 |
Gondolkodtam kis ideig, meg olvasgattam az előző bejegyzésem után ezt-azt, végül csak-csak eldöntöttem: mégis beteszem ide még ezt a Baranyi verset. Csak úgy…minden különösebb kommentár nélkül… Talán hozzáteszem, érdemes elolvasni Szurikáta egyik ajánlatát is:
http://nol.hu/velemeny/lap-20081122-20081122hv-23
Baranyi Ferenc: Elvtársi kérés
"Ti, kik úgy felfuvalkodátok,
Tudjátok-e, mik vagytok ti?
Az apró napi események
Mulandó pásztortüzei."
(Petőfi: A magyar politikusokhoz)
Nem kérek többet, istenemre,
csak azt, hogy békén hagyjatok -
nem hallgat rátok már szívem se,
bár most is baloldalt dobog.
Sütitek zsíros pecsenyétek
szegények vézna rőzselángján,
s nekik lassan alig jut étek.
Ha megkínálnátok - kihánynám.
Ahogy harsogtatok nevükben:
megbabonázott engem is.
Nem a dal, mely még cseng fülünkben,
hanem a dalnok volt hamis.
Kiálltam veletek a gátra,
s otthagytatok az ár vonultán.
Már nincs a földnek az a pártja,
melynek ügyét vállalni tudnám.
Rátok szavazok ezután is -
más választásom mi maradhat?
A jég - ha rá volt eszmetárs visz -
elvszerűbben törik alattad.
Énrám hiába vár emelvény:
fórumokon nem verselek.
Hitelemet kockára tenném,
ha mutatkoznék veletek.
Réz mellett a pléh is vöröslő -
ki látja, hogy csalóka máz az?
Csaló tehát, csaló a költő,
ki politikust feláraz.
Nem kérek többet, istenemre,
csak azt, hogy békén hagyjatok -
nem hallgat rátok már szívem se,
bár most is baloldalt dobog.
/2004/
http://www.aszabadsag.hu/Archiv/Dokumentumok/2005_33sz.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése