2009. szeptember 29., kedd

Mai gondolataim

Még régebben találtam egy idézetet:

"Ha barátod vagyok - érints meg. Semmi sem mutatja jobban szeretetedet, mint egy meleg ölelés. Mikor szomorú vagyok, egy gyógyító érintés mondja el, hogy szeretsz. Azt mondja el, hogy nem vagyok egyedül. Lehet, hogy az érintésed minden, amit kapok."

Többször is elolvastam, eltettem, elővettem. Tegnap megint „olyan” volt az estém, amilyenek nem kéne lennie, talán ezért szántam rá magam, hogy ma akkor erről írok.
Mert nem először gondolok erre, amiről most írni szeretnék: nevezetesen a kifejezetten baráti /és nem szexuális indíttatású/ ölelésre, testi érintésre.
És előre kell bocsátanom – félreértések elkerülése végett – én nem az a fajta nő vagyok, aki viháncolva, tárt karokkal esik barátnői és mindenféle ismerősei karjába. Nem, én tán túlzottan is visszafogott ember vagyok – de most nem ennek keresem az okát… habár talán ez is megérne kis időt…hiszen a dolgok valamilyen szinten összefüggenek….

Ha utána nyomoznék, biztos találnék a neten a lelki betegekkel foglalkozó anyagok között olyasmit, hogy az emberek milyen sokszor érzik, hogy valami hiányzik nekik, valami fontos dolog, valami, ami nélkül lehet ugyan élni, de ami nélkül sivárabb az élet. Néha rájönnek, hogy milyen óriási jelentősége van egy baráti /vigasztaló, vagy örömteli/ ölelésnek, vagy néha még egy baráti, a szokásosnál pár pillanatig tovább tartó, /általában két kézzel való/ kézfogásnak is.
Valahogy úgy teremtődtünk, hogy létfontosságúnak érezzük a másik ember közelségét. Ha nem is minden pillanatban, de néha őrületes szükségét érezzük. Amikor a világra sírtuk magunkat, azonnal odavett anyánk a mellére - persze már ha az épp aktuális elvek ezt lehetővé tették, de talán engem még odavehetett és ahogy hallom, mostanában megint efelé változik a divat. Aztán hányszor simogatott meg, ha sírtunk, ha valami miatt vigaszra szorultunk. Kialakult valahogy bennünk, hogy a testi közelség jó, vigasztaló, erőt adó, megnyugtató. Aztán jött egy kis szünet, mert anya már nem kellett, más még nem volt. Tán ezért olyanok a kamaszok, amilyenek. De csak csak eljön a szerelem varázslatos ereje, amikor kikereshetjük, kinek az érintése a legalkalmasabb arra, hogy örökre kikössünk mellette. Talán a párkapcsolatban jön rá az ember, hogy az is jó, ha ő simogathat. És ettől kezdve működik végre oda-vissza a dolog, kicsit később ebbe a körbe bekapcsolva a gyereke/ke/t is.
Ekkor a legszebb az élet. Azt hiszem…

És akkor egyszer csak fordul minden, jönnek, jönnek megállíthatatlanul a veszteségek. Pl.: Ugye van, aki elveszti a gyerekét és nem lesz/lehet másik. Aztán szerencsétlen esetben elveszti a férjét is – az elvesztés módja mindegy, az elvált férj se jobb, mint a halott ebből a szempontból. Sőt…
Közben múlik az idő, elhagyják a szülei is.
Akivel ez így szépen sorjában megtörténik, és teljesen egyedül marad, tudja, miről beszélek. Ahol van egy-két testvér, az olyan „biztonsági tartalék”-féle nagy baj esetére, mert hát a testvéred nem veled él, van, hogy csak ritkán tudsz találkozni vele és azok a találkozások se azért jönnek létre, hogy a te, titokban egy kis simogatásért epekedő lelkeddel foglalkozzanak. Az élet tele van megoldandó feladatokkal, az idő rövid, mindenki mindig siet. Hát nem tudom, ha most közületek valaki merne válaszolni, mit válaszolna, hogy mikor ült, és egyáltalán ült-e kéz a kézben, egy csendes fél órát elmerülve régi dolgok megbeszélésében a testvérével. Hogy azon a két összefogott kézen áramolhatott volna át a múlt, a másik féltése/szeretete. Én persze ezt az érzést /se/ ismerem – de ettől még lehet, hogy valahol a mesék világában létezik ilyen testvér-kapcsolat.
Túl sok variáció nincs, nem marad. Ha nem érzel erőt magadban ahhoz, hogy örökbe fogadj egy gyereket, akkor kutyát veszel. Aztán kiépítesz egy olyan kapcsolatot a kutyáddal, amilyenre emberrel soha életedben nem voltál képes. És akkor elmegy a kutyád mindörökre. És akkor összeomlik a kis kártyavárad. Mondjatok nekem bármit, igenis összeomlik és mindörökre. Mert rájössz, hogy semmi, de semmi reményed nincs. Csodák márpedig nincsenek, az életedben neked nem lesz már kihez sírva, vigaszt keresve hozzábújni, senki testének melegét nem érezheted, szuszogását nem hallhatod, nem aggódhatsz érte, ha valami kis baja van….

Nincs már rózsád, akiért felelősséggel tartozol. /Remélem tudod: Kisherceg…./.

Ha a lehet fokozni a rossz dolgokat, akkor ebben az esetben elkezdesz gondolkodni, miért is van/volt ez így ? /Néha a gondolkodás veszélyesebb, mint a teljes lelki üresség…./ Ha egészen rossz felé indulsz, akkor azt mondod, /már megint, ebben is/ én vagyok a hibás. Mégis csak fogadtam volna örökbe gyereket, mennék el öregeket ápolni, vagy vállaltam volna valami hasonló karitatív tevékenységet, ahol segítve a nálam nehezebb helyzetben lévőket, talán lehettek volna örömteli pillanataim. No, én azért ezt is próbáltam az elmúlt 20 év során. Az tény, hogy sosem éreztem erőt az örökbefogadáshoz. Viszont megpróbáltam gyerekeket segíteni, de ölelésük helyett a tetveikkel kellett foglalkoznom, és minden erőlködésem dacára se tudtam egy pici javulást se elérni se a gyerek körülményeiben, se a gondolkodásmódjában, se semmiben. Ráadásul volt szerencsém közelről megismerkedni az állami gondoskodás módjával – még most is kiráz a hideg ezektől a tapasztalatoktól…. Még legjobban az „öregek jöttek be” – ők még inkább úgy vannak, mint én most, hogy már apróságoknak is tudnak örülni.

Hát így állunk. De azért szörnyen igazságtalan lennék, ha a közelmúltban történt esetről nem írnék – s tán éppen ez indította el bennem a gondolatot, hogy írnom kell erről az egész, engem belül nagyon nyomasztó dologról.
Vendégségbe /?„haza”?/ mentem egy  barátnőmhöz. Amikor odaérve kiszálltam az autóból, ő már jött elém, én rögtön sírni kezdtem, - az ismert ok miatt – és ő átölelt. Végtelen szeretettel átölelt. Olyan jó meleg érzés lett úrrá bennem, meglepődni se volt időm, csak hagytam magam ölelni és sírtam, sírtam. Elsirattam az összes meg nem kapott, de mindig vágyott ölelést.


Kép: http://static.panoramio.com/photos/original/9628649.jpg  

21 megjegyzés:

  1. Vannak ilyen testvérek, szerencsére tényleg vannak.
    Tudom, nem sokat ér ez, de gondolatban most nagyon melegen átöleltelek. Egyébként is sokszor kedvem lenne megtenni. :)

    VálaszTörlés
  2. Hát szabad ezt , hiszen alig látok a könnyeimtől , hát szabad ezt ??? Még jó hogy nem hanggal írunk mert nyikkanni sem tudok annyira szorít a torkom( talán a pajzsmirigy műtétem a ludas benne )Tudod hogy bármikor jöhetsz ! Ahogy mondtad a béke szigetére.

    Na erre meg azt mondom BÁRCSAK ne ismerném , ne lett volna szerencsénk annak idején az öt öcsémmel együtt a megismeréséhez .Most idézlek ,,Ráadásul volt szerencsém közelről megismerkedni az állami gondoskodás módjával – még most is kiráz a hideg ezektől a tapasztalatoktól….,,
    Ez az Én nem szeretem emlékeim.
    A másik lassan már 3 éve hogy nincs a Vince ,,,, tegnap teregettem a pólóit mert a Gábor hordja dolgozni, na lett is volna mehetnékem megint csak világgá. Elegem van az emlékeimből , komolyan mondom.
    Az előbb kint csipegettem a szőlőt édes mint a méz járt az agyam kellene lekvárt csinálni belőle, nem , gondolat váltás egy pillanat alatt , és megyek ki a határba az erdőbe szép az idő,kitudja meddig ,csak a sétánk emléke járt az eszembe tudod túl élő típus vagyok : tudatosan a rosszakat elkergetem a nekem kedves emlékekkel. Bent lehetek eleget máskor is . Be jöttem és mintha mágnes húzna jöttem a géphez és katt. most itt vagyok .

    Milyen a napom , volt a reggelem ,elhoztam a naplóbejegyzésemet az egyik tárkeresőről már említettem neked.
    Remélem nem untatlak az olvasásával.
    ,, Jó reggelt !!! :-)
    Akár jobbat is , nem nekem nagyon jó így ahogy van , kezdem azt hinni mindig is így lesz ez után ((lesz ami lesz )),,,, nem alkuszom , csak ...... A megalázottság érzését sem óhajtom át érezni ,mert ha nős várjak mindig ? ; mikor szabadul egy morzsányi időre a megunt de szeretet nő mellől , na NEM !!! AZÉRT ÉRDEKES HOGY aki nős az tud udvarolni és aki nem azzal mi van , na nekem magas , nem értem. Más is így van ezzel ?????? ((( Két sornyi levéllel ,,, Tetszel , ha igen írj ,,, nem beszélve ha pár nappal később van időm válaszolni , arról nem is beszélve ha nincs cím , vagy van de vissza jön hiba űzível akkor ???
    Nem is beszélve mikor rossz volt a gépem , vagy a nett , mire írtam mindig ki dobot a ,,, Mozilla össze omlott sajnálattal közöljük ,,, na ná hogy eltűnt mit írtam !!!

    Tényleg TÁRSRA VÁGYOM ha hiszed, ha nem , valakivel együtt feküdni , kelni , reggelizni , ebédezni , sétálni az utcán , az erdőben, réten , szóval a lehetőségek szerint együtt tölteni az időnket , figyelni a kedves szavait,elkészíteni a kedvenc ételét , és várni rá mikor jön már haza ha úton van .((( Most akkor Kit is várjak ))) .
    Csak hangosan gondolkodtam ::: Bocsi. :-)

    Íme : ezt hoztam ma.
    József Attila: Egyedül

    Egyedül fogok én állni a világon.
    Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom.

    Nem lesz soha párom, aki vigasztaljon,
    Aki szenvedésben csókot csókra adjon.

    Csókot csókra adjon s aki hű, nem álnok,
    Aki büszke arra, hogy mellette állok.

    Aki míg én alszom őrködik könnyezve,
    És, ha ébren vagyok, kacagó a kedve.

    Aki szeret engem, aki meghal értem
    S még akkor is szeret örök-visszatérten.

    S nem fog borulni le rám senki se sírva,
    Ha majd távozom az örök-néma sírba.

    1921. szept. 24.

    Nem, nem, és nem ::: mert igazi barátom sok van sőt fontosak , de ez kevés, ennél többre vágyom Én;;; ennyire egyszerű.

    http://www.youtube.com/watch?v=tT8rZKZ

    Na akkor megyek kiszellőztetni a lelkemet .Munkám sok lenne , de meg vár Én is vagyok annyira fontos ((( kis karbantartásilag ))). :-)

    VálaszTörlés
  3. Nekem is könnybe lábadt a szemem, ahogy olvastalak! Épp a múlt héten találkoztam egy régi Barátnőmmel, akivel kb. 4-5 éve nem futottunk össze, mert egy apróság miatt úgy döntött, hogy vége...és én elfogadtam. Amikor meglátott sírvafakadt... és én átöleltem... nem kellettek a szavak... mert abban minden bennevolt.

    VálaszTörlés
  4. Összes kommentelő "lányok":küldök Nektek egy-egy igazi ölelést.
    Aranyosfodorka:bizony igazságokat feszegetsz.Nővérem temetésén a lelkésznő/kicsit barátnő is/,azt mondotta,hogy a testvér elvesztése egy kicsit a gyermekkor elvesztése is./gondoljunk azonban az egykékre is,nekik meg más a fájdalmuk/esetleg/.Bizony valami nem jut eszembe,régi néni,bácsi neve,gondolom,hogy majd megkérdem...igen csak nincs kitől.
    Azért arra is gondoljatok,hogy a szeretteink lélekben velünk vannak és nem biztos,hogy örülnek ha szomorúnak látnak bennünket.
    Amíg szép versek,olvasmányok/vagy egyszerűen csak hasznosak/vannak,barátok,addig nem szabad lehangolódni/modern szóval "depizni"/,sírni meg mindíg lehet.Jómagam,ha szépet látok is sírok,örömben bánatban.Azért aki ismer ugyanígy ingerelhető vagyok "sírós" nevetésre.Ez egészséges is.
    Összegezve most nevessünk is egy kicsit.Úgy akármin!

    VálaszTörlés
  5. Visszaolvasva:a Kisherceg és a róka!/megszelidítése!
    És,ha én vagyok a róka?felelősséggel tartozol nekem;írással,fényképekkel,
    ezek a Te öleléseid!
    Punktum!/hogy ezt hogyan kell leírni helyesen csak a német ajkú nagyanyám tudná/Bár latin eredetű szó.

    VálaszTörlés
  6. Most egy kicsit@X stílusában írok. :-) Baj van a világgal. Biztosan. A megváltozott szokásokból, az átértékelődött értékekből indul ki minden. Nagyon szerettem világ életemben idős emberek társaságában lenni. Gyerekkoromban, kamaszként is mindig kértem anyut, látogassuk meg az idős rokonokat. Mennyi eszem volt! Ennek áldását jó ideje érzem már. Szóval ezek a nénik bácsik egészen másképpen álltak az élet dolgaihoz, mint most a mai ember. Aki egyedül maradt, férj nélkül, az igyekezett a gyerekeiben kárpótlást nyerni. Nem rohangászott ismerkedős portálokra. Sok háborűs özvegy sosem ment férjez többé, és nem is lett depressziós!
    Egyedül élő idős rokonaim derúsek voltak, tele bölcsességgel. De úgy is éltek. Kézimunkáztak, rádiót hallgattak, látogatták a rokonokat. Volt mindig elfoglaltságuk. A lényeg, hogy elfogadták a helyzetet, amit az élet nekik szánt. Igyekeztek magukat feltalálni. Persze ők is érezték a közvetlen hozzátartozó hiányát, de elfogadták, hogy ez van! Ha már változtatni nem lehetett rajta. Nagyon sokszor jut eszembe bizonyos helyzetekben, hogy ez vagy az a rokonom ilyenkor mit is csinált? És rájövök, hogy igaza volt! Ha el vagyunk keseredve soha nem szabad benne ücsörögni! Amíg az ember mozogni tud, próbáljon segíteni magán! Értve ezalatt, hogy lekötni a figyelmet, elterelni a rossz gondolatokat.
    Nagyon sajnálom Aranyosfodorka, hogy most így érzel, de ha szabad ilyent mondanom, egy kicsit makacs vagy! Ha ilyen sokat jelentett Neked kedves kutyád, miért nem hozol egy másikat haza? Ahogy az ember 4-5 saját gyereket egyformán tud szeretni, úgy Te is megszeretnéd a következőt. Egyszer már mondtad, hogy aggódnál a sorsa miatt, ha végleg "elmennél". A tudomány és az orvoslás jelenlegi statisztikái szerint erre Neked még csak gondolni sem kell! Ne légy makacs! Egy új kutyus betanítása és a jelenléte mennyi örömet adna! Van autód, mehetsz, ahova akarsz, kirándulhatsz! Mindene senkinek sincs. Ebből indulj ki! Remélem nem voltam túl "erős", nem csak együttérezni akartam, hanem jó lenne kihúzni Téged ebből a rossz passzból!

    VálaszTörlés
  7. Teljesen feleslegesnek érzem bizonygatni azt, hogy sok mindennel ( -amikről itt szó esett-) nem ma kezdtem el foglalkozni,- részben tanítottak,részben hozzáolvastam,- stb. [Kiragadott példa : NEM ma jutott eszembe az, hogy pl. a fiúknak (gyermekkortól kezdve) miért mondják/"sulykolják" : hogy "katona dolog!- a fiúk nem sírnak! -és ilyesmik. - ez alapján mondhatnám/írhatnám : túlzottan nem tud meghatni a síró ember látványa,- főleg ha férfi... természetesen a téma ennél sokkal bonyolultabb!
    [1] Könnyel - könnyebb ?
    [2] Miért sírunk ?
    Ennyit talán a sírásról.
    Volt még szó az "emberi közelségről" - (tudom, nem egészen arról,amire én most itt gondolok) - de aki nem ismerné: esetleg nézzen utána : (proxemika) távolságtartás - az emberek térhasználata, vagy a "levegőbuborék" (zónatávolság) -
    Esetleg (akit érdekel) érdemes belenézni a "kiégés" témába is...( nem csak azoknak, akik még dolgoznak) -
    hát,- részemről - most - ennyit.
    **********************************

    VálaszTörlés
  8. Kimaradt : említve lettek az.... "épp' aktuális elvek" is - kb. egy hete hallom/látom Ranschburg Jenőt - (megjelent a Szülők könyve - A fogantatástól az iskolakezdésig (2009) - 2.kibővített kiadás - (mert írt hozzá újabb fejezeteket- st.)
    Esetleg ajánlom a nagymamáknak és a nagypapáknak is ! - ( főleg!) - ill. igaz! = állítólag ha sír a gyermek (újszülött/csecsemő)- vegye fel (valaki) és ringassa meg simogassa... meg stb. (Ez a legújabb vélekedés!- ...állítólag (2009)
    Említve lettek a "tetvek" is... (70-es évek vége- 80-as évek eleje... bizony mindkét gyerek fejét kellett kenni valamivel (?) - meg nézni, nem tetvesek-e (?)! (szerintem túlélhető volt) -
    Nekem 2 x "megadatott", hogy olyan közösségben (?) ...voltam, hogy lapostetű volt ! - (utólag már arról is csak a "humoros dolgok" jutnak eszembe...) - és bizony lenne még 1-2 "jó történetem" - ( gondolom "a felét" sem hinnék el sokan... ( bár akik voltak katonák,- azok igen) -
    Na, nem is tudom, minek nosztalgiáztam itt :-) :-)

    VálaszTörlés
  9. Lám lám, egy jó kis téma volt a mai....Ennyien és ilyen sokat talán még sosem írtatok...
    Mindenkinek külön külön köszönöm.
    Hárman vagytok, akik személyesen nem ismertek. A többiek szerintem tudják, hogy az efféle mélységek az én lelkem megszokott részei, és azt is tudják rólam, hogy szörnyen makacs /kemény?/ ember vagyok, könnyen azért nem hagyom magam legyűrni. Mert ha hagytam volna, már nem élnék...
    Nyilván érzitek az elmúlt egy hónap szövegeiből, hogy rettentően megviselt a kutyám halála. De mert voltak már szörnyű veszteségeim az életben, tudom ezt is túl fogom élni. Hiszen a többit is túléltem. A blogolásból az is kiderül, hogy valamilyen szinten grafomán ember vagyok, bizonyos fokig megkönnyebbülés, ha írhatok az engem nyomasztó gondolatokról.
    És szerintem minden halálnak megjár a gyászidő – Lili halálának is. Én nem fekete ruhában, hanem szavakkal gyászolok.
    /Csak zárójelben Tyria, ha én azt mondtam, hogy nem lesz kutya, akkor Te biztos lehetsz abban, hogy semmi körülmények között nem lesz – ám ez is az én döntésem, vállalva annak mindenféle következményét./
    A gondom Veletek „csak” az, hogy egyikőtök sem él olyan magányosan, mint én. Ezért nem biztos, hogy 100 %-ig bele tudjátok élni magatokat az én helyzetembe. Ami nem baj, csak nem szabad elfelejteni, figyelmen kívül hagyni.
    Még egyszer köszönöm mindenkinek minden sorát, a virtuális öleléseket, a velem-együtt-gondolkodást-érzést ! Ne féltsetek és ne féljetek, egy darabig még megmaradok ! :-) /Remélem./

    VálaszTörlés
  10. @x : a Könnyel könnyeb címmel ajánlott cikk nagyon jó, ezért neked külön köszönet. Habár... habár ha nem is tudományosan, de valahogy "zsigerből" tudtam én ezeket már ösztönösen is. A sírás rajtam mindig segít.

    VálaszTörlés
  11. @X:mivel tudom,hogy gyermekeink,illetve az én egyem és a Tied egyik 76-os,remélem,nem túl bizalmas és tolakodó a mondandóm,de ovis tetveink nekünk is voltak,vagy csak "serkék"/de lehet csak korpa/én elmentem a kopaszra vágásig/szép dús hajú 5 éves kisfiamat kopaszítottam le/ a fodrásznő sírt/,elvittem bőrgyógyászhoz és megállapította,hogy nem is volt tetű a fejében,mert akkor kis piros pöttyök lennének a feje tetején.Mindenesetre valami "E"-
    betűvel kezdődő nyavalyával azért kenegettem.TV-ben hallottam,hogy
    25-30 év elteltével ismétlődik a "járvány".Hallottam is,hogy talán van megint tetű dolog közösségi helyeken/gyermekeknél/
    Dicsekvés!/?/,poloskát szedtünk össze 1947-ben a szolnoki vasutállomáson,nagyváradi átszállásra várva.Kis valami /ddt?/porral elűzték a szőrnyűséget,én csak halványan emlékszem a dolgokra.Nos anyukám akkos igencsak sírós volt.
    Látod Aranyosfodorka jó kis lavinát indítottál el,de legalább kiírjuk magunkból a "rosszat",rossz emlékeket.

    VálaszTörlés
  12. Na mosrt látod jót mosolygok Aranyosfodorka.Egyszerre írtunk.Amikor én a kommentemet írtam a Te válaszaid még nem voltak "láthatők",de ez nem baj,úgyis mindent megértesz,amiről írtam.Neked meg teljesen igazad van!

    VálaszTörlés
  13. Nem szándékoztam írni ,de az olvasottak alapján ,meggondoltam magamat.
    Tyria írása késztetett közöljem a véleményemet . Nem tudom hogy mennyi idős Ön,talán nem is lényeg ...... Hmmm.
    Viszont amikor nem tudok minden körülményt akkor nem szoktam véleményt mondani.
    Íme ki másoltam mire válaszolni fogok ::::
    ,,Aki egyedül maradt, férj nélkül, az igyekezett a gyerekeiben kárpótlást nyerni. Nem rohangászott ismerkedős portálokra. Sok háborűs özvegy sosem ment férjez többé, és nem is lett depressziós!,,

    1,Gyerekeim már felnőttek eszem ágában sincs a nyakukon lenni feleslegesen sőt még akár ezért utáljanak is mert az irodalomban van szép számmal példa erre. Sőt hogy tudom szeretnék is ha már boldog is lehetnék ((( Itt meg kell jegyezzem a párkapcsolat mégis csak más fajta boldogságot ad mint az élet területe.)))
    2;Ja én nem rohangászok ezért vagyok a neten , és naplózni is szeretek .
    3;Nincs háború , és akkor nem is tudtak kihez,mert nem volt kihez azért lett sok háborús özvegy.
    4,Másik a legfontosabb nem Én vagyok az első ,sem az utolsó aki megadja magának a lehetőséget társra találjon ,,, inkább így mint leszólítanak az utcán , ja és főleg nem vagyok depressziós!

    Még utoljára ami az első helyen van 32 évből 18 évet beteg volt a férjem , a gyermekkorom sem az az igazi leány álom volt , 50évet leéltem vegetálva , 50 évet szeretnék boldogan élni és esetleg érezni hogy valakinek Én vagyok a fontos .

    Bizony régen is volt hogy még férj mellet is volt szertője , nem csak az egyedül állónak, hmm csak titokban ,,, na az volt ám a tisztesség ugye?? Most nem hoztam nótát és verset pl.-nak . :-)

    VálaszTörlés
  14. Kicsinap,Kicsinap:a legfontosabb előszőr is,hogy magunknak legyünk fontosak,s igen - valakinek is.

    Én meg - jelentem -nem tudok aludni.Azért visszavonulok és megpróbálom!:)

    VálaszTörlés
  15. Bár én nem vagyok Tyria, de szerintem ő nem erről írt Kicsinap. (Azt gondolom:értem mire gondolt.) Itt senki nem akart bántani senkit, miért veszed támadásnak?

    VálaszTörlés
  16. Kicsinap nagyon sajnálom, ha valami egészen mást hallott ki a kommentemből, mint amit én szántam.
    Aki blogot ír, az szokott írni általában a gondjairól is, meg ami nagyon foglalkoztatja. Nem véletlenül. Tanácsot mindig lehet adni! Természetesen azok alapján, amennyit a bloggerről tudunk. Én nagyon együtt tudok érezni mindenkivel, de itt sosem állok meg. Szeretnék segíteni neki kimászni a helyzetéből. Mert az a legnagyobb segítség, amivel ki tudunk jönni a gödörből. Én mondok valamit, ő átgondolja. Aztán hogy mit csinál, az ő dolga, az ő döntése. Ha engem valaki megríkat és együttsírok vele, az első gondolatom mindig az, hogyan lehetne ebből kimászni. Milyen megoldás létezik? Mert azért mindannyian kifelé igyekszünk a nehéz helyzetekből.
    Kedves dolog, hogy írt magáról, bár nem értem miért éppen itt? Látom én, hogy Kicsinapnak sem könnyű! Igaza van, hogy nem akar a gyerekek nyakára menni. De lehet nekik kicsit itt-ott besegíteni. Ilyesminek örülnek. Talán tud kézimunkázni, vagy varrni vagy gyümölcsöt eltenni nekik stb, így sokkal kevesebb idő marad a sötét gondolatokra. Na tessék, már megint tanácsolok valamit. Nem kell megfogadni! :-) A koromról annyit, hogy két huszonéves lányom van, a nagyobbiknál januárban jön az első unokám! A többi szót sem érdemel! :-)
    Egyébként örülök, hogy nem olyan vészes a helyzet Aranyosfodorka! Ha ilyen hangulatod van, nyugodtan írjál róla! Mindenki majd elmondja a magáét a saját maga módján. :-) Te meg válogathatsz köztük!

    VálaszTörlés
  17. Hawah köszönöm a hozzászólást, bár nem találkoztunk, de megismertél már valamennyire! :-)

    VálaszTörlés
  18. Vidám estét kívánok mindenkinek !!! :-)
    Nincs fél órája hogy haza értem. A munkából ,míg ettem a parizeres kenyerem olvastam a bejegyzéseteket ,,, meg kellet átlapítanom valamit nagyon nem jól csinálok ha ennyire félre értettetek (( talán tegezhetlek benneteket ,,, persze ha megengeditek ))).Szeretnék válaszolni
    először Hawahnak Én nem vettem támadásnak csak a sorokra válaszoltam abban a sorrendben ahogy írva volt , különben ha hiszitek ha nem Én igazán egy vidám típus vagyok és mindig azon vagyok hogy másnak mosolyt csaljak az arcára. Komolyan az emlékekről mikor írtam én NEM keserűséget éreztem , ha nem dühöt ...amiért ennyire kicseszett velünk , viszont mint embert meg sajnáltam ,sajnálom. De most erről nem szeretnék írni a lényeg ott volt eltudom terelni a gondolataimat és az Aranyosfodorka meg érti abból amit írtam , ennyi. Köszönöm hogy annyira aranyos vagy,és törődsz velem igazán.

