2010. január 17., vasárnap

Megmagyarázhatatlan

Annyira erőlködtem tegnap egész délután, hogy eszembe jusson valami „jó” – valami olyasmi, ami feldob, ami mindenkinek, aki elolvassa, mosolyra húzza a száját. És valahogy egyszerűen semmi ilyesmit nem találtam a közelmúlt eseményei között. Elkezdtem kotorászni a múltamban, mit is emelhetnék ki, valami igazán vidámat, ami velem történt. http://szovetkezetunk.uw.hu/szulinap.htm  ←Ezen az oldalon kiszámoltam, hogy eddig 23641 napot éltem meg. Nyomasztó egy szám és ha hozzáteszem, hogy képtelen lennék most egy olyant felidézni, melynek leírásán nevetni kell az embernek – akkor aztán végképp nekikeseredem.
Szó se róla, jönnek az események, tolakodnak itt az agyamban, és ha lenne egy olyasféle számláló is, amelyik a gondolataimat számolja, akkor igencsak nagy számjegyet lehetne ide írni – de ezek a gondolatok nem kifejezetten mosolygósak, és nem tudom az okát, hogy miért ezek jutnak „hirtelen” eszembe ? A téli borongós idő teszi ? Igazán nem tudok eligazodni magamon, nyáron a meleg volt a baj, most meg a hideg szürkeség ?
Miképp szelektál az agy ? Miért őrzi meg a szomorú eseményeket, a vidámakat meg elfelejti ? Vagy csak az enyém működik így ? Ez is lehet…
Az ilyesféle napokon gyakran előfordul, hogy kicsit kényeztetem magam, és néha eredménnyel.
Most is, teleengedtem a kádat vízzel, beletettem a franciaországi barátnőm ajándékaként kapott illatosító olajat, aztán kivételesen bevittem a CD lejátszót – éppenséggel egy régesrégi CD-vel /Csinibaba-korabeli számokkal/, aztán beleterültem a jó meleg vízbe. A csúcs a Németországból most hazaérkezett másik barátnőm ajándékával való fürdés volt: kaptam egy mézes-vaníliás-joghurtos fürdősampont. A Palmolive szappanból is a mézes illatút használom, de ilyen fürdősampont itthon még nem láttam. Ezt az illatkombinációt fogalmam nincs, milyen vegyszerekkel állítják elő – de hogy belekevernek valamiféle nekem való boldogsághormont is, az biztos ! : - )
Jó egy óra múlva én olyan megelégedettem és boldogan ültem a jó meleg szobámban, hogy keresve sem lehetett volna nálam boldogabb embert találni.
Én nem értem, miért így működik az agy /=agyam/ ? Egyik pillanatban a pokolban, másikban a mennyben. Persze lehet, más is így van vele, csak hallgat róla. Néha el is gondolkodom, kell-e nekem ilyesmikről írnom? De hát ez, ilyen vagyok, mit tegyek ?
Ergo-morgo: ha valaki bánatos, üljön bele egy kád illatos meleg vízbe, hátha másnak is sikerül egy, a fentihez hasonló csoda-fordulatot előidézni az agyában…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése