2009. július 3., péntek

13

Nem, nem péntek 13 – nem erről van szó, hiszen ma még csak harmadika van !!! Hanem ma 13 éve született drága kicsi társam, aranyszőrű vizslakutyám, Lilikém ! Kutyás gyerekként nőttem fel. Amióta eszem tudom, rengeteget jelentettek nekem a kutyák. Neki is fogtam már, hogy megírjam életem kutyáinak történetét. /Majd szólok, ha kiadatom :-) / Összegyűjtöttem egy jó csomó kutyás verset is, azokkal fogom színesíteni a saját sztorimat. Ilyen volt, amikor összeköltöztünk: Lili az én utolsó kutyám. Ezért is olyan mérhetetlenül fontos számomra minden nap, amit együtt tölthetünk. Sokan mondják, ugyan már, hát van még időd, vehetsz egy új kutyát !… Ja. Lehet, hogy a Jóisten „megbüntet” még 20 évvel… bár nagyon nem szeretném. Csak mi van akkor, ha mégse ? Hogyan lehetnék olyan felelőtlen, hogy itt hagyjak ebbe a gonosz világba egy kiskutyát, akit én jobban szeretek mint sok ember a gyerekét ? Ki fogadná őt örökbe ? S ha mégiscsak akadna valaki, aki elvállalja, tartaná-e, tudná-e szeretni úgy, mint én ? Emberként, igazi nagy értékű társként ? Nem, nem lesz több kutya, Lili az utolsó. Álmodj királylány... Sokféle kutyával éltem, sokféle kalandom volt. De ilyen okos, kedves, egyik se volt. Mindegyiket imádtam, kényeztettem, de talán mégiscsak őt a legjobban. Ő az egyetlen és első lánykutyám, s be kell valljam, nagy kár lett volna, ha kimarad az életemből a kiskutyák születésének története. Egyébként meg nem is lehet egy napon említeni a lánykutyát a fiúkkal... Szegénykémen nagyon látszik az elmúlt sok sok év. Ez a kiskutya, aki csupa élet-erő-tűz-vidámság volt, aki sokszázszor beszáguldotta a gyükési rétet, aki sok sok sok mecseki sétámon hűséges kísérőm volt, most alig-alig tud/akar negyed órácskát gyalogolni. Kimegyünk valami térre, leülünk és nézzük az előttünk zajló „életet”. Ennyi maradt mára. Sokat alszik, vagy csak csendesen pihen az ágyán. Elnézem néha alvás, álmodás közben, fut-szalad, mozognak a lábai. Gondolom, remélem a szép emlékek idéződnek fel ilyenkor, az a 4000-nél is több alkalom, amikor együtt sétáltunk a harmatos-illatos-virágos réten. /Ó be furcsa is leírni egy ilyen számot! Gondolj bele, 365x13 = 4745 Döbbenet!!/ Sajnos tele van daganatokkal /kívül-belül/, sokan megállítanak az utcán, hogy miért nem altatom el ? Hát miért kellene meghalnia, csak azért, mert nem hibátlan ? Én a napjaimat, éjszakáimat szinte állandóan vele töltöm. Ha szenvedne, ha fájdalmai volnának, biztos észrevenném, s akkor átsegíteném a kutyamennyországba. De még nem tartunk ott ! Szerencsére. Egy biztos, akinek nem volt magyar vizslája, az nem tudja, milyen a világ legcsodálatosabb, legintelligensebb kutyája… Én hálás vagyok a sorsomnak, hogy őt megismerhettem. A kedvenc képem:

9 megjegyzés:

  1. Már nem tudom ki mondta:
    Kutya nélkül lehet élni, de minek?
    Nagy igazság.

    VálaszTörlés
  2. Olyan mérhetetlen szeretettel írtál Liliről... megértelek!

    VálaszTörlés
  3. Sok szép napot kívánok még Nektek!

    VálaszTörlés
  4. Hogy mi lesz utána, azt majd eldönti az idő.

    Ritkán kommentelek, mert sokszor nem jelenik meg, amit írok. Most meg az első mondat mindjárt "beröpült". Remélem nem voltatok most sehol kinn, és nem áztatok el! :-)

    VálaszTörlés
  5. Látom Lili ifjan a női cipőket kedvelte.
    Sajnos nekem nem volt kutyám,de a családban igen/kettő/ és az ő elmenetelük mégis nagyon elszomortott,mert egy kicsit én is kaptam a szeretetükből.
    Lili"kedvenc" fotója,az érett "nőé".
    Sétáljatok még sok-sok napot!

    VálaszTörlés
  6. Boldog szülinapot LILI Kutya!
    Kívánom, hogy még sok megélt séta legyen gazdád társaságában és biztonságában.
    A kutyafáját, - rosszalkodni jó!

    VálaszTörlés
  7. Bocs', hogy megint magammal kezdem ? - Úgy adódott a tegnapi (pénteki) "programom" - hogy - bár ma már szombat reggel van - kb. úgy érezhetem magam mint LILI-ke ?- (vagy még rosszabbul) - [ Hiába az autó, - 13-17 óra között Pécs belvárosában "bolyongtam"... nem sok hiányzott, hogy a vége felé már "szűköljek" ? - na, de aztán a későbbiek sem voltak kellemesebbek ! "Segédkezés" a kb. 2 m magas t(h)uja sövény "fazonra alakításában"... majd a 2009-es év 7.fűnyírása... ( majd - részemről - mindennek a helyére rekása...) - és az "összeomlás" ! [ Úgy emlékszem (?) - éjjel annyit "nyögtem" (?) - hogy nehezen tudtam aludni önmagamtól ! -
    Na, de a mai naptól sem várok sokkal jobbat !
    ( D.u. egy "szépkorú bacchanáliára (!) vagyunk hivatalosak... jaj,jaj... "az erő legyen velem !...) - Ha nem nagyon jelentkeznék ?- hát... csak semmi "izgalom."

    VálaszTörlés
  8. Bocs' ha nem tekerek vissza egy megelőző hozzászóláshoz,- ( mindig "elgondolkodom" ,- mikre nem emlékszem egyáltalán...) meg csak-csak "súgja egy hang" nekem, hogy minél többször hallunk egy történetet, akkor azt hajlamosak vagyunk megtörténtnek gondolni ? - Ez itt nem kritika !- Bizonyára az általad írtak megtörténtek ! - viszont nem egyszer tapasztalom, hogy egy adott történetet, mennyire másképp' meséli el X és Y - miközben mindketten ott voltak ugyanabban a pillanatban. (eseménynél) -
    Disznóól / kátránypapírral fedett fa ! tetőszerkezethez ! = elég sokszor "kérték", hogy ne másszunk rá... ( emlékezetem szerint alattam beszakadt ?- Ill. 1956 ( amikor "beledurrantottak" a Pálosok templom tornyába - stb. - mintha oda bújt volna be valamelyikünk ?- gondolva ilyesmikre (2009-ben !) - nem is tudom, hogy mint gyerekek, hogy' maradhattunk "életben ?" ... Értsd = pl. merne -e egy szülő/nagyszülő olyan terepre kiengedni (felügyelet nélkül) a gyereket ? ...
    OK ! -igaz (anno) egyik gyermekem kitolta a Zsigulit a garázsból... stb. ( az sem volt semmi...) - na, majd ha (ma) felébred... megkérdezem, hány éves lehetett ? ( kb. 6 ?...) - ( Ennyit,- mert hallok valami "zörgést" a házban... ) - következik a "kollektív etetés".... ( kis boltban - ma- még csak háromszor voltam...) :-)

    VálaszTörlés
  9. Oh!Bacchanáliára?Aztán a "szépkorban" a tivornyázással vigyázni,Csak lassan,lassan...

    VálaszTörlés