2010. március 2., kedd

Piszkavas és egyebek…

Én nem tudom, miképp is működik az emberi agy ! Mi az oka annak, hogy egyszer csak „a semmiből” felbukkan valami, és ott csücsül egész nap agyad egyik zugában, és nem hagy békében. Tegnap reggel pl. azzal a szóval ébredtem, hogy „piszkavas”. Elhihetitek, nem bolondultam még meg, elseje volt, nagybevásárló körúton voltam, stimmelt a pénztáram, leolvastam a villanyórákat – szóval teljesen normálisnak érzem magam, de a piszkavas ott lapított és lesett.

Este leültem és párokat, társakat kerestem a piszkavasnak. Csupa olyan dolgot, amiről azt gondolom, hogy ma már a 10 éves gyerekek nem tudnák megmondani, mit is jelentenek. Ilyesmiket pl: mángorló, ujjavasaló, partedli, kalucsni, cekker, irka, döcögő, sparhelt, köpülő, spájz, zihereistű, lihthof, sufnudli, smarni, lögyböl, padlóvikszelés, cipő bokszolás, stoppolás…

Aztán abbahagytam a gondolkodást, reméltem a piszkavasnak ennyi társ is elég lesz éjszakára. (Felbukkant bennem a sírhakli és a kukszni szó is – de azokat mélyen lenyomtam a tudatom legmélyére – azok eredetére emberfia rá nem tudna jönni. Még én se…habár én legalább azt tudom, mit jelentenek.)
Kicsit még merengtem azon, hogy mi köze is van egy sovány (=piszkafa) lánynak a témámhoz, de aztán hagytam veszni a gondolatot….

Jól aludtam – csak arra emlékszem, hogy álmom egyik részében rengeteg dughagymát kellett elültetnem – és úgy éreztem, ennek sosem lesz vége… de aztán valahogy mégis vége lett. Ennek meg az lehetett az oka, hogy este két hosszú virágosládában egy kísérletbe kezdtem. Vékony kis papírcsíkokat becsirizeztem, arra rászórtam a saláta ill. petrezselyem magot, és egy sekély kis barázdába fektettem a papírszeletkéket. Ráhúztam egy kevéske földet. A sorok közé dughagymát dugdostam. Meglocsoltam és most várom, hogy termőre forduljon a kiskertem :- )


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése