azért mégiscsak elgondolkodtató, hiszen abban a korban nem volt természetesnek mondható, hogy a vár úrnője páncélban mászkál a bástyákon, bíztatva seregét, miközben „férfi” nincs is a háznál…. 

Aztán a császáriak által elvett, imádott két kis gyermekének, a később híresé váló II. Rákóczi Ferencnek és a kislánykájának Juliankának elvesztése…Milyen fájdalmat jelenthetett egy anyának, hogy az épp csak serdülő gyermekeitől megfosztva élje le egész hátralévő életét… Mellesleg ezt sem tudtam, hogy II. Rákóczi Ferenc 12 éves korától anyja nélkül nőtt föl. Szóval ha bárkinek ez a könyv a keze közelébe kerül, ajánlom, olvassa el, fordulatos, jó a szöveg és hát maga az életút igazi „vadregény” .

Itt is olvashatsz róla: http://hu.wikipedia.org/wiki/Zr%C3%ADnyi_Ilona

2008. augusztus 16., szombat

Lepkés

Mindig tanul az ember.
Szeretem nézni a lepkéket. Egész nyáron járnak a kertembe a nyári-orgonára, csak épp lefotózni nem tudtam még őket, mert mire kirohanok a géppel, jó esetben is elérhetetlen helyen vannak, vagy már el is libbentek… Most kaptam PG-től két fotót, s bizony meglepődtem. Én eddig nem figyeltem fel bizonyos apró különbségekre, s az „effélét” mindig fecskefarkú lepkének hívtam. Most – utána kerestem a neten is – kiderült, hogy az egyik tényleg a fecskefarkú, míg a másikat kardos lepkének hívják, s bár hasonlítanak, de 
nem azonosak.

Fecskefarkú lepke
Kardos lepke


Kányádi Sándor: Nyári zápor

Virágon lepke,
tarka pillangó,
körüle zümmög,
donog a dongó.
Fű, virág, minden
áll mozdulatlan.
Izzad a lepke,
olyan meleg van.
"Borul, beborul,
Vigyázz, pillangó!
Bújjunk, bújjunk el" -
dongja a dongó.
Felhő az égen,
borul a napra.
Megáll a lepke
egy pillanatra.
Libbenne szárnya,
jaj, de már késő.
Dördül az ég, és
zuhog az eső.
Zuhog a zápor,
ázik a lepke.
Szorítja szárnyát
nagy dideregve.
Aztán a felhő
ahogyan támadt,
fordít a tájnak
hirtelen hátat.
Kisüt a nap, és
a kis pillangó
szárítja szárnyát,
s donog a dongó.

2008. augusztus 15., péntek

Hír az égre-nézőknek: augusztus 16-án este fél 10 körül: látványos holdfogyatkozás lesz !

Augusztus 16-án szombaton, nagyfokú részleges holdfogyatkozás lesz látható Európából. Az este 11 után tetőző jelenség során égi kísérőnk korongja majdnem teljesen belemerül bolygónk árnyékába.
Az év utolsó fogyatkozásaként nagymértékű, 81%-os részleges holdfogyatkozást láthatunk hazánkból, amely kedvező időpontjának köszönhetően remek alkalmat kínál a csillagászat népszerűsítésére. 

Az eseményt bárki figyelemmel kísérheti, akár távcső nélkül is, de természetesen kisebb teleszkóppal, akár kétcsövű látcsővel is érdemes megfigyelni a fogyatkozást. A jelenség leglátványosabb szakasza 21:36 és 0:44 között lesz látható, maximális, majdnem teljes fedéssel este 11 után pár perccel. A jelenségre csak teleholdkor kerülhet sor, minthogy a Föld árnyéka csak ilyenkor vetülhet égi kísérőnkre. 
Mivel azonban a Hold pályasíkja nem esik egybe Földünk Nap körüli keringési síkjával, nincs minden teleholdkor holdfogyatkozás. Általában kísérőnk az árnyékkúp "alatt" vagy "felett" halad el. Augusztus 16-án sem "találja telibe" Holdunk a földárnyékot, de jelentősen elmerül benne. 
Évente átlagosan két holdfogyatkozást láthatunk, ahogy idén is: február 21-én hajnalban már szemtanúi lehettünk egy teljes holdfogyatkozásnak. A jelenség során figyeljük meg a teljes árnyék görbületét is! Már ebből a szabadszemes megfigyelésből is megbecsülhetjük, hogy bolygónk kb. négyszer nagyobb, mint a Hold átmérője. 
A teljesség alatt figyeljük meg az égbolt állapotát: mivel a Holdat, mint égi lámpást ekkor "takarékra kapcsolódik", sokkal több csillag látszik majd. A következő, mindössze 7%-os részleges holdfogyatkozás 2009. december 31-én lesz látható, a következő teljes fogyatkozásra azonban 2010. december 21-éig várnunk kell. /National Geographic Online/


Az alábbi videó az idén februári fogyatkozást mutatja ugyan, de azért beteszem ide. Többet átnézve, nekem ez tetszett tán a legjobban:




A sok hülye Mars-fogyatkozás, Földdel való együttállás, stb. hoaxot meg nem kell elhinni !

Egy szép, hangulatos vers

Kosztolányi Dezső: Mindegy
 
Nem volt a föld még soha ily csodás,  
a fák között mondhatlan suttogás,  
a fák fölött szalag, beszegve kancsal fénnyel, 
lilába lángoló naranccsal,  
az alkonyat csókot hajít a ködnek,  
és rózsaszín hullámokon fürödnek.  

Miféle ország, mondd, e gyermek-ország,  
miféle régen elsüllyedt mennyország?  
Jaj, minden oly szép, még a csúnya is,  
a fájdalom, a koldus gúnya is, jaj,
hadd mutassam e kis templomot,  
mely déli tűzben csöndesen lobog.  

Imádkozó lány, száján néma sóhaj,  
mint mélyen-alvó, ferde szemgolyóval,  
vakok meresztik égre szemüket, 
Isten felé fülel egy agg süket.  

Vagy nézd az estét, a kormos zavarba  
kis műhelyébe dolgozik a varga,  
csöpp láng előtt, szegényen és hiába,  
mint régi képen, ódon bibliája.  

Most az eső zuhog le feketén,  
most a sötétbe valami ragyog,  
mint bűvös négyszögön a mese-fény,  
fekete esőn arany-ablakok.  

Künn a vihar, elfáradt, lassu rívás,  
benn villanyfénynél őszi takarítás,  
a készülődés télre, az igéret, 
s az ámulattól szinte égig érek.  

A csillagok ma, mondd, miért nagyobbak,  
s mint a kisikált sárgaréz-edények  
a konyha délutánján, mért ragyognak?  
Mit akar tőlem ez a titkos élet?  
Ki nyújtja itt e tiszta kegyeket?  
Ki fényesít eget és hegyeket?  

Mily pantheizmus játszik egyre vélem,  
hogy századok emlékét visszaélem?  
Az Orion süvegje mért parázsló?  
Miért, hogy mindent lanyha pára mos?  
Ki tette ezt? Ki volt ez a varázsló?  
Miért csodálkozol, csodálatos?  

Szép életem, lobogj, lobogj tovább,  
cél nélkül, éjen és homályon át.  
Állj meg, te óra és dőlj össze, naptár,  
te rothadó gondoktól régi magtár. 
Ifjúságom zászlói úszva,
lassan röpüljetek az ünnepi magasban.

Felirat hozzáadása
 

2008. augusztus 14., csütörtök

Vannak kevéssé sikerült napok is….

Mivel a mai napon a reggeli Józsibácsis bevásárlást leszámítva csak a meleg /=hőség/ „történt”, ezért inkább a tegnapi napról számolok még be. Ma ugyanis szinte egész nap lengemagyarban csak olvastam, még a géphez se nagyon ültem eddig – habár azért a reggeli kávémmal egyidejűleg, a friss postát megnéztem: alig 1-2 levélke, pl. nincs egyetlen PPS se. A gyártók is hűsölnek valahol.
 
Ugye írtam tegnap, hogy már reggel a net sem akart engedelmeskedni. Akkor a gépezést abbahagytam, s irány a konyha… Jó, a délelőtt fele viszonylag sikeres volt, készült egy nagy adag töltött paprika, egy fantasztikus /saját recept!/ kukoricás- húsos rakott zöldbab, cukorborsó leves, két kis üveg fügedzsem, egy adag kutya-macska kaja – ezek rendben voltak, bár közben pörgött a ventilátor rendesen, s még így is majd megsültem a konyhában….  
Aztán, ami nem sikerült: egy elsózott sós-stangli. Már kisütöttem az első adagot, amikor érzékeltem, /=kóstoltam/ hogy valami nem stimmel. Vagy kétszer sóztam meg, /? hát hülye vagyok, tényleg ? vagy ennyire nagy a meleg ?/ vagy egyszer sóztam, de túl sokkal…Így a még meg nem sütött, de kivágott és megköményezetteket újra-gyúrtam, felszaporítottam liszttel, tejföllel, ám ez már nem az igazi. /Legyen ez híradás annak, akinek szánom, készüljön előre, hogy nem a legsikeresebb alkotást viszem pénteken :-( / Aztán ¾ 1-re kellet orvoshoz mennem.
 Azt, hogy ½ 2-kor hívtak be, már nem is számítom. Mondom az orvosnak, - miközben ő a vállam felet a kórházi számítógépen bekapcsolt olimpiai vívás eseményei nézi, - hogy 4 hónap gyógytorna után se sokat javultak a vállaim….A válasz: „Hát az izületi gyulladás már csak ilyen. Kell annak néha másfél, két év is, hogy helyrejöjjön”… Namost lehet, hogy ez tényleg igaz, sőt, az is lehet, hogy soha többé nem lesz olyan, mint volt, de az ember valahogy több együttérzést, vagy én nem is tudom mit várna. Magyarázatot, hogy miért ? És egyáltalán ! Tudom, az ő napjai meg vannak számlálva itt, már szeptember 1-től valahol külföldön, jó kemény valutáért - feltehetőleg – nem tv-t nézve, fog a betegekkel foglalkozni. 
Gyanítom ott ilyesmit nem fog még csak megkísérelni se. És akkor ő még állítólag a kórház egyik legjobb orvosa volt. Vajh milyen a többi ? És ehhez látnotok kellene az ambuláns lapomat, amit kiadtak. Fel van azon sorolva 5 féle dolog, hogy mit vizsgáltak, mit „tudok” /értsd a karom milyen szögekben mozog – amit persze meg se néztek/, hogy milyen gyógyszert ajánlanak, stb…. 
Ha-ha-ha, elszámolva : kontrollvizsgálat, konzílium 354 pont, 1 pont 1,46 Ft. Összesen: 516,84 Ft. Hát ez az, amivel egyetértek. Ha jól értelmezem a rajtam elvégzett „munka” 517 Ft-ot ér. Hát max. annyit….. És a nap befejezése: Még délelőtt kivettem a mélyhűtőből egy darab marhalábszárat /abból a legjobb szerintem a pörkölt/ - s mivel a jó pörkölt főzéséhez idő kell, gondoltam majd este megfőzöm. Kutyasétából hazaérve feltettem, s leültem olvasni. 
Ki-kiszaladtam kicsi vizet önteni alája, de utoljára annyira belefeledkeztem a könyvembe, hogy csak arra riadtam: szaglik valami. Na, szóval kissé odasült/égett a pörköltem. Szerencse, hogy abban a stádiumban kaptam el, hogy bár a fazekamat súrolni kellett, de a pörkölt igazán még nem károsodott. És akkor gondoltam: milyen jó, hogy csak 24 órából áll egy nap. És eltettem magam mára. Ez a kép pedig ma reggel, locsolás után készült. Szerintem egész jó:
 

Megjegyzés: a magyar helyesírás szabályai /most néztem meg!/ szerint az izület -et ízület-nek kell/ene helyesen írni. Hát jusztse !!! Nekem akkor is izület marad, ha a fejük tetejére állnak... /Csak azért írom, hogy ha valaki ki akarna javítani, tudja, hogy én tudom.../ És ide beszúrom még, hogy a Word helyesírás-ellenőrzője se minden esetben 100 %-osan megbízható. Hogy mit akarsz írni, azt "Ő" nem tudja. Helyesnek fogadja el a "folytatta" és a "fojtatta" szavakat is. Csakhogy nem mindegy ám, melyiket, mikor használod. /Egy másik blogban folytattam erről eszmecserét, de nem fojtattam meg az íróját a hibájáért... :-) /

2008. augusztus 13., szerda

Gondolkozz, hogy boldog lehess !

Ma reggel valami miatt olyan tetű lassú a net, hogy egyszerűen elment a kedvem mindentől. Eldöntöttem, ha már déli 3/4 1-re kell orvoshoz mennem, akkor legyen ez a nap teljesen elrontva, tehát főzni fogok… /= 35 fokot jósol a meteorológia/
Régóta fáj a fogam egy jó kis töltött paprikára, és van egy újabb receptem, egy bizonyos rakott zöldbab, azt is ki fogom próbálni. Reggel voltam piacon, 50.- Ft a görögdinnye. Hát majd meglátjuk milyen… Hogy azért valami „kultúrát” is olvassatok, íme:  

Seneca: Gondolkozz, hogy boldog lehess ! A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában... Hát tanulj meg örülni! De ne hidd, hogy a reményeket, vagy a legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom, s ezzel megfosztalak az élet kínálta gyönyörűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom, hogy sose légy szűkében a vidámságnak, hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott terem, tebenned lakik. Más vígasságok nem töltik el a szívet valódi örömmel, csak homlokod ráncát simítják ki futó pillanatokra... 
Hidd el, az igazi boldogság komoly dolog. Vagy azt képzeled, bárki képes derűs arccal megvetni a halált, ajtót nyitni a szegénységnek, elszenvedni a fájdalmakat és elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen gondolkozik, boldog, de nem igazán. Neked másmilyen boldogságot kívánok: olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer megtaláltad a forrását.  
Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.  
Szórd el, ami csillog, és az igazi jóra vesd tekintetedet! Örülj a magadénak. Hogy mit jelent ez? Téged és éned legszebb részét. Még ez alkalmi testet, a köntöst - bár nélküle semmi nem történhetne meg - csupán szükségesnek, mint fontosnak tartsd. Hiú gyönyöröket táplál, illanó örömöket, melyek könnyen átcsapnak szomorúságba, emésztő bánatba. 
A gyönyör, a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt! Ám megfékezni nehéz azt, mit korábban jónak hittél. Az igazi jóra, kockázat nélkül vágyódhatsz. Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik, és megtagadod a véletlen ajándékait (nem a szerencsében bízol és várod), - akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, azon az úton, amit életnek nevezünk...  
Kevesen járják az utat az út természete szerint. Inkább a saját természetüknek hódolnak, s mint a folyó árjával tovaúszó holmik sodródnak egyik partról a másikra... "Rosszul él, aki mindig csak élni kezd" - mondja Epikurosz. "Miért" - kérded joggal. Azért, mert senki sem gondolkodik akkor, amikor éppen csak belefog az életbe. Tarts ezt szem előtt, gondolkozz és élj! /gondolkodom.hu/



 

2008. augusztus 12., kedd

Mai felfedezésem

Nos, ha kell, szégyellem. De nekem az Ő neve teljesen ismeretlen volt. Majd tán ma este csinálok "belőle" egy diasort is. Tetszenek a képei. Ti ismertétek ???


Mai felfedezésem: Alfred Sisley  
Alfred Sisley (Párizs, 1839. október 30. – Moret-sur-Loing, 1899. január 29.) angol nemzetiségű, de Franciaországban élt és alkotott impresszionista festőművész. Sisley egy Párizsban élő gazdag angol üzletember - selyemkereskedő - gyermekeként született. Édesanyja igen művelt asszony volt, különösen zenei téren. Iskoláinak elvégzése után apja Londonba küldte, hogy javítson angolnyelv-ismeretén és üzleti tapasztalatokat szerezzen. Ő azonban inkább a művészetek iránt érdeklődött, és Londonban is inkább múzeumokba járt.  
Négy év után, 1862-ben visszatért Párizsba és Marc-Charles-Gabriel Gleyre svájci festő műtermében folytatta tanulmányait, ahol megismerkedett Frédéric Bazille, Claude Monet, és Pierre-Auguste Renoir festőkkel. Hamarosan együtt festettek tájképeket szabadtéren en plein air, hogy meg tudják ragadni a napfény játékát. Ez az akkor újszerű megközelítés nagyban eltért a közönség által megszokottól, ezért Sisley és barátai nehezen találtak lehetőséget műveik kiállítására, még kevésbé eladására. Sisley apja támogatása révén, barátaitól eltérően, egyelőre anyagilag független volt. Korai művei elkallódtak. Első ismert művét, a „Fasor egy kisváros mellett” című képet, valószínűleg 1864 körül készítette. Ebből a korból származó tájképein komor, sötét színeket, barnákat, sápadt kékeket és zöldeket használt. Leginkább Marly és Saint-Cloud környékén dolgozott.  
1866-ban egybekelt a Párizsban élő breton nemzetiségű Marie Eugénie Lescouezec-kel (1834 - 1898), akitől egy fia (Pierre, 1867) és egy lánya (Jeanne, 1869) született. 1870-től, miután apja a porosz-francia háború következtében tönkrement, nagy szegénységben, képei eladásából élt - művei csak halála után váltak értékessé. 1880-ban családjával egy kis faluba költözött Moret-sur-Loing mellett, közel a fontainebleau-i erdőhöz, ahol a barbizoni iskola festői alkottak a század elején. Festményei a tanúk rá, mennyire megszerette ezt a tájat. Impresszionista társaitól eltérően soha nem törekedett tengeri viharok vagy a Côte d'Azur ragyogó színeinek ábrázolására.  
1897. augusztus 5-én hivatalosan is összeházasodott feleségével Cardiffban (Wales). A következő évben francia állampolgárságért folyamodott, de azt nem kapta meg, így élete végéig brit alattvaló maradt. Moret-sur-Loing-ban húnyt el 59 éves korában, gégerákban, néhány hónappal felesége halála után. Sokan Sisleyt tartják a "legtisztább" impresszionistának. Részt vett az impresszionisták első kiállításán 1874-ben, majd a következőkön is 1876-ban, 1877-ben és 1882-ben. Összesen mintegy 900 olajfestményt alkotott, szinte mind franciaországi tájakat ábrázol, de festett néhány képet Londonban és Cardiffban is.  
Az 1857 és 1861 közötti, Londonban töltött éveken, valamint 1874-ben, 1881-ben, és 1897-ben tett rövid angliai utakon kívül Sisley egész életét Franciaországban élte le. William Turner és John Constable esetleges hatása mellett művészettörténészek nagyobb jelentőséget tulajdonítanak Gustave Courbet és Jean-Baptiste Camille Corot befolyásának Sisley munkásságára. Az impresszionisták között képei Camille Pissarro munkáihoz állanak a legközelebb. Tájképein, ahol embereket alig ábrázol, dominál a fények játéka. Feltűnő a hó iránti lelkesedése. Egy barátjának küldött levelében írta: „Minden festmény olyan helyet ábrázol, amelybe a festő beleszeretett”. /Wikipedia/















 

2008. augusztus 11., hétfő

Mindig változik valami…




Nos, a szoborlap.hu-n hatalmas átalakulások történtek, akkorák, hogy még egyelőre én se ismerem ki magam. Mint minden rendes öregember, én is úgy vagyok, hogy az újdonságokat nehezen fogadja be az agyam. Teljesen más a szerkezete a lapnak, és lényegesen magasabb az elvárás, mint eddig. A feltöltött szoborról /érthetően/ mindenféle adatot szeretnének megtudni, illetve ezáltal a nézőközönség számára továbbítani. Ezzel, mint elvvel, egyetértek, de ahhoz momentán nincs valami nagy kedvem, hogy ki tudja hol/hogyan én szerezzem be ezeket az adatokat. Mert nem könnyű ám…. Ha valaki azt hinné, hogy csak ide-oda kattintgatsz a neten, hát az bizony óriásit téved. /Hiszen épp ezt az űrt szeretné a lap megújult formájában betölteni./ Szóval egyelőre bizonytalan vagyok, hogy akarok-e a jövőben a szoborlapra képeket feltölteni. Ha megelégszenek az eddigi „szolgáltatásommal”, akkor o.k. Ha nem, akkor adieu…. Maradok „csak” néző.

2008. augusztus 10., vasárnap

Havária a Kiss Ernő utcában !!

Mire ébredek ma hajnali ötkor ? Hogy házam egy csörgedező patak partjára repült az éj folyamán… Jó, ez csak 10 mp-ig volt a gondolatom. A második 10 mp-ben: a rossebb, esik ! A huszonegyedik másodpercben öreg vízügyes agyam felüvöltött: Csőtörés !!! Na ez volt az igaz…  
Képzeljétek el, már a telefonaknákból bugyogott fel a víz. Rögtön telefonáltam a Vízműnek, fél óra múlva jött az ügyeletes, egy óra múlva elzárták a vizet. Hogy mikor kezdődhetett, nem tudom, de az egyik szomszéd pincéjében áll a víz, a másik házának fala megrepedt, a harmadiknál - akihez betörtek, akihez a kutyát bedobták, az megint nincs itthon, - pedig szerintem nála lesz a legnagyobb a kár, mert előtte volt a legnagyobb „buzgár”. 
A konyhája biztos, hogy úszik. Már telefonáltam neki, várom, hogy hazaérjen. Mi a Dugonicsról kapjuk a vizet, ezért kiírtam a kapura, hogy akinek sürgősen víz kell, csengessen be nyugodtan. Azért gondolj bele, vasárnap pl. két pici gyerekkel arra ébredni, hogy nincs vized… és ma biztos, hogy nem is lesz. Azt se tudják egyelőre, hol a hiba… Majd, majd valamikor jön állítólag egy lajtoskocsi…  
Hát tessék, szavam nem lehet, zajlik az élet…




11-re 
Szerencsétlen szomszédnénimet is "hazatelefonáltam" itt a kép, hogy néz ki a konyhája

 
A munkagép dolgozik keményen. Kár, hogy a réselő hangját nem tudom csatolni...


A "tettes"


 
14 órára a feltárással végeztek. Aztán öt után jöttek és egy darab cső kicserélésével a hiba kijavítása megtörtént. Már van is víz. Most csak a károsultaknak kell a kálváriájukat végigjárni...

2008. augusztus 9., szombat

Utazás

Eredetileg úgy akartam kezdeni a beszámolót, hogy csak elindulni nehéz, úton lenni és megérkezni nagyszerű. Merthogy oda-felé ez teljesen igaz volt.

Na de vissza…. Hát őszintén szólva örültem, hogy öt órakor már elindulhattam haza. Közben ugyanis elkapott az eső. Nem szakadt, nem volt jég amerre jöttem, viszont Berénytől Pécsig egyfolytában esett. Hogy mit gondoltak rólam az utánam jövők, azt nem akarnám ide leírni, mert én végig 60-70-nel jöttem. És mire érkeztem meg ? Sárfolyamok nyoma mindenfelé, az udvarban meg darabokra hasogatva az árnyékoló ponyvám, elázva Lili takarója. /Jellemző, hogy a szomszédomnak eszébe se jutott leakasztani a ponyvát, vagy bevinni a takarót, de hát végül is mindegy. A takarót kimostam, a ponyvát eldobtam – lassan talán vége is a nyárnak…/ Olvasom/látom Szurikáta levelében, hogy náluk még jég is volt. Tejesasszonyom /bicsérdi/ meséli, hogy tegnap náluk nagyon nagy jégverés volt… 
Na, akkor azért még egész jól megúsztam a szemerkélő esővel. Reggel hatkor indultam, és első megállóm rögtön Kacsóta volt, itt Szentlőrinc közelében. Amíg én élek, s erre járok, csak és kizárólag megboldogult aranyos kollégám, Takács Kálmán fog eszembe jutni itt. Majd mindjárt ide teszek egy fotót, nézd csak: Ez ugye olyasmi, mint egy templom tornya, pedig nem az. Kálmán minden alkalommal, ahányszor elmentünk előtte, ezt mondta, „Jobbra pedig egy harangláb”. Már jeligévé vált, nem tegnap hallottam, de sosem fogom felejteni. Mint ahogy /hadd emlékezzem meg, még legalább két jó kis „Takácskáról"/, olyan sokszor visszaidézünk, ha mi "régiek” összejövünk.  
Az egyik: „Tudjátok-e, hogy ebben a faluban csak az egyik oldalon sütik a palacsintát ? …???...Hát mert a másik oldalán az útnak nincsenek házak.” Sajnos nem tudom, melyik kis somogyi faluban volt/van ez, erre már nem emlékszem. Tény, hogy házak csak az egyik oldalon vannak.  
A másik: "Miért kevés a Somogy megyében dolgozók pénze ? Mert Somogyban van : Pat, Pata, Patalom, Jut, Juta …. na de jutalom, az nincs." És tényleg. Az első 5 név mint településnév ismert, de Jutalom nevű valóban nincs. Na ennyit a régmúltról. Egyébként itt van a hatoson a Pécshez legközelebbi gólyafészek, épp benne tollászkodott egy fiatal, /bár kissé bemozdult/ gólya. 
 
 
/"Jóvanna", tudom, hogy nem egy díjazott fotó, de ilyenre sikerült.../ Egyébként szinte egész idő alatt a 10-20-30-40 évvel ezelőtti dolgok jártak az eszemben. Istenkém, de sokat is jártam én ezeken az utakon…. De szerettem a „külszolit” – vajon ma hogy hívják a vidéki utakat ? Akkoriban külszolgálatnak, rövidítve külszolinak mondtuk. /Mert mi vízügyesek a hivatali munkát „szolgálatnak” a szó nemes és jó értelmében vett szolgálatnak tartottuk…./ Úgy ismertem a működési területünket szinte, mint a közvetlen lakókörnyezetemet. Persze azért nem minden zegét-zugát, hiszen mégis csak két megyényi terület /= Baranya + Somogy/ de a főbb útjait mindenképp. Nekem pl. Berényig nem nagyon kell térkép, vagy ha igen, akkor csak azért, hogy magamban rábólintsak, na igen, akkor Szigetvárnál jobbra le, majd Kadarkút, ott derékszögű kanyar balra, Nagyatád, el a fürdő előtt megint balra, fel Böhönye, majd Marcali. 
 


Itt meg szoktunk-állni fagyizni a Kandlernél. Életemben itt láttam először – még az 50 fillér/gombócos időszakban - húsz féle fagyit, köztük pl. mákosat is felsorolva, a cserélhető kis táblácskákon. Torokfájásig nyaltunk… Ahogy beérünk a centrumba, van ott egy szép nagy park, ahogy kanyarodtam, rögtön észrevettem, hogy tele van szobrokkal. Na, hát a "szoborlapos vérem" nem hagyott nyugodni, hiába siettem, azért itt megálltam egy negyed órára. Lefotóztam a park összes szobrát és szomorú szívvel állapítottam meg, hogy itt sem jobb a helyzet, mint nálunk. Se az ábrázolt személy neve, adatai, se a szobrász neve nincs sehol se feltüntetve. Tehát van egy csomó szobrom, fogalmam sincs kikről… Igaz, nem is tudom, mikor teszem majd fel a szoborlap.hu-ra, mert azt meg most épp felújítják… No, mindegy. A várost elhagyva hamarosan már látszik is a Badacsony:


   Tudom, ez se igazán jó kép, de hát párás volt a levegő...Amúgy engem ez a "koporsó-látvány" mindig elvarázsol... Tehát utazni jó volt. Megérkeztem, az is jó volt. Ott eltöltöttem aztán a napot, nem mondanám, hogy végig vidámkodva, hiszen barátnőm épp most számolja föl Édesanyja otthonát. A néni öregek otthonába megy, a lány meg vissza Franciaországba. Hát nem volt rózsás a hangulat, de azért legalább örültünk egymás látásának. És beszéltünk, beszéltünk…  

Aztán jött a hazaút. Különösebb részletezés nélkül újra csak azt tudom mondani, nagyon utáltam… Az egyetlen örömöm a tankolásnál jelentkezett, kiderült ugyanis, hogy sokat szidott, lenézett arany kicsi Trabim még 6 litert se fogyasztott százon. Igaz, igaz: oda-vissza én voltam az egyetlen, aki közúton 80-nal, lakott településen belül pedig 50-nel mentem. Mindenki leelőzött… Ezt tán nem is kell kommentálnom. /Elgondolkodva állapítottam meg, hogy Mikében, ebben a szakadó esőben is ott álltak a falu szélén a rendőrök. Hát ennyire kell a pénz ? ... Bár persze lehet, hogy más miatt voltak ott..../  
Hát kérem így volt. Ilyen volt. Most egy darabig nem akarok utazni sehová. Elég élményem volt egy időre.

2008. augusztus 7., csütörtök

"...friss sörök, mély pince, hűs jég... " Na ez kellene inkább holnapra !

Tessék engem kicsit sajnálni! Holnap /péntek/ oda-vissza: Pécs-Balatonberény.....Kalandtúra a Trabival. Ma korán fekszem, de hogy ne maradjatok teljesen olvasni-való nélkül, egy verset küldök Nektek:


Babits Mihály : Nyár  

Esik a nap! Szakad a súlyos, sűrü zápor  
zuhogva istenigazából. 
Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!  
Óh gyönyörűség!  
Részeg darázs ráng körülöttem tág körökben,  
ide röppen és oda röppen:  
visszatérő csapongás, lenge hűség...  
Óh gyönyörűség!  
Hangos virág kiált, bíbor szinekkel esdve,  
hogy jöjjön már a bíbor estve,  
hogy halk pohárka harmatok lehűtsék:  
Óh gyönyörűség!  
Tornác fölött szédülve és legyet riasztva  
fúl a cseléd, liheg a gazda;  
álmai: friss sörök, mély pince, hűs jég...  
Óh gyönyörűség!  
Boldog a nap: de boldogság a vágy gyürűsse!  
Boldog a nap, s vágyik a hűsre...  
Szeretlek s bújok tőled, lángderűs ég!  
Óh gyönyörűség!


 

Nézz magadba !

50 év-körüliek az úgynevezett "Contergan"-gyermekek, akik az ötvenes évek végén a hasonló nevű gyógyszer következtében torzszülötten, kezek, vagy lábak, sokszor mindkettő nélkül jöttek a világra, vagy egyéb testi torzulásokkal, a belső szervek rendellenességével, több esetben pedig pszichés, illetve érzékszervi deformációkkal.


Tegnap este a 3SAT egy róluk szóló filmet mutatott be. Nem mintha nem láttam volna már hasonlót többször is…. de minden alkalommal megdöbbent és mélységes magamba-nézésre kényszerít ez a téma. Mert hát ugye… hol van az én bajom az övékéhez képest ? Kell, egyáltalán nem árt néha ilyen filmeket is / újra/ megnézni… Számuk Németországban meghaladta az 5 ezret, s körülbelül ugyanennyi született több más országban, ahol a Grünenthal nevű düsseldorfi cég 1957 késő őszén piacra dobta a Contergan nevű gyógyszert, amelyet elsősorban pánikbetegség és migrén ellen, nyugtató-, s altatószerként, valamint hányinger ellen ajánlottak. A gyógyszer akkoriban még csak vényköteles sem volt, így azt mindenki megvásárolhatta.

A kismamák számára egyáltalán nem volt ellenjavalt, sőt a Contergan egyik legfőbb célcsoportja - a nyugodt alvás érdekében és a hányinger ellen - az áldott állapotban lévő anyák voltak. A rendkívül széles hatásterület miatt a gyógyszer felettébb "népszerűvé" vált, ugyanakkor a szabad vásárlás óriási profitot biztosított a Grünentahl számára. Egészen addig amíg 1958 második felétől jelentősen megnövekedett a súlyos fejlődési rendellenességgel - vagy halva - született gyermekek száma. A gyanú kezdettől fogva a Conterganra terelődött, hiszen a kismamák életében a "közös nevező" a szóban forgó gyógyszer volt.

Mindennek ellenére - valószínűleg a cég jelentős politikai befolyásának köszönhetően - első menetben csak vénykötelessé tették a gyógyszert, majd miután egy Widukind Lenz nevű orvoskutató nyilvánosságra hozta a gyógyszer, s annak legfőbb alapanyaga, a thalidomid bizonyítottan súlyos mellékhatásait, a Contergant 1961 novemberében betiltották. A szülők és a gyártó cég között több mint egy évtizedig tartó bírósági hercehurca kezdődött, de a Grünentahl mind a mai napig nem volt hajlandó elismerni felelősségét (bár az áldozatait segítő állami pénzalapba hajdanán befizetett 110 millió márkát). Arra sem hajlandó, hogy akár egy Contergan-"bébi"-vel is találkozzon, vagy válaszra méltassa a leveleket, amelyeket a többnyire csak testileg "torz" - de lélekben teljesen egészséges - áldozatok, olykor csak erkölcsi kártérítést követelve küldtek.  

Bírósági úton egyébként a vállalatot soha nem marasztalták el, "dorgálást" csak a kutatók kaptak. Az áldozatok ma egy állami alapból kapnak csekély megélhetési segítséget, amelybe annak idején a 110 millió márkát (ma mintegy 50 millió euró) fizetett be a düsseldorfi cég is. A havi "Contergan-"pótlék" maximum 545 euró (137 ezer forint), ami rendkívül csekély a megélhetéshez Németországban. A Grünentahl azonban az ügyet lezártnak tekinti. /stop.hu/