    VálaszTörlés
  19. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  20. Tyria Kedves ! Komolyan mondom nem bántódtam meg és főleg nem haragszom hisz nincs miért mindenkinek joga véleményt mondania , na Én meg nagy bolond lennék ha megsértődnek, csupán azért reagáltam a soraidra mert szerettem volna ha meg értesz engem . (( Itt muszáj megjegyeznem pont ez a jó ami kapcsolatunkban az Aranyosfodorkával annyira megtudunk beszélni mindent és soha sem sértődünk meg ha más a véleményünk. ))Vissza térek a témához.
    ,,Látom én, hogy Kicsinapnak sem könnyű! Igaza van, hogy nem akar a gyerekek nyakára menni. De lehet nekik kicsit itt-ott besegíteni. Ilyesminek örülnek. Talán tud kézimunkázni, vagy varrni vagy gyümölcsöt eltenni nekik stb, így sokkal kevesebb idő marad a sötét gondolatokra. Na tessék, már megint tanácsolok valamit. Nem kell megfogadni! :-) A koromról annyit, hogy két huszonéves lányom van, a nagyobbiknál januárban jön az első unokám! A többi szót sem érdemel! :-),,
    Válaszom erre Én annyira kézimunkázom hogy a gyerekeknek kötöttem ruhát , overált , magamnak is varrtam hímeztem + míg dolgoztam és esti iskolába jártam + még maszekoltam mint kárpitos és még kertünk is volt. Ja és édesanyám , édes apám meg nem volt. Amit az Aranyosfodorka említett lekvár főzést azt egy nagy üstben csináltam és több mint 4 óra volt csak a passzírozás , a ketchupról megkérdezheted Aranyosfodorkát milyet csinálok, jut még neked is belőle.
    Most már nyugdíjas vagyok 2001 óta mégis hajnalban indulok Pécsre , Komlóra , Szászvárra és Nagykozárba , és legtöbb esetben estére érek haza családi házban lakom és van kertem is mindent termelek még burgonyát is.
    Viktória lányom 31 éves az unokám Ákos 3 éves lesz , Gábor fiam 30 éves velem lakik, és Én tartom el mivel nincs munkája a rezsihez nem tud hozzá járulni ,Amikor hívnak , meg még többet is vagyok náluk és vigyázok az Ákosra aki imád is nem untatlak benneteket mennyi mindenben segítek nekik az nem lényeges . Ezért is mondtam hogy most már saját magamra is szánok időt mert most már hogy nagyok megtehetem , nekik sem lenne jó ha aggódniuk kellene értem .Nincs olyan nap hogy a lányom ne hívna telefonom hogy vagyok, megvitasson dolgokat, vagy csak panaszkodik ( akkor erőt öntök bele). De még mindig marad energián valakire kit még nem ismerek , és talán már kapok szeretet , Azért az más .Nem élem bele magam és nem minden áron , az elveimet úgysem adom fel , csak az esélyt adom meg magamnak. Különben 52 éves múltam februárban . Köszönöm hogy figyelmet szántál rám .
    Bocsánatot kérek ha a tegezésem estleg sértő lenne.Még egyszer tudom hogy ezután nem lesz többé félre értés sem. Nagyon szép éjszakát kívánok nektek. Mondom nem haragszom, és nem is haragudtam rád .

    VálaszTörlés
  21. Kicsinap, volt félreértés, nincs félretés már! :-) Örülök, hogy írtál magadról. Jó sok energiád van, hogy ennyi mindent csinálsz! De szükség is van erre manapság. Egyébként nagyon helyes, hogy törődsz magaddal is! Aranyosfodorkának arra is jó volt ez a beírása, hogy legalább Téged is egy kicsit "megismerhettünk"!
    Minden szépet és jót kívánok Neked és kics családodnak. Talán itt majd még hallunk rólad máskor is!
    Szép napot mindenkinek!

    VálaszTörlés