2010. március 25., csütörtök

Optimizmus, vagy vakság ?

Ha kell, készséggel elfogadom, vállalom, hogy öreg ember létemre nincs bennem elég optimizmus, hovatovább reménykedés sem a „dolgok” közeli pozitívvá változására, s belátom, a mai vadkapitalizmusban éléshez nincs elegendő merészségem.
Egy igen közeli ismerősöm feje fölé lendült Demokles kardja, melyet ma „munkanélküliségnek” hívnak. Úgy tűnik, bezár a cég, és elbocsátanak mindenkit. Még nincs 30 éves, épp csak „elkezdett” élni. Most menyasszony, építgetik a (nem saját) de majd otthonukként szolgáló házat.
Igaz, csak röviden volt időm ma beszélni vele, de ebben a pár percben is kitűnt, mennyire másképp gondolkodnak ma a fiatalok. Azt tanácsolták neki a kolléganői, hogy akkor gyorsan legyen most terhes, és akkor egy időre megoldódik a munkanélküliség kérdése…
Hát erre nem is nagyon lehet mit mondani – hacsak hangosan fel nem jajdulni, hogy: JAJ, NE !!!
Nekem aztán még tanács szintjén sincs jogom beleszólni az életükbe, de tényleg feláll az ember hátán a toll ennyi meggondolatlanságtól. Gyereket most ? Amikor bizonytalanná válik az egzisztencia, amikor esetleg egy keresőre kell ráterhelni mindent, kölcsönöket, rezsit, és a teljes megélhetést ?
Persze egy harminchoz közeledő nőnek bizonyára dolgozik rendesen a hormonszintje, érzi, hogy itt lenne az ideje a gyerekszülésnek, de felméri-e azt, hogy mire, és főképp milyen világba szüli bele azt a gyereket ? Vajon gondol-e arra, hogy esetleg épp a gyerek miatt nem fog tudni továbbtanulni, márpedig ez életbevágóan fontos lenne, hiszen egy középfokú képzettséggel, nyelvismeret nélkül ma már nem számít embernek az ember. Egy nő meg pláne… Vagy végiggondolja-e, hogy esetleg hosszabb időre tartóan, az egy keresetből miképp fogja azt a gyereket felnevelni ? A mai harmincasoknak fogalmuk nincs a nyomorról, a fillérezésről, a kényszerű beosztásról – pedig hovatovább jó lenne, ha felkészülnének és elfelejtenék a drága mireliteket, s helyette a meglévő kiskertjükben próbálnának megtermeli ezt-azt. Jó lenne, ha mindegyik tudna főzni – mert az étteremlátogatásról, étel-hozatásról, pizza-rendelésről igencsak le kell majd mondani, ha ilyen marad (márpedig nem ilyen, rosszabb lesz) a helyzet.

Sajnálom őket. Az ember azt várná/szeretné, hogy mindig jobb jöjjön – de néha kiderül, hogy fordul az idő kereke, s a jó után nem a jobb, hanem épp rosszabb következik. Most ilyen időket élünk. És megérzésem szerint még nem is vagyunk lent egészen a gödör fenekén. Lesz ez rosszabb is…
Gondolom hamarosan bevezetik az Eurót – akkortól aztán végleg a feje tetejére fog itt állni minden.
Hurrá, itt van Európa !
(Azt meg csak úgy zárójelben jegyzem meg, nehogy már bedőljetek a kb. 10 %-osnak mondott munkanélküliségnek ! Ennél sokkal többen vannak, csak többségük jóideje kikerült abból a körből, ahol - embernek régen nem - de már munkanélkülinek sem számítanak. Trükk ma mindenre van, az efféle statisztikákra is.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése