„Ahol nagy a szükség, közel a segítség.”

/Vajon ki mondhatta ezt ? Vagy csak egy közmondás? Mindegy./

Most, miközben sül egy adag süti, gyorsan megírom a mai nap történéseit. Nem tudom a holnapi napom milyen lesz, elég sok feladat mutatkozik… Legjobb esetben is csak estefelé fogok gépközelbe kerülni.

  Tehát, ma újra eljött a kislány, és azt mondta, mindegy hová, csak segítsek neki – akár nevelőotthonba is – bejutni, mert ő már többet nem akar hazamenni. Szerencsémre van egy kedves és segítőkész ismerősöm ezen a vonalon, őt kerestem, tanácsot kérve. Tőle tudtam meg, hogy van egy olyan átmeneti otthon, ahol az ilyen „menekülteket” befogadják, s szállást ellátást biztosítanak neki, míg a dolgai hivatalosan is rendeződnek. Oda mentünk. Rendkívül kedvesen fogadtak bennünket. 
Úgy láttam, a kislányt is meglepte a fogadtatás. Azonban egy szál ruhában érkezett. Úgy döntöttünk, megpróbál „haza”menni, valamennyit a holmijából össze-cuccolni. Nagyon izgultam, kocsival nem is mertem a házukig menni. De sikerült. Az apja azt mondta: menj csak és vissza se gyere, az anyja még annyit se kérdezett meg tőle, hová mész ? Innen elmentünk a rendőrségre, mert hétvégi és ünnepnapokon az ő kötelességük jegyzőkönyv felvétele a segítség-kérés okáról és körülményeiről. Na, hát ne tudjátok meg… Mint birkát a rétől, úgy hajtottak el bennünket. Ők ? Áh, ők ilyent nem csinálnak… 
Jó, vissza az otthonba, kicsit izgulva, hogy ezek után mi lesz ? De hihetetlenül kedvesek, megértőek voltak, ott maradhatott a kislány, s majd holnap megyünk a gyámügyre a hivatalos segítség-kérést és befogadást dokumentálni.

Hát mit mondjak ? Megnyugodtam. Talán / nagyon remélem/ ebből a kislányból mégiscsak lesz valami/valaki. Rajtam nem fog múlni, megígértem, hogy mindenben segíteni fogom. Az otthonban is az én nevem, címem szerepel, ha bármire szükség van, vagy bármit meg kell beszélni, engem fognak keresni.

A süti, amit holnap viszek be reggel, mondhatom, hogy „hálából” a vészhelyzetben való fogadtatásért készül. Bár nagyon is megérdemelnék, de elsősorban mégsem az otthon gondozói, hanem a gyerekek kedvére készítem. Legyen egy kis meglepetésük…14-en vannak most bent.