2009. március 31., kedd

@x kommentjei helyett most fotók tőle

Mivel @x már második napja "nincs velünk" - ugyanis komoly telefonvonal hiba van a vidékükön, s emiatt a nethez sem tud csatlakozni - hogy valamiképp, legalább virtuálisan a közelünkbe kerüljön, beteszek ide néhány fotót, amelyeket pár napja kaptam tőle.
Csodálom, hogy csak a mesebeli termő gyümölcsfáit fotózta le és hiányolom a kerítést - kolbászból...









Remélem a netelős kimaradó idő alatt szorgosan olvassa könyveit, néha egy-egy korty sörrel lazítva ! :-)

Még húszan vannak...


Különös kisfilmet láttam ma. Sosem hallottam még erről, s eléggé meglepett. Állítólag sehol másutt a földön nincs ilyen furcsa szokás, csak itt. Ezen a képen ugyan épp egy albániai bácsi látható, de nagyon hasonlóan nézett ki a film egyik különös sorsú női szereplője is.  

Albániában még 20 olyan nő él, aki a régi törvények szerint férfiasságot fogadott, mert családjából a vérbosszú miatt kihaltak a férfiak. Így tett Kamillából Kamill, az a 88 éves asszony is, akit a Tiranától 50 kilométerre keletre fekvő Bargenes faluban talált meg az EFE spanyol hírügynökség. A nőnek nyolc lánytestvére volt, közülük Kamilla saját akaratából fogadott férfiasságot elsősorban anyja miatt, aki egyedül maradt a sok gyerekkel. Megesküdött, hogy szűz marad, levágatta a haját, brekuséba: széles fekete nadrágba bújt, hozzá fehér inggel, mellénnyel, a fejére fehér sapkát tett, az övébe meg pisztolyt. Kamilla nosztalgiával emlékezett a férfiakkal folytatott közös beszélgetésekre, dohányzásra a raki-, azaz pálinkafőzés idején, a pénteki közös imákra - mindezt egyszerű nőként nem tehette volna meg.
 A férfiak testvérként kezelték, de kényelmetlenül érezte magát a havibaj idején. Melltartót nem hordott, hanem gyolccsal leszorította a mellét. Nem bánta meg életét, kritizálja a mai férfiakat, akik elvesztették férfiasságukat, mert eltűrik, hogy a feleségük parancsoljon nekik. Ezek a fiatal lányok szénnel bajuszt is rajzoltak maguknak, megtanulták a cigarettasodrást, elmentek a férfiak közé, koccintottak velük, és 12 férfi előtt esküt tettek. Ezek a férfiak felügyelték a nő szüzességi fogadalmát. Aki a faluban férfiként közeledett az ilyen, férfiasságot fogadott nőhöz, megölték. 
Ugyanakkor a társadalmilag férfiassá lett nő is vérbosszú áldozata lehetett. Az albán vidéki társadalom életét Lek Dukagjini Kanúnja (törvénykönyv) szabályozta. Dukagjini (1410—1481) nagybirtokos volt Észak-Albániában és Szkander bég fegyvertársa a török elleni harcokban. Az 1920-as években Shtjefen Gjecov tábornok gyűjtötte össze ezeket a szabályokat, és 1933-ban adta ki francia és angol nyelven. Különben minden vidéknek megvolt a maga törvénykönyve, akár muzulmán, akár katolikus népesség élt a környéken. Dukagjini szabályait a ,,vének" őrizték és adták tovább szájhagyomány útján. 
A Kanún (12 könyv) a 15. századtól az 1990-es évekig élt, s Albániában némely helyeken ma is ez szabályozza a mindennapi életet. Schütz István (albanológus professzor) példaként említette, hogy Koszovóban 1981-től a szerbek rendkívüli állapotot vezettek be, a kihirdetés másnapján az ,,öregek tanácsa" több faluban kimondta, hogy a vérbosszú fel van függesztve. /életmód-transindex/

2009. március 30., hétfő

Meglepődtem.../Markó Béla/


A vendégségnek vége – gyorsan elszaladt az egy nap, annyi mesélnivalónk volt egymásnak ! A szomszéd néni zárszerelési akciója után, melyhez még segítséget is kellett kérnem / itt köszönöm annak, aki most is segített! :-) / szóval csak csak ide ültem a gép elé, kóborolni kicsit a hálón, megnézegetni a leveleimet, stb.stb… Olvasgatás közben egész véletlenül az alábbi versre bukkantam, s amikor a gyanúsan ismerős név miatt elkezdtem keresgélni, meglepődve tapasztaltam, hogy a költő és a politikus egy és ugyanaz személy. /Lehet, hogy valaki közületek tudta ezt, én nem./ Kimásoltam néhány versét, majd máskor is beírom egyiket másikat. Most /vajh miért is ???!!!/ az alább bemásolt tetszett meg. De előbb röviden az életrajz:  




Markó Béla (Kézdivásárhely, 1951. szeptember 8.) erdélyi magyar író és költő, tanár, politikus. 1958-1970 között a Kézdivásárhelyi Líceum diákja, itt érettségizett, majd ezután a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán magyar–francia szakon tanult. 1974-ben szerezte meg tanári diplomáját. 1974–1976 között Marosszentannán általános iskolában francia nyelvet tanított. 1976–1989 között Marosvásárhelyen az "Igaz Szó" irodalmi folyóirat szerkesztője volt. 1989-től főszerkesztője Marosvásárhelyen kiadott Látó című irodalmi folyóiratnak. Az 1989-es változások után kezdett el politikával aktívan foglalkozni. A Maros Megyei Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) alapító tagja, 1993 óta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke és 1996 óta a Szenátus Külügyi Bizottságának tagja. 2004–től a román kormány művelődési, oktatási és az európai integrációs tevékenységeket felügyelő miniszterelnök-helyettese. /wikipedia/ Nagyon jó életrajz olvasható itt: http://markobela.adatbank.transindex.ro/belso.php?a=oneletrajz&k=7  

Markó Béla : A nagy közös sakk

A gordiuszi csomót
nyilván ketté kellett vágni,
és előbb-utóbb a sakktáblát is
ketté kell vágni,
hogy a fényes fekete ruhások
békét hagyjanak a fényes fehér ruhásoknak,
s hogy a fényes fehér ruhások
ne akarják mindenképpen maguk alá gyűrni
a fényes fekete ruhásokat,
tűzzel, vassal, fűrésszel és lángvágóval
kell őket szétválasztani,
az ilyen futókat az olyan futóktól,
az ilyen lovakat az olyan lovaktól,
az ilyen parasztokat az olyan parasztoktól,
be kell vezetni az áramot
a sakktábla két fele közé,
vizesárkot kell ásni
vagy magas falat emelni,
hogy a fehér ruhások
és a fekete ruhások
tehetetlenül vicsorogjanak egymásra,
de az az igazság,
hogy egy fél sakktábla is alkalmas
egy jó kis játszmára,
mondjuk, az egyik bástya
a másik bástya ellen,
az egyik futó a másik futó ellen,
hát ezt is irgalmatlanul ketté kell szelni,
persze, az a helyzet, hogy
egy negyedtábla is,
sőt, egy nyolcadtábla
vagy egy tizenhatodtábla is
veszélyes lehet,
tűzzel, vassal,
vizesárokkal,
fallal,
atombombával
kell darabokra verni
ezt az átkozott sakktáblát,
hogy végre ki-ki a maga kockáján:
parasztkocka, királykocka,
vezérkocka, lókocka,
Istenkocka,
hullakocka stb.

2009. március 29., vasárnap

Ezt ide, ma, harmadik nekifutásra sikerült "betenni". Itthagyom a blog.hu-t !!!

Jelentem, megvagyok ! Köszönöm szépen az együttérző sorokat, meglehet azok /is/ segítettek a javulásban. Tartozom egy vallomással: nem feküdtem ám ágyba, annyira azért nem komoly ez a betegség, habár elég kellemetlen.
Szóval miután kitört a tavasz, nem tudtam itthon megmaradni, kicsit elmentünk Lilivel sétálni, aztán befejeztem a kert múltkor megkezdett ültetős munkáit. Most minden mag a helyén van. A muskátlikat is /már amennyi maradt belőlük, mert sajna tönkrement a java/ kivittem. A hibiszkuszok a szobából kiköltöztek az előszobába. Ezeket egyelőre még nem merem kitenni, és bent vannak a fuxiák is. Őket nagyon féltem, sajnálnám, ha egy fagyos éjszaka tönkretenné őket.
A macskák eléggé meglepődtek, mert egyelőre a dúlásukat megelőzendő, egy vékony dróthálóval takartam le a virágos ágyást, hogy amíg a kis magokból erősebb növények lesznek /?remélem lesznek!/ addig ne tapossanak ki mindent.
Holnap délután vendégem érkezeik Veszprémből, és hétfő délutánig marad. Kéretik ezt figyelembe venni levelező és olvasótársaim ! Meglehet, hogy csak hétfő este jelentkezem. Addig is bizonyíték néhány képben, hogy tényleg itt a tavasz:










9 éve születtek


Évfordulós nap van ma, bizony 9 évesek lettek a kiskutyák! Életem legnagyobb élményei közé sorolom ezt a 9 évvel ezelőtti hajnalt. Ugyanis 2000. március 29-én fél2 és fél9 között 9 kiskutyája született Lilinek. A sztori megérne egy külön fejezetet, talán egyszer majd le is írom részletesen. 
Most csak az évfordulóra emlékezve néhány képet teszek be. Természetesen mindegyiket - mint minden évben - felhívtuk telefonon és boldog szülinapot kívántunk nekik. Nagyon jó helyeken élnek, mindegyiknek szerető gazdija van - szerencsére. Az első fotón az elsőszülött látható 8 órás korában. A képet akkoriban a Nők Lapja fotóversenyére is beküldtem, s meg is jelent az újságban. /Sajnos ez nem scennelt kép, de nincs jobb./ 


 







2009. március 28., szombat

Gyógyszerrel egy hét, anélkül hét nap…/A.A,Milne/

…mármint ennyi a gyógyulási ideje a megfázásnak.
Emiatt aztán pihenő-napot engedélyezek magamnak, mert bevallom, kutyául odavagyok. Elhatalmasodott rajtam a kór, de annyira, hogy tegnap csúcsot döntöttem, s estére a második százas pzs is elfogyott…Éjjel fel kellett kelnem, cseppenteni az orromba, mert majd megfulladtam. Szóval vacakul vagyok. Még jó, hogy láz nélkül. 500-ac C-vitamin + Kalmopyrin + Idő.
Szóval ma csak egy kis versre van kedvem/erőm/időm/hangulatom: .  

A.A. Milne: Nátha  

 A kis Gidának
náthája lett,
tüszkölt és
prüszkölt a
párna felett.
Bebugyolálták
borogatásba,
forgatták erre meg
arra sokat,
fejfájás ellen,
hátfájás ellen
tömtek a
szájába
labdacsokat.
Töprengtek: hátha
terjed a nátha,
kiütés, kanyaró
jöhet vele,
ûzték a náthát,
nézték a hátát,
hogy pörsenéssel
nincs-e tele.
Elhívták hozzá
tanácsot adni
a trüsszögés, prüsszögés
doktorait.

Jött a sok híres és
nagy orvos futván,
végig az utcán
táskát és hallgatót
rohanva vitt.
Fölírták sorba,
milyen a torka,
kérdezték, szomjas –e, és
elôször prüsszögött, azután köhögött,
vagy elôbb jött a köhögés.
Mondták, hogy nem szabad
izegni-mozogni,
krákogni, morogni,
forogni sem,
trüsszögés, prüsszögés.
hogy mikor múlik el,
azt bizony várni kell
türelmesen.

Fölfedték azután
a nátha, pörsenés,
trüsszögés, prüsszögés
okát-fokát
"Megmondjuk elôre,
vigyázz a szellôre,
a huzat megdagaszt
csuklót-bokát."

Gidácska fölébredt,
elmúlt a náthája.
Kitekint az ablakon.
Homloka felhôs lett:
„Hát a sok felnôttet
ma mivel mulattatom?"

2009. március 27., péntek

Évfordulós

„Mi jánuszista lányok mindig vígan vagyunk Ha néha rossz a kedvünk, azért mi dúdolunk….” Ennyire emlékszem Hajas tanár úr Janus-ista indulójából…. Valamikor a város legjobb lány-középiskolája volt, nem tudom, ma hol áll, van-e egyáltalán még valami ilyesféle rangsor. Mindenesetre a mai évforduló kapcsán hajdani iskolám is eszembe jutott… Ezt a négy sort álmunkból felkeltve is kívülről kellett fújni, nem véletlen, hogy még ma is emlékszem rá:  

PANNÓNIA DICSÉRETE
Eddig Itália földjén
termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is
ontja a szép dalokat.
Sokra becsülnek már,
a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb,
s általa híres e föld! 




Janus Pannonius (Csezmicei János) (Csezmice, 1434. augusztus 29. – Medvevár, 1472. március 27.) pécsi püspök, az első név szerint ismert magyar(-horvát) költő és humanista, aki egyes feltevések szerint Vitéz János, más források szerint: Csezmicei János néven született. Mátyás király korában élt, latin nyelven írt. Korában Európa-szerte ismerték. Életéről meglehetősen keveset tudunk. 1434-ben született, valószínűleg a Dráva menti (azóta eltűnt) Csezmice községben. 
A Janus Pannonius a kor szokásának megfelelően felvett antikizáló humanista név. Anyai ágon kisnemesi származású (apja, Pál a hagyomány szerint asztalos volt), de nem a nemesi, hanem az ún. „agilis”-i rétegbe tartozott, a családnak címere nem volt. Atyját korán elvesztette, tizenhárom éves koráig özvegy édesanyja, a Szilágyiakkal és Hunyadiakkal rokon Garázda (mások szerint: Zrednai ) Borbála nevelte és taníttatta, akinek összesen négy gyermeke volt (három fiú- és egy leány).
 Így boldogan bízta a korán tehetségesnek bizonyuló János költséges külföldi taníttatását nagybátyjára, Vitéz Jánosra. 1447-ben a magyar humanizmus atyja, Pier Paolo Vergerio tanácsára Janus Guarino da Verona ferrarai magániskolájába került. Guarinónál együtt nevelkedett a korabeli itáliai ifjúság színe-javával, s a koraérett gyermekben hihetetlenül gyorsan bontakozott ki a költői tehetség. Guarino nemcsak latinra, de görögre is tanította. 1454-ben Padovában jogi tanulmányokba kezdett. 
A kánonjogot négy év alatt, meglepő gyorsasággal végezte el. Tanulmányai befejeztével itáliai útra indult. Hunyadi Mátyás a magyar trónra kerülvén, Janust hazahívták rokonai, egyenesen az udvarba; mert az új ország építéséhez jól képzett emberek kellettek. A királyné kancellárja, majd királyi kancellár – azaz az udvari hivatalok vezetője lett; rokona, Vitéz János bíboros, prímás esztergomi érsek pedig nemcsak az egyház hazai vezetőjévé, hanem Mátyás uralkodásának korai éveiben a király legfőbb tanácsosává – Mátyás után az ország második emberévé és a politika jelentős irányítójává vált. 
Mátyásnak szüksége volt arra, hogy az egyház feltétlenül mellette legyen központosító politikájában, ezért a püspökségek élére legmegbízhatóbb híveit állította. Így lett Vitéz kinevezése után Janus Pannonius pécsi püspök. Élete nagy részét betöltötte a politika, de nem hagyta abba költői munkásságát sem. Leginkább az epigramma és az elégia műfajában alkotott. 
Kétségeit, bánatait – így az édesanyja elvesztése miatti gyászt, vágyódását a napfényes Itáliába meghitt hangú költeményekben fejezte ki. Közben százszámra írt csipkelődő epigrammákat is. 1466-ban súlyos betegség, tüdőbaj támadta meg. A főrangúak közt kirobbant 1467. évi Mátyás-ellenes összeesküvéstől mind Vitéz János, mind ő távol tartották magukat, amiért a király hálásnak mutatkozott. 
Mikor azonban Mátyás a főnemességet megadóztatta, Janus többedmagával a király ellen fordult: az 1471-es nagy főúri zendülésnek Vitéz Jánossal együtt ő volt a szervezője, ezt azonban a király ügyesen leverte. Janus ekkor Pécsre húzódott, és a vár falai között védekezett, majd kincseivel Velence felé vette útját. Beteg teste azonban nem bírta, így 1472. március 27-én Medveváron elhunyt.  
A püspök maradványait tartalmazó sírra 1991-ben a pécsi székesegyház altemplomában bukkantak rá. 2008. október 21-én püspöki szentmise keretében temették újra a bazilikában.

2009. március 25., szerda

Mosó Masa mosodája…helyett Bolondasszony mosodája....


... a címe a mai jegyzetemnek.
Mert az történt, hogy bár fagyos volt a délelőtt /is/ és metszően jeges szél fújt, de ragyogóan sütött a nap. Pulóver mosás volt délelőttre betervezve. A pulcsikat én /mint rendes régimódi ember/ sose géppel, hanem kézzel mosom, hogy eltartsanak még 30-40 évig. Örülhessenek majd az örököseim… :-) Szóval pulcsikat mostam, s mivel a mániám az udvaron való teregetés, - mert akkor a ruhának olyan csodás friss illata van – hát ott teregettem ma is. Naná, hogy kabát és sál nélkül megint, hiszen „csak” három pulcsi volt. Semmi az… Ja. Hát a torkom az nem így gondolta.  



Délben már elővettem az ökörfark-kórós-szeszt meg a mézet, és a kék csodasállal betekertem a torkom. Most reménykedem, hogy ezek a szerek tényleg csodát tesznek… Holnap többféle feladatom van, meglehet, nem leszek gépközelben, ne aggódjatok, pénteken biztos jelentkezem.

Tehetetlenség

Felirat hozzáadása
Úgy hiszem, kevés ennél szörnyűbb érzés létezik. Hallgatni valakit, aki „csak úgy egyszerűen”’ beszél az életéről, a gondolatairól, a gondjairól, és érzed, itt semmi sincs rendben, semmi nincs a helyén.
 Ennek ez embernek valami miatt semmi nem sikerül. Tele van gondokkal. Anyagival és lelkivel egyaránt. 50 éves, és egyedül van, és az nem elég neki, hogy én meghallgatom… Exe elvette és elidegenítette tőle a gyerekeit és mivel ő egy városi főfőfőfejes – nincs lehetőség vele, az ő akaratával, véleményével, ítéletével szembeszállni. 
Megélhetési gondokkal küzd, holott szinte reggeltől estig dolgozik. Kétségtelen, nem egy „fizetős” szakmája van, mert tanár. A délutáni különórákkal tudja a jövedelmét úgy-ahogy kiegészíteni. Elmondhatatlan és érthetetlen kisebbségi érzései vannak. 
Lelki bajai - /szerintem teljesen érthetően/ egyre inkább testi problémákban is megnyilvánulnak. Miért pont ővele? Miért pont így történnek a dolgok? Zakatolnak a kérdések bennem. És rögtön ez után a „Miképp tudnék segíteni neki ?” Nyomaszt a saját tehetetlenségem érzete.Féltem őt. És nem tudom, mit kell/ene tennem megsegítése érdekében.  
Nem nagyon akarnám esetét részletezni, ez csak egy afféle „írásban rögzített gondolatsor”, legeslegelső sorban azért, hogy önmagamat figyelmeztessem rá: milyen jó dolgom is van nekem ! Hogy jusson egy „minek-örültem-ma” pillanat a mai napra is. Hogy el ne feledkezzem majd ma este külön hálát adni a Teremtőnek ezért is. 



   

2009. március 24., kedd

Varró-nap

Na, a tegnapom aztán volt egy nap… Tulajdonképp hajnalban fél2-kor kezdődött, mert a Lili kutya nyüszítésére ébredtem, s másodpercnyi ébredés után azonnal tudtam, hogy valami baj van, mert ész nélkül harapdálta a jobb hátsó talpát. Kislámpa, szemüveg, nagyító… Semmit se látok. 
Ám azért lassan annyira felébredtem, hogy eszembe jusson, sok sok évvel ezelőtt üvegszilánkba lépett, és azóta egyszer már volt hasonló bajunk. Meglehet, a szilánk egy picurka darabkája ott vesztegel a talpacskájában, s amikor a megmozdul, fájdalmat okoz. /Persze akár egy akáctüske hegye is lehet./ 
Akinek volt az ujjában letört szálka, vagy szedertüske napokig, tudja miről beszélek… A mindenre használt Neogranormon csodakenőccsel bekentem, bekötöttem, próbáltam nyugtatni, de elég zaklatott volt a hátralévő hajnal. 

Kicsit tévéztem, kicsit szundítottam, kentem a lábát, ráerőltettem a „nemszeretem” kutya-zoknit, amit ilyen esetekkor használni szoktunk.… Aztán reggel lett. Sajnos az állatorvos a délelőtti rendelésen nem tudott fogadni bennünket, mert egy nagy műtétje volt, így hát fél 2-re mentünk. A délelőtt végig azzal a félelemmel telt, hogy mit is fog/tud majd a doki csinálni ? Féltettem, hogy hátha fel akarná vágni, de féltettem attól is, hogy semmit se fog csinálni. Hát ez utóbbi jött be. Hiába, a 13 éves kutyához már csak életveszély esetén nyúl/ná/nak hozzá. 
Hát most várjuk, mi fog történni. Kentem, ő egész nap feküdt, enni se akart. Megértem. Nagyon reménykedem, hogy csökken a gyulladás. Adná ég, hogy esetleg az a valami, közben észrevétlenül talán már ki is jött. Vagy nem tudom… Sajnálom szegénykémet… Úgy látom azért valamelyest javul, ma reggel ugyanis végre első szóra felkelt, s kijött a dolgát elvégezni. Kétségtelen, a legrövidebb távon tette ezt. Semmi séta, vagy szimatolás, csak a legszükségesebbek.  

Mivel nem tudtunk sehová elmenni, ez jó indok volt arra, hogy elővegyem a hónapok óta csak ide-oda pakolt varrnivalókat. Ehhez be szeretném mutatni az én „csodamasinámat”. Nem tegnapi gyerek ! Anyu használta. Mindig is volt varrógépe, tán már írtam is valahol, hogy a varrós délelőttök /délutánok máig élnek az emlékezetemben. A varrógép lent a konyhában - lakókonyhában mondanánk ma -  volt, ha varrni kellett, a gépet az ablak elé húzták és ezzel szemben, az emeletre vezető belső lépcsőn ültünk mi öcsémmel, miközben Anyu mesélt. Talán énekelt is… 

Valami békességes nyugalom árad ezekből az emlékekből felém. Szóval ezt örököltem meg, s ezzel a varrógéppel dolgozom én 1986 óta. Valamikor az ősidőkben volt bátorságom és kedvem a Burda szabásmintája alapján ezt azt varrni magamnak, de igazából az ilyesfajta munkához nekem sosem volt türelmem. Kézimunkáztam is, kötöttem, horgoltam, keresztszemeztem, de azt nem mondatom, hogy a legkedveltebb időtöltésem közé tartozott. Később teljesen el is hagytam. 

Ezért is olvasom ámulva Ablie és társai blogjait, akik /nekem úgy tűnik/ mást se csinálnak, csak varrnak és varrnak, szebbnél szebb dolgokat, ráadásul nagy élvezettel. Persze a gép nagyon jól jött a kényszer-helyzetekben. Igenis volt olyan idő, amikor a férfiing nyakát /elkopás miatt/ kifordítottam, vagy az ing aljából anyagot kivágva, újjal pótoltam. És egész jól meg tudtam csinálni. / Mit szólna ma ehhez egy ifjú menyecske, vagy egy fiatalember, ha ilyent kellene csinálni, vagy hordani. Hmmm???/ 
Volt olyan korszakom is, amikor azzal kerestem egy kis pénzt, hogy olcsón vettem mintás vásznakat és azokból varrtam asztalterítőket, s azokat árultam. Hej Istenem, de sok mindent is csináltam én életemben - ha nem is kifejezetten a kenyérért, de talán a kenyérre-valóért…/Ezért nem félek most se túlságosan a ránk váró időtől./ 
Szóval jó rég volt már, amikor utoljára csináltam konyharuhákat /edény és pohártörlőket/ régi, már nem használt anyagokból. Tavaly aztán egy barátnőm lakásfelszámolása kapcsán kerültek hozzám megint feleslegessé vált jó vásznak. Feldaraboltam őket, de a beszegésük egész tegnapig váratott magára. Hát itt az eredmény: 23 edénytörlő, és 3 db. csodálatos damaszt törölköző /én csak ilyen használok, utálom a frottírt/.


Megvallom, meg vagyok elégedve magammal. Ráment az egész napom, de megérte. Most már „csak” Lilikéért kell aggódnom, de nagyon remélem, pár nap alatt javul a helyzet. Ja, és akkor este még sütöttem egy szilvás-lepényt is, mert túl sok szilvám van még a mélyhűtőben, lassan azt is fogyasztani kell. "Mindjárt" itt az új ! :-) Íme a dokumentumok:











































2009. március 23., hétfő

Semmi pánik...

Jó hosszú cikk, de teljes egészében bemásolom, hogy itt is olvasható legyen, mert nekem nagyon tetszett. Csak a legutolsó néhány szám/betű ne lenne ott, t.i. a könyv ára...Ezzel együtt is úgy gondolom, igazsága vagyon a szerzőnek...

Amikor eljön a jóga kora
Semmi pánik, nincs itt a vég, bár szemüveg kell már rég… Előbb-utóbb mindenkinek el kell döntenie, hogy görcsösen ragaszkodik a tovatűnő ifjúságához, vagy elfogadja a korát, és él az új életszakasz kínálta lehetőségekkel. Nekik jó hír az, hogy az emberi élettartam - az orvostudománynak köszönhetően - már megnyújtható akár 150-200 évre. Az öregedés nem egyszerű folyamat, de aki egyszer megérti, mi is történik a testével az ötvenes éveiben, némi erőfeszítéssel, kis tudással, odafigyeléssel, józan ésszel hosszan megőrizheti az egészségét is - állítja Iván László kandidátus, a Semmelweis Egyetem Professor Emeritusa. Az idősödés mindenkinél másként zajlik - teszi hozzá -, számtalan látható és észrevétlen jele van, ám valahogy úgy kezdődik, hogy egyszer csak valami nem stimmel. A kopaszodásnak, az őszülésnek, a ráncosodásnak talán még nyoma sincs, de egyre nehezebben mozdul ki hazulról az ember, egyre több éjszaka telik forgolódással, aztán jön "a már semmire sem emlékszem", vagy csak állandósul a fáradtság érzése - ez mind azt jelzi, megkezdődött egy új életszakasz, amellyel meg kell barátkozni.  

Öregedni azért is nehéz, mert a fiatalság a társadalom számára abszolút értékké vált. Azonban egyszer valamennyi negyven felettinek döntenie kell: ragaszkodik görcsösen az ifjúságához - persze reménytelen vállalkozás - vagy elfogadja, hogy a teste megváltozik, és törekszik testi-lelki egyensúlyának megőrzésre. Aki az utóbbi mellett dönt, derűsebb, egészségesebb időskorra számíthat, mint az, aki nem tud beletörődni a természet rendjébe. Belőlük lesznek a magányos, depressziótól és egyéb betegségtől már idő előtt szenvedők. Számukra bizonyosan rossz hír, hogy az emberi élettartam - egyes vélekedések szerint - 150-200 évre is megnyújtható. De a matuzsálemi kor (90 év felett) húsz-negyven évre való meghosszabbításának biztos esélye van a megelőzésre összpontosító életmóddal, a géntechnológiával, az implantációs technikákkal. Az öregedésnek több szakasza van, de a lényege - összegzi a professzor, hogy a test szellemi és fizikai ereje meggyöngül, az élettani folyamatok lelassulnak. Az agysejtek fogyása általában 40 éves kor körül megkezdődik, és ennek következtében 90 éves korra már valamennyi ember elveszt az agya súlyából 30 dekát. Emiatt is válik a korral előrehaladva ingerlékenyebbé, érzékenyebbé az ember. "Az idősödésnek azonban nem elkerülhetetlen velejárója a szellemi leépülés, az öregség - állítja határozottan -, bár az információszerzési képesség beszűkül, de a fiatalkorban megalapozott lexikális tudás agytornával karbantartható, megőrizhető. A korral az erekben keringő vér mennyisége a felére csökken, mert a vérzsírok, a meszesedés erőteljesen szűkítik az erek átmérőjét. A kisebb mennyiségű vér kevesebb tápanyagot, oxigént szállít, a szervek működése lelassul, csökken a kapacitásuk. Ez a jelenség magyarázza a gyakoribb kifulladást, a meglassulást. A kevesebb mozgás miatt leépülnek az izmok, időskorra az izomszövet 30-40 százaléka elvész. A nők bőre a változás korával elvékonyodik, az ösztrogén hiánya miatt megkezdődik a csontok leépülése, szerkezeti változása.  

Van férfi-klimax is, amely szintén hormonális változásokkal, a tesztoszteronszint csökkenésével indul. A férfiak az úgynevezett életközép-krízis alatt úgy érzik, hogy kevesebb dologra képesek, kevésbé vonzóak, és újraértékelik: mit is értek el korábbi céljaikból. Ennek a csökkenő szexuális teljesítőképesség lehet az alapja, és valószínűleg ezért keresnek egyes férfiak új, fiatalabb barátnőt. 
A változókorba lépő férfiak haja ritkulni kezd, és az ő bőrükön is nyomot hagy az idő. Természetesen gyöngül az immunrendszer is, egyre nagyobb a veszélye komoly, immár élethosszig tartó keringési betegségek, valamint daganatok kialakulásának. 
Érdemes minden jelre figyelni: a sok folyadék fogyasztása, és a gyakori vizelési inger éppúgy utalhat prosztatabántalomra, mint cukorbetegségre. 
De szintén vészjelző a lábköröm gombásodása, amely az immunrendszer meggyöngülését jelzi. A kor a látást és a hallást sem kíméli. 
A botlások, a kisebb akadályok miatti elesések arra is jelek, hogy eljött az idő a szemészhez való bejelentkezésre. A szem a látás mellett automatikusan beméri a terepet, így azt is, hogy mekkorát kell lépni, mikor kell a lábat fölemelni.
 A hallás gyöngülésének oka, hogy a belső fülben a szőrsejtek nem egyformán kopnak. Előbb a magas hangok vesznek el, és az idősödő ember már nem pontosan hallja azt, ami elhangzott. Így a hiányzó ingereket "a belső fájljaiból" pótolja, ám az eredmény már nem az, ami valóban elhangzott - mondja a professzor. Amiből aztán jönnek a családi viszályok és élethosszig tartó sértődések.  
A sok borzalom után jöjjön valami vigasztaló is: mindezen változások dacára a szervezet egyensúlyban tartható. Azaz, aki idős, az nem feltétlenül beteg. De mindenképpen eljött a jóga kora: sosincs késő ahhoz sem, hogy egy kis mozgással megőrizzük a csontok épségét, megelőzzük az elhízást. Ehhez semmi más nem kell, mint napi egy óra mozgás: tetszés szerint a séta, a tánc vagy a torna. 
Az önpusztító feleslegesség érzése legyőzhető, ha megtartjuk a hobbinkat vagy fölajánljuk segítségünket, munkánkat a rászoruló helyi közösségeknek. Szokjon rá az egészségre! - A vörös húsok helyett, válasszon tengeri halat tányérjára. - Kerti sütéskor próbálja ki a parázson sült pisztrángot, lazacot, tonhalat, és tálalja mindezt gazdag zöldségágyon. - Heti három alkalomnál többször ne egyen tojást. - Elégedjen meg napi fél liter, ha lehet zsírszegény tejjel vagy tejtermékkel. - Szerezze meg "a helyi zöldséges legjobb törzsvásárlója" címet. - Csökkentse a tányérjára kerülő adagokat, egy tenyérnyinél ne szedjen többet az ételekből. (Forrás: Dr. Miriam Stoppard: Dacolj az éveiddel, Ára: 9405.- Ft) / http://nol.hu/lap/lap-20090321-20090321-21 /

2009. március 22., vasárnap

World Water Day

Nos, hogy naprakész legyek, akkor ma még erről is meg kell emlékezni: http://www.fvm.hu/main.php?folderID=874&ctag=articlelist&iid=1&articleID=13882


 
 „Az ENSZ 47. Közgyűlése az illetékes dublini és Rio de Janeiro-i konferenciák javaslatára 1994. március 22-ét a Víz Világnapjává nyilvánította és deklarálta, hogy a világ emberisége jelenének és jövőjének sorsa többek között azon múlik, hogy miképp gazdálkodunk itt a Földön meglévő vízkészleteinkkel, hogyan óvjuk és hasznosítjuk vizeinket. Az ENSZ határozata - többek között - megfogalmazza, hogy a vízkészletek védelme és a fenntartható gazdálkodás igényli a közfegyelmet helyi, országos, regionális és nemzetközi szinten.” Én erre azt mondom, minden törvény/előírás annyira jó, amennyire képesek/hajlandók az emberek betartani. Egy biztos, a „víz-ügy” a legfontosabb ügyek egyike kell/ene, hogy legyen. Döntsétek el, az-e ?

"Vers, vers ne hagyj el ..."


Úgy látszik, mindennel egy napos késésbe kerülök…@x figyelmeztetett, hogy tegnap volt a költészet világnapja /is/. Igaza van. Egy ilyen blog, mint ez, nem mehet el „szó nélkül” e jeles nap mellett.

Tehát: Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára vetette fel 1998-ban egy UNESCO-hoz intézett levelében a nemzetközi költészeti nap kijelölését. 1999. november 18-án az UNESCO közgyűlésének 30. ülésszaka március 21-ét nyilvánította A KÖLTÉSZET VILÁGNAPJÁ-vá, melyet minden ország a saját eszközeivel, a nem-kormányzati szervek aktív részvételével, a nyilvános és civil szervezetek bevonásával ünnepelhet meg. Nem tudom, ez a 10. évforduló tegnap a médiákból valahogy nekem „nem jött át”…





Kosztolányi Dezső: Fohász  

Vers, vers, ne hagyj el. 
 Csak most maradj még.  
Maradj, maradj itt. 
Voltál te nékem kamasz-dicsőség, 
szívdobogtató, vad kokain, 
mitől megbandzsult részeg pupillám. 
De légy ma minden, élet helyett élet, 
mert már a téli holdfény inog a háztetőkön,  
szél dudorász az utcacsatornán  
s úgy összeszűkül a világ köröttem, 
úgy fintorognak rám a viszolygó tárgyak, 
mint hajdan csecsemőkoromban,  
amikor a sötétbe hagytak,  
rémek között s kimentek a szobából. 
/1928/

2009. március 21., szombat

Rövid leszek






Mivel ma be szeretném pótolni a tegnapi itthoni-munka-beli elmaradásomat, csak annyit /egy nap késéssel/, hogy ha valaki nem hallott volna róla, tegnap volt a tavaszi napforduló. Napéjegyenlőségnek nevezzük azt a két napot, amikor a Föld mindkét féltekéjén megegyezik a nappal és az éjszaka hossza: ekkor a Nap 90 fok magasan delel az Egyenlítőn, így a nappal és az éjszaka ezeken a napokon mindkét féltekén ugyanannyi ideig tart. Innentől számítjuk a csillagászati tavaszt is, amikor "hivatalosan" is vége a télnek. Mondjuk nem úgy érzem, mert ma kora reggel, a piacra menet majd megfagytam, olyan dermesztő hideg szél fújt. Ám talán, ha kisüt a nap, felmelegszik. Épp itt lenne az ideje…

Ha valaki jó kis képeket szeretne látni a Földről, meg a Holdról, ellátogathat ide:
http://www.fourmilab.ch/earthview

2009. március 20., péntek

Behúzott a Zepter a csőbe…

Tegnap este csörög a telefon. Örvendező férfihang közli, hogy a legutóbbi közvélemény-kutatási kérdőív kitöltése utáni nyereménysorsoláson nyertem. Szíveskedjek péntek de. 10-re ide és ide elmenni, átvenni az ajándékomat, s az ajándékon felül még egy rövid wellness-kezelésre is lesz lehetőségem. Nem vagyok egy nyerő típus, mondjuk volt vagy háromszor kettesem 25 év lottózás alatt, egyébre nem emlékszem…

Csodálkoztam is, de amilyen hígagyú vagyok, beugrottam…Jó, csússzon egy napot a nagyszoba takarítás… ”Rendesen” felöltöztem /mégis ki tudja miféle ünnepség lesz…/ még jó, hogy fodrászhoz nem mentem… Mivel én mindig mindenhová 10 perccel a megadott idő előtt érkezem, ez történt most is. Felmegyek a megjelölt irodaházba, ellenőrzik, hogy én vagyok-e én, öltönyös fiatalember bevezet nagy udvariasan egy terembe – és ott aztán hatalmasat koppanva végre leesett a húszfilléresem ! Egy nagy terem, tele székekkel, már ott ült pár hozzám hasonló hülye… 

Az asztalon a Zepter bioptron lámpa, edények, tábla, vetítő, stb… Ó a drága jó édesanyátokat !!! Hát rendesen behúztatok a csőbe, ez egy termékbemutató lesz ! Lehet, tényleg lehet, hogy két óra szövegelés után kapok egy 150.-Ft-os kis kézkrémet, a „wellness-kezelés” bizonyára a Zepter lámpával való rám-világítás lett volna. Volna, volna… Persze, hogy azonnal sarkon fordultam s otthagytam az egész hatalmas nyereményemet…  

Kétségtelen, elismerem, van néhány gyengém, pl. a pecsenyezsíros kenyér zöldhagymával is ilyen: kellemes, bár ártalmas/=egészségtelen állítólag/. És ilyen a közvéleményes kérdőív-kitöltés. Bevallom, mindig élvezettel csinálom. Nem tudom miért? Hibái, mindenkinek lehetnek, nekem ez az egyik…  

Elgondolkodtam, miféle kérdőíveket töltöttem ki mostanában. Tény, volt valami bio-termékes is köztük, de ott Zepterről szó se volt. / Régről ismerem a termékeiket, azért vagyok ebben egészen biztos./ És mégis ők bújtak meg valahogy az egész mögött. Hát most dilemmázom, a zsíros-kenyérről is le kéne szoknom, de hát még a kérdőívezésről is ?

2009. március 19., csütörtök

Jelentés a dolgok állásáról


A kis szoba tipp-topp: szekrény ki-berámolva, kitörölve, ruha-cuccok átválogatva-selejtezve, rendszerezve, téli ablak-bucik /?/ elpakolva, a függönyök kimosva, ágy szétszedve, matracok kiporolva, plédek kimosva, gázkonvektor darabokra szedve szintén portalanítva, minden letörölve: a képektől a lámpáig, szőnyeg felszedve, nem csak kiporszívózva, hanem kiporolva, parkett illatosan feltörölve.  
Étkező: szekrények kirámolva, felesleges /egy-két holmi: sosem használt kancsó, teafőző kanna, tortasütő edény/ elajándékozva, gyógyszerek-kötszerek szintén katonásan ellenőrizve, rendbe-téve, minden le és kitörölgetve, szőnyeg kiporolva, felmosva. Mellesleg a mélyhűtőt a múlt héten olvasztottam le, ergo, az már „rendben” volt. . Na, holnap a nagy szoba következik – sajnálom is magam előre…Sebaj, lassan de biztosan haladok. A macska már látni se bírja az egészet :-) 



 

Tegnap, amikor este megnéztem a postámat, egy rövid kis ideig szörföltem, már nem is tudom, mit keresve, és ezt az aranyos verset találtam, mely eddig nálam még nem szerepelt. Nektek, s magamnak ajándékképp most ide másolom:

 Varró Dániel: A Szilvalekvár és a Zabpehely  

Egy régi Spájzban összebújva, hej,  
két Krumplinudli és egy Kanna Tej közt 
Szilvalekvár úr és a Zabpehely kisasszony,  
míg nyekeregnek a Ház vén ajtai,  
hüppögve sírják vissza hajdani  
fogyaszthatóságuk a hajnali kakasszón.  
„Jaj, hisz oly lágy és omlós volt kegyed,  
s lám, minőségét nem őrizte meg, 
az Időnk túl hamar lejár” szepeg a Lekvár, 
„minőségünk a szívben tartatik, s közöttünk 
már a romlás kajtat itt, kisasszonyom, 
s a Romlás, jaj, alig szelektál.” 
„Bizony, Lekvár úr, mint a csillagok,  
oly fényes volt Ön és illatos -  
sötét a színe mint a tinta most,  
s bezápult. Emlékszik még? 
Két éve vagy tavaly négy 
Céklarépa és egy 
Tálka Vaj közt összebújva sugdolózni, 
haj, be szép volt...”  
Így sírdogálnak összebújva, 
hej, két Krumplinudli és egy Kanna Tej közt 
Szilvalekvár úr és a Zabpehely kisasszony,  
s a pír elfutja őket, restelik,  
hogy hüppögésükkel telis-teli lesz 
már a régi Spájz az esteli harangszón.

2009. március 17., kedd

Vendég...

Kissé kellemetlen vendégem érkezett, úgy hívják: Nincs Kedvem. Ma valahogy együtt ébredtünk, bár mintha már tegnap este is itt kopogtatott volna valahol a képernyőmön… Mittudomén. Nemáhogy aggódjon valaki is értem, ha esetleg két napig nem írok ide!!! Van ilyen…





Feladatom is lenne rengeteg, csak tologatom őket napról-napra… Arról már nem is beszélve, hogy itt lenne a tavaszi mindent-felforgató-nagytakarítás-ablak-és-függönymosás ideje is. Szóval ha nincs itt naponta friss szövegelés, attól még élek. Ha meg közben elmegy a „vendég” akkor úgyis jelentkezem…

2009. március 16., hétfő

Családias vasárnap

Sok mindent tanultam tegnap ! A szülinapi „buli” után a gyerekeknek volt türelmük az értetlenkedő nagynénikének elmagyarázni néhány fotós dolgot, kaptam majd tanulmányozandó weblap címeket és kölcsönbe egy fotós szakkönyvet. 
Megértettem végre alap-dolgokat: pl. miért nem sikerül a városkép sötétben és miért sikerül világosban /ugye épp tegnap panaszkodtam erre/ és talán meg tudom majd tanulni a villanydrót-kiretusálási technikát is. Nagyon zavar ugyanis a minden tájképbe mindenütt belógó millió villanyvezeték, ami teljesen tönkreteszi - szerintem - egy kép esztétikáját. Szóval nagyon jó/hasznos ünneplés volt a tesóm 50.szülinapja, mert hát bizony a húgom nem 5 hanem 50 lett…./még, ha a tortácskájára 5
 gyertya is került/



  
Aztán este még volt egy igen kellemes meglepetésben részem. 20 év után újra találkoztam egy távolabbi rokonommal. Nos, a 8 éves kisfiúból 28 éves felnőtt ember lett. Mivel családfa-szerkesztés miatt jött hozzám, hát alig tudtunk „megszabadulni” egymástól. Olyan jó, ha az embernek így felmerülnek szinte a semmiből rokonai, ráadásul szuper értelmesek/kedvesek. Kiderül, hogy mennyi mindenben azonosak vagyunk, és milyen jó kimondani X vagy Y nevét, akiről mindketten azonnal tudjuk hogy ő ki volt, velünk milyen rokonsági fokban, stb… Vagy megemlítesz egy családi sztorit és ő is ismeri… Egész életemben sajnáltam, hogy a mi családunk nem afféle szorosan összetartó „akol-család”, akik évente rendszeresen összejönnek, nagynénik-nagybácsik-unokatesók és egyebek…Van ilyen ismerősöm és rettentően irigylem őket ezekért a rendszeres találkozásokért. Szóval nagyszerűen sikerült nap volt a tegnapi. Tényleg volt minek örülnöm. Akár egy egész hétre előre is….

2009. március 15., vasárnap

Boldog szülinapot "kis"hugom !

Igaz, hogy a hivatalos nap nem ma van, hanem majd 18-án lesz, de ma tartjuk a családi ünnepet !


Boldog, boldog, boldog születésnapot !

Kívánom, hogy legyen még Sok ilyen szép napod !






Felirat hozzáadása

Fotós nap

Tegnap ragyogó napsütés volt, sétára csábító. Egész nap csak katt-ide-katt-oda. Teljesen tanácstalan vagyok, nem értem, mi lehet az oka, hogy gyenge fényviszonyok miatt /este, reggel/ képtelen vagyok éles képet csinálni, ugyanakkor napközben meg prímán sikerül. A város különböző részeit fotózom, láttátok már, a Tettye völgyes képek jók, de pl. ezek teljesen rosszak, bemozdult, vagy nem is tudom…




 Így lekicsinyítve annyira nem látszik, de ha nagyobb méretben hagyom, akkor kiabál a hibája. Pedig milyen szépséges volt ez a tegnapi korareggel /fél 6-kor készült a kép/.




És itt a bizonyíték, hogy napközben meg igenis tudok éles képet csinálni, távolit is. Hát én ezt nem értem… Néhány jobban sikerült képet megmutatok: Gyükési réten készültek a virágok, meg a hangyák: 






Tettyei séta képei: a romokról egy nem "szokványos" kép, a forrás túlfolyó vize és egy tipikus Tettye-völgyi kis utcácska: 






És már megint nem én lennék, ha a végére nem tennék be egy ilyent:
Pécs így várja az EKF vendégeit ! ? /Na de kik ezek a barbárok és miért nem vagyunk képesek védekezni ellenük ????????/


2009. március 14., szombat

Luxus vacsora




½ kg. rozsos magos kenyér 270,- Ft /egy szelet kb.15.- Ft tehát 2 szelet 30.- Ft/
½ kg töpörtyűs zsír 380.- Ft /egy dk 7.- Ft tehát kb. 4 deka 30.- Ft/
zöldhagyma /1 cs= 5 db/ 150.- Ft / egy db.30.- Ft tehát 2 db. 60.- Ft/  
Vagyis két szelet zsíros kenyér ára 2009.március 14-én: 120.- Ft

Jön a tavasz !




Tompa Mihály: Az ibolya álmai  
Ah, én boldogtalan kicsiny virág!
Ki élek búsan, észrevétlenűl:
Nem jön énhozzám szellő, napsugár
A pillangó is rajtam átrepül:
Csak néha látom a kéklő eget,
Ki szeretettel adta színemet,
Fölé kinyúlnak a sötét gallyak:
Elém irigy, rút füvek állanak,
Még a szép világot sem láthatom:
Ah, én boldogtalan vagyok nagyon!
 
Szép tavasz-estén a kis ibolya
Sorsa felett imígy panaszola,
S irigylő gondolattal átfutott
Szegfűt, violát, rózsát s liljomot.
A hold fölebb fölebb, majd délre hág,
S még ébren van a merengő virág:
A lágy szellőben ingó bokrokon
Reszketve omlik szét az éji fény,
Végre elaludt e gondolaton:
Ah, bár vadrózsa tudnék lenni én!
 
Beteljesült. Álmában rózsa lőn,
Vadrózsa, nyílt s szellős halomtetőn:
Üdvözletére lepkék jöttenek,
Fejét ringatták dalló lágy szelek.
Előtte délibábos messzeség,
Felette a menny, nyájas, tiszta kék,
Az ég kék földjén arany súgarak,
Melyek reá, ragyogva omlanak.
Örült, hogy hintázhatta a szabad
Légben a karcsú, ékes ágakat.
 
Boldog volt a virág s szólt csendesen
Látván virágit, lombját, tövisét,
"Virág, lomb ékesít: a tüske véd,
Szépség, ifjúság, hatalom velem!"
 
De nemsokára a vidék felett,
Tornyosúltak setétlő fellegek:
A sebes zápor gyorsan megered,
Leverve róla szirmot, levelet.
Majd zúgó szél üvölt, - vadrózsa árva
Fejét a föld szennyes porába mártva.
S mig álmodnék kevélyen, boldogan:
Ifjúság, szépség, veszve, veszve van!
Ő puszta kóró, él, de halva van már,
Reá undok pók hálót kötni jár:
De íme látja, hogy csak álmodott...
Oh, - felsóhajt: vadrózsa nem vagyok!
 
És ujra csendes, holdas este lett,
És ujra mély ábrándba mélyedett:
Ah, a mező olyan vad, néptelen!
Belől a kertben jobb volna nekem:
Holott hű gond s szorgalmatos kezek,
Ápolgassanak és növeljenek.
A hajnalkának boldog élte van:
A gyámvesszőre felfut magasan,
Ha rút szél jön, megkapaszkodik...
S elszenderűlvén ígyen álmodik:
 
Hajnalka volt. Virággal teljesen,
Sugár szil ágait ölelte fenn,
Amelynek erős, lombos alkata
Zugó szelekkel zugva dacola.
És boldog ő! midőn virága hull:
Utána fájó szivvel nem sóhajt,
Eljő a hajnal, visszadaja majd...
S egy elvesztettért tízzel gazdagul.
 
De megdördűl az ég nagy hirtelen,
Villám cikázik bús felhőiben:
Egy pillanat...s az égi tűz lesújt,
Csapása tör, ront, - izzó lángja gyújt...
A büszke szilfa forgács és szilánk, -
Ledönté, meggyújtá az égi láng:
Szegény virág! indája fonnyad, ég...
De íme látja: hogy csak álmodék,
És hosszú, halk lélekzetet veszen:
Ah, jó, hogy nem vagyok hajnalka sem!
 
És harmadizben száll alá az est:
Ábrándba mélyed ismét örömest
Bokor tövében a kis ibolya,
S most a fehérliljomra gondola.
Ah, oly magasan nem jó állani!
Oda járnak az ég villámai,
Melyeket a fenség magára von...
Legyek én, legyek fehérliliom!
 
S meglőn. Álmában úgy látá magát:
Mint a kert karcsú fehérliljomát,
Magasan nem állott mások felett,
De látott napsugárt, kéklő eget.
S ő, ez átváltozásnak általa
Igen kevély, igen boldog vala!
Mert minden illat s bűbáj, ami csak
Kebledben rejlik, oh jó anyaföld!
S mit a napsugár szirmaikba szőtt
A tavasz ifjú szép viráginak:
Mindaz egy-magán egyesűlve van!
És a liljom áll büszkén, boldogan.
 
A kertbe három ifjú lány jöve,
Telvén a sok virágba öröme,
S megszólal az egyik ékes hajadon:
Ah! milyen bájos ez a liliom!
Ugyan törjük le...! s szörnyű félelem
Fogá el a hallott beszédeken:
Szorongásban telt az élete...
Ha nyílt az ajtó: ő már reszkete.
 
A kertbe majd egy gyászos nő belép,
Könnyek borítván bánatos szemét,
Málvát, rozmarint, szegfűt szaggata,
És - letörve volt a kert liljoma...!
 
Gyászos terítőn, benn halvány halott,
Halvány kis leányka nyúgodott, -
Ennek merev kezébe adta őt,
Hol irtózata s kínja egyre nőtt.
Keskeny koporsót hoztak azután,
Belezáratván a virág s leány:
Rögtön setét lőn...ő a holttal...ah!
- Hullván a hajnal hűvös harmata,
Felébredt, és szólt a virág, szegény:
Hála, hogy vagyok kis ibolya én!
 
Jobb nékem itt a bokrok enyhiben
Szerényen élni s észrevétlenűl:
Hol szaggató kéz és zápor nem ér,
És a vihar bántatlan átrepül.
Fedezz el, lágy fű leveles bokor!
Folyjon kis éltem, amikép folya:
Ne legyek én rózsa, vagy liliom:
                                 Legyek illatos szerény ibolya!