2010. március 3., szerda

Kicsit ezo….

Olvastam egy tudományos, mégis elgondolkodtató cikket itt: http://www.sg.hu/cikkek/72842/a_foldon_kell_megtalalnunk_a_sotet_anyagot   melyből egyetlen mondatot emelnék ki, ezt:
„….Az egyik elmélet szerint a sötét anyag egyszerűen keresztülhalad a Földön, a házunkon, illetve a testünkön, anélkül hogy egyetlen atom lepattanna róla….”
Ennek kapcsán kicsit keresgéltem a sötét anyag-ról, a Wikiben itt :
http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%B6t%C3%A9t_anyag 
És akkor ebből is idézek egy mondatot:
„….Az Univerzum kritikus tömegének 4%-át alkotja a hagyományosan is megfigyelhető anyag, 26% a sötét anyag aránya, és 70% a még kevésbé ismert sötét energia része….”
Ezekből a cikkekből kiindulva már megint az jutott eszembe, hogy nem tudunk mi semmit se. Legalábbis ami a világmindenség dolgait illeti.
Most olvasom Hannu Mäkelä: Anya című könyvét. Elgondolkodtató.
S hogy miképp is van összefüggés a tudományos cikkek és a könyv között ?
Hát a „nem tudás” a kapocs. Úgy el vagyunk telve magunkkal mintha mi teremtettük volna a világot, aztán kiderül, hogy semmit, de tényleg semmit nem értünk belőle. Csak fantáziálunk erről-arról. Vannak elgondolásaink – de hol a bizonyíték arra, hogy azok helyesek ?
Az áll itt fent ugye, hogy a „sötét anyag” akár észrevétlenül is áthaladhat rajtunk. A könyvben meg egy asszony, édesanyja agóniájáról ír, rendkívül szemléletesen, és elgondolkodtatóan. A halál küszöbén tétovázók szeme előtti képeket mi – földön-maradók – már nem vagyunk képesek meglátni. Hogy milyen lehet – arról elmeditálhatunk….
Van nekem egy kedvenc teóriám – sőt, hitem, amire akár egy új vallást is lehetne alapítani.
Mivel az anyag nem vész el, csak átalakul, mi történne, ha kiderülne, hogy a mese, amit majd 50 éve találtam ki, s meséltem a kishúgomnak, az valóság ? Nevezetesen, hogy az emberek nem halnak meg egészen. A lelkük összezsugorodva itt marad valahol körülöttünk.
Láttál már nyári napsütés elől leredőnyözött szobában, a redőnycsíkok közt félénken és mégis határozottan bebújó napsugárban „porembereket” táncolni ? Hát ők azok. Szerintem itt vannak körülöttünk - ami részben jó, részben talán mégse. Mert mit ér, ha lát engem apám-anyám, vagy a többi elhalt ősöm, ha én semmiképp nem tudok kommunikálni velük ?
Mindegy, azért gondolatnak – szerintem – nem rossz. Szívesebben hinném el, hogy ők itt vannak a közelemben, mint azt, hogy ismeretlen eredetű/hatalmú/töltetű fekete anyagok száguldanak át észrevétlenül rajtam.
Brrrrrr……
Kép: http://ankh-su-namun.freeblog.hu/files/spirit.jpg

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése