2008. december 12., péntek

Téli szonett


Varró Dániel: Téli szonett  

Hát, mondja, kedves, mért olyan fehér? 
Kövér szeplőit hol hullatta el? 
Hisz prüszköl is! 
Ez, kérem, csúnya jel. 
Magácskának megárthatott a tél. 
A dér bár összecsípte orrhegyét 
(hófödte csúcsot így az alkonyat), 
jót tenne most egy kis pohár konyak,
pótolni bent piros nyarak hevét. 
Mert látja, kedves, hogyha jő a fagy, 
az ember elfehérül, színehagy, 
belakja bensejét a morc hideg. 
E kókadás de oktalan! De gyors! 
Mennyivel szebb a lomha medvesors! 
A málnát szundikálva várni meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése