Az úgy volt, hogy ma dél körül hirtelen megint kitört a nyár, mert hogy ez a délután nem novemberi volt, az biztos. Ragyogóan sütött a nap, fájó szívvel nekiindultam és itthon a kertemből kiásva elvittem Lili sírjára azt a kicsi vad-mandulafát, amit még évekkel ezelőtt egyszer együtt hoztunk a Gyükésből haza. Mivel a Dugóka és a Lili sírja egymás mellett van, a két sír közé beültettem a kis törpefát. A szomorú gondolataimtól megkíméllek Benneteket, de gondolom tudjátok, hogy milyen nehéz volt a szívem…
Elindultam felfelé a Jakabhegy lábán, zsebemben a fényképezőmmel, és a könnyeim között azért csak csak megláttam azt a pompázatos szépséget, azt a tobzódó színorgiát, amit ez az őszi nap - tán vigasztalásul – a szemem elé terített.
Szeretem az őszt. Minden évszaknak megvan a maga csodája, de mégis csak az ősz a legszínesebb. /Ezen el is gondolkodtam, különféle párhuzamokat vonva bizonyos dolgok között. Miért sikerül a természetnek az, ami az embernek soha: nevezetesen, hogy a halála előtt a legszebb ? Tán azért, mert az „Ő” halála, csak afféle tetszhalál ? És pár hónap múlva tavasz varázsütésére újraéled ???? Nem tudom…/
Sehol senki, csak a csend, a lágy szellő, a melengető napsugarak. Meg-megálltam, és kattogott a gépem rendesen.
Itthon aztán válogattam belőlük, „megdolgoztam” őket, és ezeket érdemesnek tartom arra, hogy Nektek is megmutassam:
A tarkálló cserkúti dombok
Ősz a szőlők közt 1
Ősz a szőlők közt 2.
Arany és bordó ruhában őrtálló "katonák"
Ősz a szőlők közt 3.
Ez egy hófehér lepke, novemer 9-én !
Az őszirózsa utáni második kedvenc: a krizantém
Berci a kapu tetején, háttérben egy orgonavirág /Mai fotó!/
A szépséges Sámuel kisherceg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése