Köd/ösítés

Nos, tegnap egy ici-picit nem mondtam igazat. Mi is az "elhallgatás" ? Hazugság ? Vagy micsoda ? Tény, nagyon igyekeztem a piacról hazafelé, hiszen vártak a vendégség előkészítésével kapcsolatos feladatok – de azért annyira nem rohantam, hogy egy kis „kerülőt” ne tudtam volna tenni, hiszen olyan pompásnak láttam a misztikus ködben úszó világot magam körül. Lehet, hogy mások nem szeretik a ködöt, én valami csodát látok benne. Felolvad szinte körülöttem a világ, eltűnnek a bántóan éles kontúrok, nem folyóssá, hanem éterivé válik a világ. Legszívesebben persze felmentem volna a Mecsekre, s ott lövöldöztem volna a fényképezőmmel – de csak körbefutottam a Mecsek-oldalon, s úgy jöttem haza. Van, amiről már láthattatok kicsit hasonló képet nálam /Havi hegy/ de most vannak mások, melyekről eddig ködös kép nem készült. Tuuuuuuuudom, fototechnikailag vacak képek, de engedtessék meg nekem, hogy a saját /kicsit gyengécske/ „gyermekeimet” ne csak szeretgessem, hanem esetleg meg is mutassam, még akkor is, ha azok nem kifejezetten dicsekvésre méltók. Istenem, milyen jó lenne, ha valaki törődne annyit velem, hogy megtanít fényképezni ! Valahogy nem érzek magamban elég kitartást ahhoz, hogy egy „rendes” fotószakkörbe menjek tanulni. Nem hinném, hogy van valahol nyugdíjas fotoklub.... Az ANK-ban persze van fotószakkör – de kétlem, hogy oktalan öregasszonyokkal nagy kedvük lenne vacakolni…
No, mindegy, azt hiszem én már csak ilyen tudatlan maradok…

A Székesegyház

Egy régi ház a Székely Bertalan úton

Pálosok temploma a Szűz Mária szoborral

 Pálosok temploma  Vasarely "Jel" szobrával

Havihegy

Küldök Nektek egy verset és figyelmetekbe ajánlom egy cikk elolvasását is:

http://nol.hu/lap/hetvege/20091107-az_uj_magany

Kosztolányi Dezső: Hideg

Furcsa est ez, néma, hûvös,
a szobákban újra bûvös
lámpa ég.

Fûtenek is innen-onnan,
s rémlik a körúti lombban
fönn az ég.

Istenem, mi végre élek?
Dúdorászok, árva lélek,
egymagam.

A mesék arany kastélya
és a cukros, piros téa
merre van?

Nem merek a ködbe nézni,
sárga gallyakat idézni
soha már.

Aki vén, az mint az õsz fáj,
mint a hervatag, esõs táj
s a halál.

Ó, a múlt nem ezt ígérte,
s ami van ma, könnyem érte
mennyi folyt.

Elnémuljak, fölsikoltsak?
Ennyi volt csak, ennyi volt csak?
Ennyi volt.

Menj, szegény öreg, s a gáznál
tébolyogj még és vigyázzál,
meg ne hûlj.

És ha könnyû és ha lomb hull,
régi bútól, fájdalomtul
meg ne halj.