Péntek 13. /F.Tyutcsev/

Nem tudom, miféle „bűnhődések” várnak rám, de én a mai napra a legkülönfélébb itthoni feladatok elvégzését terveztem be. Mióta „felmondott a bejárónőm, meg a szakácsom” kénytelen vagyok a létfenntartásomhoz szükséges dolgokkal egyedül megbirkózni. :-) Vagyis ma mosni és vasalni KELL, továbbá beterveztem néhány főznivalót, esetleg ha erőm, kedvem maradna még kis sütögetést is szeretnék megvalósítani. Tehát, mára – amúgy is rég volt! – egy vers jut „csak”:  

FJODOR TYUTCSEV: TÉLI ERDŐ  

Tél-boszorkány bonthatatlan

bűbájában, mint mese,

dér-palástban, néma fagyban  

áll a fenyves mozdulatlan csodacsipke-ligete.  

Halva tán és mégis élve tűri, 

szinte álmai gyönyörétől megigézve,  

hogy a hónak már egészen befonják piheláncai.  

Ha nyugatról, ha keletről a ferde nap rácikáz,  

meg se rezdül - mint ijesztő üvegtűzvész, 

gyúl az erdő: káprázatos fényvarázs.

/Szabó Lőrinc fordítása/

 

A kedves téli vershez való képkeresés közben találtam az alábbi fotót is, és annyira tetszik, hogy kivételesen ezt is beteszem: