Húnyt szemmel...
Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.
Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd,
ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.
És lehetne folytatni, de talán majd egy másik alkalommal tovább "mazsolázok" belőle...
Ide pedig nagy nagy örömmel beteszem a Szurikátától kapott hangulatos képet, melyet köszönök és mely egyben bizonyíték, hogy ő már tényleg eteti a madarakat. Bevallom én még nem kezdtem el, igazi hideg se volt, hó meg pláne nem, kivárok még.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése