Tea mézzel...

Sose fogom megtanulni…..legalább is úgy tűnik…. Tegnap megint kimentem a mínuszokba háromszor is úgy, hogy „csak” kabátot húztam és a sál/sapka az előszobában maradt. Na, ma már fájt is rendesen a torkom. Gyógyítgatom magam a nyáron gyűjtött ökörfark-kórós-mézzel, meg jó sok meleg teával. Az ünnep úgy telt, hogy 23-tól a mai napig vagy én mentem, vagy hozzám jöttek – vagyis volt forgalom és program rendesen. Holnap végre nyugalom és csend lesz. /leszámítva az éjjeli petárdázókat./ Reménykedem, hogy az elkövetkező napon javul annyit a helyzetem, hogy nem kell az új esztendőt betegen kezdenem.