2010. április 25., vasárnap

Séta vasárnap

Ülök itt vagy 10 perce, formálgatom a megírandó mondataimat, és arra gondolok, valami nincs nálam egészen rendben „ott fölül”. Mert miért van, hogy én minden rosszat, negatívat észreveszek és hogy észreveszem, az még csak hagyján, de minden alkalommal kicsit el is keseredem miatta. Ahelyett, hogy meg tudnám rántani a vállam, s jó bevett magyar szokás szerint azt mondanám, nem az én ügyem, nem érdekel….

Gyanítom, a hátralévő időben én már nem fogok megváltozni, így hát bocs, ha a mai beszámolóba is jut keserűség. Majd igyekszem rövidre fogni.
Végre elmentem és megnéztem a Kardos úti turistaházat. ( http://ifupecs.hu/?page=text&id=25 )Csodálatos idő volt, majdnem azt mondanám, nyári meleg. Az állatkertig busszal mentem, onnan sétáltam le egy hatalmas körrel a kőbányán, Mikszáth Kálmán – Magaslati úton - Tettyén -  Zerge utca vonalon hazáig. (Hetek óta rettegve gondolok arra, mi lehet a Havi hegyen, egyszerűen nincs bátorságom elmenni odáig….)
Rengeteget fotóztam, szokás szerint max. egyharmados sikerrel. Az erős napsütésben nagyon nehéz a virágokat – különösen a sárgákat fehéreket - lefényképezni. Amire büszke vagyok, találtam egy kosbort, és megmutatok egy aranyos képet, a virágzás előtt álló imádott moháimról. Én ennek a képnek örültem a legjobban. A lila a júdáspénz a sárgás-zöld a színeváltó kutyatej.



A turistaházhoz egy szép ösvény vezet, olyan jó volt ebben a zöld alagútban sétálni ! A ház hátát látja meg az érkező először – nos, az elég riasztó. Picit gondolkodtam is, be merjek-e menni a kapun, aztán - mivel elég nagy volt a csend - erőt vettem magamon és bementem. Tényleg teremett lélek nem volt ott, aminek őszintén örültem. Készítettem pár fotót, ezeket láthatjátok itt alább:




Tudom én, hogy minden pénz kérdés, de hát annyi felesleges dologra jut, akkor ezeket a turistaházakat egy picit nem lehetne szebbé tenni ? Tavaly voltam a fehérkútinál és ismerem a Tettye fölöttit is, hát azok se különbek.
Nem tudom, miért van az nálunk, hogy ami „közös” az olyan „gazdátlanak” látszik. ( Közös lónak túros a háta ? Ez lenne a magyarázat ? )
Persze a felbukkanó gondolataimtól próbáltam megszabadulni, de csak csak jöttek az újabb impulzusok:
Az út mellett a fémgyűjtők már kifűrészeltek egy irányjelző táblát, ott várja, hogy elvigyék a színesfémgyűjtőhöz. (Ez is egy olyan téma, mely ha eszembe jut, a jól beszabályozott kis vérnyomásom az egekbe ugrik… Hát micsoda egy béna ország ez, ahol képtelenek a sok fémtolvajt elkapni???)




Kicsit lejjebb két öregasszony megszállottan tépdeste a nyíló orgonát egy hatalmas bokorról – pedig csak a balga hiszi, hogy az ilyen orgona otthon a vázában megmarad. Nekik már csak a koruk miatt is tudnuk kéne.


A Makrisz Agamemnon szobor alatt (hirtelenjében nem is tudom mi a neve most, Felszabadulási emlékmű volt régen) – egy vízakna telistele szeméttel, és ahogy innen a mélyből felemeltem a szemem, egyenesen ráláttam a Hotel Kikelet mellett épülő „gazdagkórházra”.

A fene tudja, mivel fejezzem ezt most be.
Jó volt, hogy elmentem ? Kár volt ?
Magam sem tudom….

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése