Kosztolányi Dezső: Szeptember elején
A hosszú, néma mozdulatlan ősz
Aranyköpenybe fekszik nyári,
dús
játékai közt, megvert Dárius,
és nem reméli már, hogy újra győz.
Köröskörül bíbor gyümölcse ég,
s nem várja, hogy kedvét töltse még,
a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég
fülébe súg, elég volt már, elég,
s ő bólogat, mert tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet a vég.
Nekem se fáj, hogy mindent,
ami szép,
el kell veszítenem.
A bölcsesség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és közöny.
 |
Mint tollforgatót," megtetszett a képed" és elvittem!Köszönöm szépen!
VálaszTörlésBevallom töredelmesen, nem az én képem... Valamikor régesrég "csak úgy" leszedtem én is képeket a netről, most már ha nem a sajátomat teszem a blogba, mindig megírom a pontos megjelenési helyét is. Ettől függetlenül örülök, hogy tetszett. Nekem is. Nem tudom, visszalátogatsz-e ide, de azt a korrektség kedvéért fontosnak tartottam megjegyezni.
VálaszTörlés