Pontos vers

Azért ha az embernek egy hétig vendége van, ez-az elmarad… Ma a reggeli piacozás után ágyhúzás, két adag mosás, kisebb takarítás – még jó, hogy főzni nem kell pár napig, mert van bőven maradék. És akkor bedöglik a Tv. A szerelő csak jövő kedden tud jönni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egy barátomtól kölcsön kaptam egy másik TV-t, így hát ki fogom húzni a mester megérkeztéig. Mivel a levelezésemmel is rendesen el vagyok maradva, ma inkább csak egy verset írok be ide, remélve, hogy holnapra majd kerítek valami jó kis témát. 
   

Radnóti Miklós: Pontos vers az alkonyatról 

Kilenc perccel nyolc óra múlt, 

kigyúlt a víz alatt a tűz 

és sűrűbb lett a parti fűz, 

hogy az árnyék közészorult. 

Az este jő s a Tisza csak 

locsog a nagy tutajjal itt, 

mert úszni véle rest 

s akit figyelget: a bujdosó nap 

búvik a magas füvek között, 

pihen a lejtős földeken, 

majd szerteszáll és hirtelen 

sötétebb lesz az út fölött. 

Híven tüntet két pipacs, 

nem bánja, hogy őket látni még, 

de büntet is rögtön az ég: 

szuronyos szellővel üzen; 

s mosolyog a szálldosó sötét, 

hogy nem törik, csak hajlik a virág 

s könnyedén aligha hagyhatja el piros hitét. 

(Így öregszik az alkonyat, 

estének is mondhatni már, 

feketén pillant a Tiszán 

s beleheli a partokat.)  

Kép: http://www.fotocommunity.de