Esti események

Eredetileg a tegnapelőtti átvirrasztott éjszakámra gondolva, csak egy verset akartam betenni, de most azért pár szóban mégis csak meg kell említenem a tegnap esti vihart. @x is írta, részletek itt: http://bama.hu/baranya/kozelet/hatalmas-vihar-verte-el-pecset-234413

 

9 után kezdődött, s az biztos, hogy a centruma nem fölöttünk /Ledina környék/ volt, mert ezt a dörgések és villámok viszonyából lehetett érzékelni. Ám ez is, így is bőségesen elég volt ! 22 éve lakom itt, megéltem pár vihart, de ekkora esőt még nem. Az utca teljes szélességében ömlött a víz. A közvilágítás megszűnt, és végig azért fohászkodtam, hogy csak jég ne legyen. /Itt nem volt./ Nagyon erős széllel jött az eső, nyugat felől, és még ilyen se volt, a szél a szakadó esőt valósággal bepréselte a nyugatra néző nagy szobám ablaka alatt.

Gyorsan rongyokat tettem oda, nehogy még a falon is végigfolyjon. Délután a kertben rendezkedtem, ki kellett verni a túl magas út-szegélybetonokat, mert az új autó alacsonyabb, mint a Trabi volt, s veszélyes volt a beállás, mert nagyon szűk helyem van az udvarban való parkoláshoz. /Az utcán viszont nem szívesen hagyom kint…érthető okokból./ A szépen elgereblyézett föld jó részét persze elmosta. …De hát mit tehetek? Majd lassan újra benövi a borostyán, s akkor ez a gond megszűnik. Hajnalban voltam piacon, becsületére legyen mondva az ezért felelősöknek, fél 7-kor már dolgoztak a takarító munkások. Az Ágoston téren az egyik piros gesztenyéről letört egy nagy ág, és vagy a templom, vagy a régi iskola cserepeiből sok hevert törötten a földön. De az utakon mindenütt látszik a megtépett fák lombja, imitt-amott nagyobb ágak is.

És akkor folytatom úgy, ahogy a postot még tegnap kezdtem megírni: Rég olvastunk verset , s mert itt az estéről/éjszakáról esett szó, ezt ajánlom szíves figyelmetekbe:

  JOHN KEATS - AZ ÁLOMHOZ 

 

 Ó, csöndes éjjel enyhe balzsama! 

Lágy ujjaiddal érints könyörülve 

s fénytől futó, éjimádó szemünkre boruljon 

a felejtő éjszaka;  ó, édes Álom! hogyha akarod, 

törd meg dalom most s fogd le gyenge pillám, 

vagy várd meg a záró áment, 

amíg rám a mákonyos ágy suttog altatót; 

 de óvj s erősíts, mert a vánkoson 

a sírba szállt nap árnya átoson; 

űzd el szobámból a busarcu gondot, 

 mert éjjel áskál, mint sunyi vakondok; 

csukd el a lelkem ékszerét vigyázva 

s fordítsd meg kulcsod az olajos zárba. 

 (Kosztolányi Dezső fordítása)

Foto: fotocommunity.de