2009. július 5., vasárnap

Víz-ügy

Keményen összevitatkoztam tegnap valakivel. Azt mondja, vízpazarló vagyok. … Az iskolában anno én még azt tanultam, hogy vízigény tervezésnél egy főre 200 liter/nappal kell számolni, azaz jelen esetben 200x30=6000, azaz 6 m3/hó azt én igényem. Nos, ennyit is fogyasztok. /És akkor a kutyát-macskát még be se számoltam .../ Elismerem, tele vagyok luxusokkal: pl. folyóvízben mosogatok, régi típusú /=sokat fogyasztó/ mosógépem van, naponta zuhanyozok, és hetente egyszer, mint egy víziló, elterülök egy nagy kád illatos vízben. Folyóvízben mosok kezet, és nem a kádban összegyűjtött zuhanyvízzel öntöm le a WC-t. Hát lehet, hogy ez luxus, fizetem is érte a luxusadót, mert itt nálunk 700.- Ft/m3 a víz ára / igen, igen @x, csatornahasználattal, meg egyebekkel együtt, de akkor is !/ 

Persze nem felejtem, „honnan jöttem” - bár saját kutunk volt, de hogy sokkal kevesebb vizet használtunk, az egészen biztos. Nem hiszem, hogy olyan rettentően kellene szégyellnem, de mi gyerekek pl. ugyanabban a kád vízben fürödtünk szombaton és hétköznap este csak mosdás volt a lavórban. A bojler fatüzeléses volt, hetente csak egyszer fűtötték be, minden egyéb vízhasználathoz gázon melegítette drága Nagyanyám a vizet. /Gázunk viszont mióta az eszem tudom, mindig volt, nem is nagyon tudnám nélküle elképzelni az életet… Épp emiatt de sokszor eszembe jut mostanság, hogy mi is lenne velem, ha valami miatt „elzárnák a csapot” ?/ Mosogatni már akkor is két vájdlingban kellett, mert a trisós vizet egy tiszta vizesben öblítettük le. Szóval másféle élet volt az anno 50-60 éve… 

Másrészről viszont „hivatalból” tudom, hogy a vízkészletek végesek, hogy gazdálkodni kell/ene vele. Azt se felejtem, hogy a világ sok sok táján ismeretlen fogalom a csapból folyó víz, és egyáltalán, a víz maga is ritka kincs. Feltehetem a kérdést, akkor mit kellene csinálni ? Mondjuk személy szerint nekem ? A környezet-tudatos életet nem elég, ha egy maroknyi ember hirdeti, bár elismerem, valakiknek el kell kezdeni, jó példát mutatva. Ám végül is mindig csak oda lukadok ki, hogy sokan vagyunk. Ez a drága-szép Föld kicsi már nekünk, feléljük, felfaljuk, ki- és felhasználjuk.. A vizét is… Bár… ha meggondolom, hogy mennyi víz van az óceánokban… No nem tudom. Attól még semmi sem változott és oldódott meg, hogy mi tegnap összevitatkoztunk….








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése