Bár most mindent jótékony hótakaró borít – ám ettől teljesen függetlenül - a cikkben írtak nagyon is valós problémát boncolgatnak.
Igen jól emlékszem a tavaly nyári rét képére, mikor még kimentünk Lilivel a Gyükésbe, és pihenésképp leültünk a csörgő-száraz fűbe ott, ahol egyébként mindig is szoktunk pihenni. Ahol valójában alul moha, fölötte selymes fű szokott lenni – most csak száraz fűtorzsák döfködtek bennünket. Amitől én nagyon szenvedek, az a szokatlanul forró levegő, ami a városban különösen nehezen viselhető el, hiszen az éjszaka sem hoz enyhet, hiszen a házfalak, az aszfalt ilyenkor löki ki magából a napközben begyűjtött meleget. (Mennyivel másabb egy forró nyári nap pl. Magyaregregyen…)
De hát az az érzésem, én semmit sem tudok tenni azért, hogy ez megváltozzon, és az én hátralévő időmben max. csak rosszabbodni fog a helyzet. S hogy ne legyen túlságosan egysíkú a dolog, a szárazság néha felhőszakadásokkal és jegekkel vegyesen fog mindenkit gyötörni.
(Csak zárójelben jegyzem meg, láttam a TV-ben, elkezdtek kísérletezni valahol, hogy kaktuszlevélből miféle ételeket lehet/ne előállítani. Mi ez, ha nem „bölcs előrelátás”?)
Hát, ez van….
Kép: ajánlott cikkből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése