2010. június 30., szerda

Kísérletező alkotók

Bocsássa meg nekem a Jósiten és Keserű Ilona – de nem mondhatom, hogy a Zsolnay gyár elhagyott mocskos üzemcsarnokában rendezet kiállítás nekem „tetszett”. Megnéztem, persze hogy meg, hiszen itt van a közelemben, meg kíváncsi is voltam rá. (Legalább a belépés ingyenes.) De hazafelé jövet az jutott eszembe, mi lenne, ha az ide látogatóknak is adnának ingyen festéket, meg ecsetet, no és hatalmas vásznakat, s arra bíztatnák őket: Rajta ! Fessetek! Egészen biztos vagyok benne, a látottakhoz hasonló képek (is) születnének, de akár még azt is el merem gondolni, hogy tán különbek is.

Persze ki tudja, ez csak játék a gondolataimmal.

Szóval mit is mondjak ? Érdekes kísérlet – de amikor a „művészet” ilyen túlságosan natúr helyen „tenyészik” akkor bizony előfordulhat, hogy a látogatót (pl. engem) az üzemcsarnok vas-szerkezete, az ablakokon ferdén beeső fénysugár, vagy egy sarokban tekergő használatlan csővezeték is megállásra, elgondolkodásra késztet, legalább annyira, mint egyik másik színes, maszatos vászon. Volt néhány kép, amire kifejezetten rossz volt ránézni, nem akarnám megbántani az „alkotót” – inkább nem írom körül, melyekre gondolok, legyen elég annyi, hogy azok itt alább NEM láthatók.
















2010. június 29., kedd

Ikon-kiállítás a templomban

Elég sokáig kutakodtam a neten, de igazán sok infót nem találtam Monostory Viktóriáról. Még a neve is sok helyen „i”-vel van írva, s azon felül, hogy Hajdúdorogon olaszt tanít, és számtalan kiállítása volt, nem tudtam meg sokat róla. A rejtélyes, titokzatos művésznőnek azonban nem is az életpályája a fontos, - habár engem azért az is érdekelne, legalábbis a művészetével kapcsolatos infók – az igazi kincs az a sok csoda, ami kikerül a kezei közül.
Most (július 30-ig, hétköznap 10-16 között) látogatható kiállítása a görög-katolikus templomban, a Xavér utcában.
Szeretem ezt a templomot. Ikonosztázát képes vagyok hosszasan csodálni, a templomot most fel is újították, öröm bemenni ide. Nekem már eddig is régi szép görögországi emlékeim bukkantak elő, ha itt jártam, de most aztán tényleg teljes egészében ott érezheti magát a látogató.

Ahogy beléptem - igaz a nap is átsütött az ablakokon - szabályosan „felragyogtak” a falak, vagyis hát a falakon a sok-sok arannyal festett ikon. Varázslatos volt. Először gyorsan lefényképeztem a képeket, aztán egyenként alaposan szemügyre vettem őket. Van itt tojástempera, zománc és égetett üvegkép is, mind hihetetlenül élénk, élő színekkel tündököl, és szinte kivétel nélkül ragyog rajtuk az aranyozás.
Találtam (itt: http://artistamuvek.blogspot.com/2009/05/new-book-maszat-erkezik.html ) pár nagyon jó, a témához tökéletesen illő mondatot:
„Nyilvánvaló, hogy a színvilág és az egész művészet valakinek a fejében (szívében) születik meg, a megjelenítés technikája csak másodlagos: alkalmas-e, vagy sem a belső kép "kivitelére". Ezt pedig próbálgatni, gyakorolgatni kell, hogy mindenki a sajátjára aktuálisan rátaláljon (mert, hogy ez változik is).
Tanulságos, hogy a keleti ikonfestés technikájával kapcsolatban is micsoda viták folynak... (Pl.: tojás-tempera, vagy olaj, szigorúan kötött ábrázolás, vagy nyugatias...) Miközben az igazán tehetséges alkotó e viták fölött áll, és dolgozik. Esetleg műfaji határokat is átlép, és mégis valami nagyszerű születik.”
Nos ez az. Itt, most látható, hogy akár tojás-temperával, akár másképp, de valóban nagyszerű képek kerültek ki az alkotó keze alól, „belső képei” a valóságban megjelenve ragyognak és szinte élnek.
Mindenkinek ajánlom a kiállítás megtekintését !
(A templomról itt olvashatsz: http://www.parochia.hu/pecs/pecs.htm  )










2010. június 28., hétfő

Képek a Tettyéről 2010. 06. 27.

Ígértem, hogy ma rövid leszek. Tehát, itt most csak pár kép következik, pár szavas kommentárral.
Ilyen volt tegnap a Tettye:

Épül a majdani színpad - itt volt a Zsolnay szökőkút

Még nem dőlt össze - jól megkötözték

Vakoknak információs tábla és lépcső-előjelző

A szökőkút már megrongálva és víz nélkül - a bokrok gazosan

De legalább az új csúszdákat  már lehet használni

2010. június 27., vasárnap

Medúza-invázió

Előre is bocsánatot kérek, hogy ma jóval hosszabb leszek a megszokottnál. Teljes egészében bemásolok ide egy 3 oldalas cikket, mely az eredeti helyén rengeteg hibával olvasható csak, s arra gondoltam, akit érdekel a téma, itt nálam emiatt nem fog bosszankodni. Akit az ilyesmi nem érdekel, jöjjön vissza holnap, addigra majd kitalálok egy rövidebbet.
És bocs, de előbb pár sor még a saját mondandómból:
Azt hiszem én eleve úgy születtem, hogy nem szerettem a vizet. Sose tanultam meg emiatt rendesen úszni, és nem voltam hajlandó még a langyos Földközibe se 50 cm-esnél mélyebb vízbe belemenni, de még onnan is igen hamar kijöttem. Valami atavisztikus félelem van bennem, ha vízbe-menésről van szó.
Örök emlék marad (lehet, írtam már róla, de most ismét aktuális) a pulai öbölben két esetem is. Az egyik alkalommal napokig nem lehetett fürdeni, mert annyi kis rózsaszín polip úszott be a strand öblébe, hogy merítőhálóval fogták ki a gumiruhás halászok. Undorító löttyedt testükkel hatalmas hordókat töltöttek tele. A másik alkalommal én voltam a nagy természetvédő, aki a klobukokat ( 40-60 cm kalap-átmérőjű, medúzákat) - melyeket a gyerekek kihoztak a vízből, kisebb medencékbe tették, és a játékot megunva otthagyták őket - szóval ezeket a ronda nagy dögöket, a szállodai szobánk felmosó-vödrével egyenként visszahordtam este a tengerbe.
Tátott szájjal néztem-hallgattam ma reggel a TV-ben 45 percen keresztül azt a filmet, amiben ezekről az állatokról, különös életükről, váratlan elszaporodásukról volt szó. Mivel az alábbi cikk nagyjából elmesél minden róluk tudható érdekességet, nem húzom tovább az időt, ajánlom, vegyétek a fáradságot és olvassátok el. Érdekes.

Amikor a medúzák megbolondulnak
A hangtalanul lebegő tengeri medúzák inkább emlékeztetnek a tengeri sellők ottfelejtett fátylaira, mint tengeri élőlényekre. Csendes méltóságuk azonban az utóbbi időben inkább ad okot pánikra, mint csodálatra. Úgy néz ki ugyanis, hogy a medúzák populációja néhány tengerben „megbolondult”, és észrevehetően túlszaporodtak. Ezzel nemcsak a turisták életét keserítik meg, de az óceán ökoszisztémájának jellegét is változtatják.
A medúzák a bolygónkon jelenleg megtalálható élőlények közül a legöregebbek közé tartoznak. Nemrégiben medúzák fosszilis maradványaira bukkantak, amelyek azt bizonyítják, hogy a Földön már 500 millió évvel ezelőtt is éltek. És nemcsak azt. Abban az időben nagyon sok fajuk megtalálható volt, ami azt bizonyítja, hogy már nagyon hosszan tartó fejlődést tudhattak maguk mögött. Ha azt a tényt is figyelembe vesszük, hogy a medúzák kocsonyás teste nem a legideálisabb anyag a megkövüléshez, azt kapjuk, hogy a legősibb medúzáknak már jóval a fent említett kor előtt meg kellett jelenniük a Földön. Nagy valószínűséggel ez már a paleozoikum első időszakában, a kambriumban megtörtént, az úgynevezett ediacarai időszakban (630–540 millió évvel ezelőtt). Az ilyen élőlényeket tényleg a múlt élő követeinek tekinthetjük.
Az egyszerűségben az erő
A medúzák ősi eredetéről testük egyszerű felépítése is mesél. Azon primitív élőlényekről van szó, amelyek hacsak részlegesen is, de képesek önálló mozgásra. A medúza alapjában véve csak valamiféle „zsákocska”, melynek belsejében végbemegy a táplálék megemésztése. Ahogyan a csalánozók (Cnidaria) összes csoportjánál megfigyelhető, ahová a medúzák a korallokkal, tengeri rózsákkal és a hidrákkal együtt sorolhatók, a medúzák teste csak két csíralemezből áll. Hiányzik náluk azon szervek többsége, amelyek nélkül az élőlényeket elképzelni sem tudjuk.
Nincsenek csontjaik, szívük, de agyuk sem. A testüregbe csak egy nyílás vezet, az ősszáj, mely egyaránt funkcionál száj- és végbélnyílásként. Testük 95 százalékát víz képezi, ami megmagyarázza, hogy kifogásuk után miért alakul át formátlan kocsonyaszerű anyaggá. Az, hogy az ilyen egyszerű élőlények mindmáig fennmaradtak, bizonyíték az evolúciós biológia számára. Igazolja, hogy az evolúció nem csak a növekvő komplexitás felé veheti az irányt.
A petétől az úszó harangig
A medúzák testeinek óceánt elárasztó titkát a rendkívüli reprodukciós képességük jelenti. Nagy többségük élete folyamán egy cikluson megy keresztül, amelyet szakmai nyelven nemzedékváltakozásnak, azaz metagenezisnek nevezünk. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem vezet egyenes út a petétől a kifejlett medúzáig. Ahhoz, hogy a petéből kis lárva, az úgynevezett planula keletkezzen, egyesülnie kell a két különböző nemű szülőtől származó petesejtnek és spermiumnak. Minden felnőtt medúza óriási mennyiségben képes ivarsejtek előállítására – némely fajnál ez napi 40 000 pete is lehet. A keletkezett lárvácska megkapaszkodik az óceánfenék szilárd alapján, és addig táplálkozik, amíg polipszerű lénnyé nem alakul (hasonlóan a mi hidráinkhoz), a fejlődési ciklus ivartalan fázisává. A medúzák polipjai gyakran titokzatosak – a tudósoknak messzemenően nem sikerült az összes fajnál ezt a stádiumot felfedezniük. Ebben az alakban a szervezet nagyon hosszú ideig maradhat, és várhat a kedvező feltételekre, amikor is hirtelen „robbanás” következik be, és a polipokról nagy tempóban kezdenek leválni a kis medúzák, az ephyrák (szaknyelven ezt a folyamatot bimbózásnak nevezzük). Azt követően,hogy ezek a kis porontyok felnőtt egyedekké fejlődnek, újra elkezdhetnek szaporodni és ezáltal lezárult az egész ciklus. A legnagyobb medúza, az óriás tányérmedúza (Cyanea capillata arctica) harangja akár két méteres átmérőjűre is megnőhet.
Az óriás medúzák Japánt terrorizálják
A Japán környéki vizeket az utóbbi években a Nemopilema nomurai, japánul echizen kurage nevű óriási medúzák kezdték el terrorizálni. Ezek az óriásmedúzák a 200 kilogrammos súlyt is elérhetik, tehát egy felnőtt hím oroszlán súlyát. Ezen élőlények száma, amelyek rendszerint Kína és Észak-Korea partjainak közelében élnek, az utóbbi években megszázszorozódott. Mérgük már kilenc ember halálát okozta. Az ebben a térségben dolgozó halászoknak speciális védőfelszerelést és védőszemüveget kell hordaniuk. A medúzákkal kapcsolatos probléma a japán kormányt ezek ellen a plankton-evő csalánozók elleni harccal foglalkozó bizottság megalapítására kényszerítette. Ez létrehozott egy speciális hálórendszert, amelybe befogják ezeket a medúzákat.
A lusta úszók
Többségünk csak az utolsó leírt stádiumot tulajdonítaná medúzának, amelyek itt-ott lustán, néha pedig váratlanul gyorsan mozognak az óceán legnagyobb mélységeitől kezdve egészen a felszíni vizekig. A medúzák tényleg nem valami kitűnő úszók, ezért gyakran elragadják őket a tengeri áramlatok. Mozogni többé-kevésbé csak felfelé és lefelé tudnak a vízoszlopban. Izomrostjaik ugyanis csak egysejtnyi vastagságúak. Alapjában véve kétféle módszer létezik, amelyek segítségével a medúzák mozogni tudnak. Az egyiket közülük „lökhajtásosnak” nevezhetnénk, amelyet leginkább a kisebb medúzáknál figyelhetünk meg. Harangjukba vizet szivattyúznak, majd izmaik összehúzásával hirtelen kilövellik azt, így villámgyorsan elmenekülhetnek a ragadozók elől. A másik módszer a nagyobb harangátmérőjű fajokra jellemző, amelyek izmai már túlságosan gyengék ahhoz, hogy összenyomják az egész harangot. Ezek a medúzák inkább úgy „eveznek”, hogy a vizet csak a harang karimájának összehúzásával lövellik ki, így könnyebben jutnak el a zsákmányhoz, amit nem riaszt el a vízáram, mely a „lökhajtásos” haladási módnál keletkezik.
Tenger alatti pamacsok
Az évmilliók során, amely alatt a medúzák a világtengerekben lebegnek, annak elválaszthatatlan részeivé váltak, és jól beleillenek az ökológiai kapcsolatok kirakójátékába. Különböző fejlődési szintjeik a tengeri élőlények széles skálájának szolgál táplálékul – tengeri madaraknak, ragadozó halaknak, mint amilyenek a lazacok, tonhalak vagy kardhalak, teknősbékáknak vagy más medúzáknak. Azonban a medúzák maguk is ragadozók, sőt telhetetlen ragadozók. Zsákmányuk elejtéséhez fegyverrel vannak ellátva – csalánsejtes karokkal, amelyek a legnagyobb fajoknál a tízméteres hosszúságot is elérhetik. A kis medúzák planktonnal vagy halikrával táplálkoznak, a nagyobb fajok veszélyt jelenthetnek különböző tengeri gerinctelen élőlényekre, kishalakra és gyakran más medúzákra is. Mivel hiányzik az idegrendszerük, nem koncentrálhatnak a zsákmány üldözésére, ezért a folytonos tengeri „evezésre” vannak kárhoztatva, amely során az élelmet kiszűrik. Ez a módszer viszont aránylag kevéssé hatásos, ezért hogy testüket egyáltalán életben tartsák „evezésüket” sosem hagyhatják abba. Túlszaporodásuk során az ilyen falánk élőlények képesek a tengert minden élettől megfosztani, hasonló módon, mint a szárazföldön a sáskák.
A medúzák veszélyeztetik a turistákat és a halászokat
Az utóbbi években sok helyütt óriási medúzarajok bukkantak fel, ahol azelőtt populációjuk inkább ritkának számított. Főképp a tengerpartokhoz közeli részekről van szó, ahová zsákmányuk után indulnak a halászok, és ahová a pihenésre vágyó turisták utaznak. A halászok ezután a kisebb fogásokra panaszkodnak, és arra, hogy a medúzák teste eltömíti a motorjaikat és hálóikat, a turistáknak pedig a veszélyes csaláncsípések elől kell menekülniük. A medúzák tömeges megjelenésére egyszerre több helyen került sor. Az Alaszka és Csukotka közötti Bering-tengerben, a Fekete- és a Kaszpi-tengerben, Ciprus partjainál, Kína és Japán partjainál, az Azori- és a Brit-szigetek környékén, a Csendes-óceánban Kalifornia partvidékén, a Fülöp-szigeteken és Hawaiinál. A medúzák támadásával küzd az utóbbi időben egyre több kedvelt adriai- és földközi-tengeri üdülőhely is. A tudósok most az előtt a nehéz kérdés előtt állnak, mivel magyarázható a medúzák ilyen hirtelen inváziója. A medúzák biológiai ciklusáról szóló információk hiánya miatt viszont nincs köztük egyértelmű megegyezés. Nyilvánvalóan nagyon összetett jelenségről van szó, amely összefügghet, de nem feltétlenül kell, hogy kapcsolatban álljon az emberi tevékenységgel. A medúzák populációjának növekvése összefügghet azzal, hogy a halászat csökkenti a tengerben élő természetes ellenségeik számát. Hibás lehet még az óceánok felmelegedése, és szennyezése is, főképp a szennyvíz a partvidéki területeken. Claudia Mills az amerikai Washington Egyetemről viszont óvatosságra int az okok emberre vonatkoztatásakor: „A medúzák és bordásmedúzák populációjáról és ökológiai adatairól egyelőre olyan keveset tudunk, hogy nem lehet különbséget tenni a természetes fluktuáció és a hosszú távú, talán visszafordíthatatlan változások között.”
Medúzák az akváriumban
Bármilyen meglepő, medúzákat nálunk is találhatunk, esetleg nevelhetjük őket otthon, az édesvízi akváriumban – ez az édesvízi medúza (Craspedacusta sowerbyi). De hogy egészen pontosak legyünk, nem igazi medúzáról van szó, hanem csak egy hidrával rokon csalánozó medúzaféle stádiumáról.
Budai Angéla
2009-02-19 
Cikk eredeti helye: http://www.3-evezred.hu/index.php?page=full&mm=28&cikkid=1749&fullread=1&PHPSESSID=66b2703da945d21eb48f43b52be2ef71  

NEM trükkfelvétel, tényleg ilyen óriásiak!
Kép: http://loby.blog.so-net.ne.jp/_images/blog/_ba2/Loby/Nemopilema20nomurai.jpg

A youtube-on több videó is van, ha beütöd a yellifish, vagy  a quellen szavakat !!  Pl. indulj el innen: http://www.youtube.com/watch?v=4hc16ejBkjM&feature=related

2010. június 26., szombat

Feladom…

Még a múlt héten láttam egy elég érdekes filmet, ami a metánhidrátról szólt. Megvallom: nem tudtam én arról semmit, hogy ez a téma évek óta foglalkoztatja a tudósokat, meg mindenféle más embereket. Gondoltam, elmesélem, amit a filmben láttam, nevezetesen, hogy egy pasas a Földközi tengeren elindult metán-hidrátot keresni, ami számításai szerint egy adott helyen elő kell, hogy forduljon. Sikerrel is járt, megtalálta, amit keresett, s ennek kapcsán mutatták be ezt az érdekes filmet.

„A metán-hidrát szilárd anyag, de instabil elegy, amely alacsony hőmérsékleten képződik a tengerek mélyén, a tengervíz keltette nagy nyomás alatt. Kb. 1000-1500 méteres vízmélységben, 5 °C körüli hőmérsékleten a metán-hidrát formájában kötődik meg.
Több száz méter vastag metán-hidrát mezőket eddig már több tenger mélyén is találtak. A metán-hidrát megtalálható a sarkköri jégben, a tundra fagyott talajában, ma ugyanúgy, mint sok millió évvel ezelőtt. A metán-hidrátból metán szabadulhat fel. A metán-hidrát létrejöttének alapvető feltétele a kellően vastag üledékréteg, amelyben a metán keletkezik. Ha ez az anyag kiszabadul a tengervíz nyomása alól, közvetlenül szublimál és szétoszlik a levegőben, üvegházhatást okozva gyorsítja a globális felmelegedés folyamatát.
A Brit Nemzeti Környezetvédelmi Kutató Hivatal a Bermuda háromszöget vizsgálta, hogy a felszabadult metán-e a felelős ottani titokzatos eltűnésekért.
Ha a felszínre jut és meggyullad piros színű lánggal ég." (http://hu.wikipedia.org/wiki/Met%C3%A1n-hidr%C3%A1t )
A filmben természetesen szó volt arról is, hogy miért is ennyire fontos ez a metán-hidrát : hát azért, mert (legalábbis egyesek) a jövő legfontosabb energiájának tartják. Nos, a témára rákeresve a neten teljesen ellenmondó dolgokat találtam, az egyik őrült veszélyesnek, a másik meg épp ellenkezőleg, a jövő egyetlen ígéretes enegria-forrásának tartja.
Ha lenne valaki, akit érdekel a téma, a Google-ba beírva számtalan cikket találhat a megoszló véleményekről – pl. az alábbi helyeken is:
http://www.dura.hu/index.php?mode=cikk&id=393
http://kataklizma.info/2009/10/25/a-metan-hidrat-a-jovo-energiaforrasa
http://www.origo.hu/tudomany/fold/20060309veszelytelen.html
http://klima.kvvm.hu/index.php?id=11
Én azonban továbbra sem tudom biztosan, most örüljek-e, vagy aggódjak amiatt, hogy rájöttek, hogy megtalálták, s hogy terveik vannak vele. Őszintén szólva, mégis inkább aggódom, mert eddig még abból, amibe mi – emberek – belepiszkáltunk, többször lett baj, mint valami világjobbító dolog – még ha az volt is a szándék.

És a nagy ide-oda kutakodásban véletlenül ráakadtam egy blogra, amibe aztán olyannyira belemélyedtem, hogy abba se hagytam az olvasását a késő éjszakai órákig. Ezért hát bemásolom ide a címét, akinek van ideje, s akit érdekel a téma, itt talál olvasnivalót !
http://konteo.blog.hu/2010/03/22/a_globalis_felmelegedes_1 (konteo=konspirációs teóriák)
Egy mondat a bevezető cikkből: „Ez a blog azt tűzte ki céljául, hogy időről időre (mondjuk hetente egyszer-kétszer) bemutasson egy-egy klasszikus elméletet, majd az olvasók fantáziájára apellálva fórumot biztosítson a pro és kontra érvek ütköztetésének.”
Majd alaposabban beleásom magam a témáiba. Rengeteg van. Másfél éve írják….

Kép: http://www.alternativenergia.hu/kategoriak/technologiak/zoldinfo/page/59

2010. június 25., péntek

A Siklósi Szalon Pécsett

Újfent itt járt nálam franciaországi kis barátnőm, szinte észre sem vettem, hogy múlt el a hét. Nem is tudom, miképp tudjuk az órákat úgy elmúlatni, hogy észre se vesszük, hogyan lesz este a reggelekből . :- ) Jártunk ugyan a városban is, de a beszélgetések fonala ott sem szakadt meg. Mintha 5 napon át mást se csináltam/tunk volna, mint beszélgettünk. Talán szerda volt, amikor végül is elmentünk megnézni azt a bizonyos varázslatos Kő Ferenc 3 dimenziós kiállítást a Ferencesek utcájában. (Pár napja írtam már erről.)
Ez után – hazafelé sétálva bementünk a Pécsi Galériába is, a Siklósi Szalon néven meghirdetett kiállítást is megnézni. Bevallom, előtte kicsit olvastam róluk – az így szerzett tudásnak egy kivonatos részét alább láthatjátok. Igazán mondom, érdemes volt ide is betérni.
Sokszínű, érdekes, jó kiállítás, festők, szobrászok, keramikusok, textilművész, a fa- és kőfaragás mesterei, fiatal és idősebb kiállítók számtalan jó művét láthatjuk itt, nagyszerű ízléssel összeválogatva.

Most kicsit nehéz lett volna (szokásom szerint) egy kedvencet kiválasztani, mert sokféle alkotó műve szerepel itt, és igazság szerint tudtam volna több kisplasztikát, vagy képet is hazavinni.
Mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el ide. Július 4-ig van nyitva kedd kivételével 10-18ig vasárnap 12-18ig.

Röviden ennyit kell tudni róluk (további részletek a megjelölt cikkekben találhatók):
„Rétfalvi Sándor szobrászművész talán éppen a Pécs-Siklós-Nagyharsány-Villány útvonalra is gondolt, amikor az 1966-os bécsi alkotótelepi meghívás után több mint negyven évvel ezelőtt megalapította az I. Magyar Szobrász Szimpóziumot (1967-1970). Ezt követte a Nagyharsányi Szabadtéri Szoborpark és a siklósi Nemzetközi Kerámia Alkotóház létrejötte. Ez a három év olyan elementáris erővel hatott, olyan alapvető szemléletbeli változásokat hozott a vizuális művészet megítélésében ami a későbbiekre is hatással volt.
A Siklósi Szalon ennek a mindössze három évig működő művészeti kísérletnek a szellemi előzményén, annak követőjeként 1991. június 6-án alakult meg és működik folyamatosan. A Szalon egyik legjellemzőbb erénye, hogy – ahogyan az 1967-1970-ben is volt - nem provinciális művészeti közösség. A művészek az ország különböző részein, Pécs és környékén kívül Szentendrén, Budapesten, Szekszárdon, Szigetszentmiklóson és máshol élnek.”
http://www.terasz.hu/main.php?id=kepzomuveszet&page=cikk&cikk_id=13239
„A Siklósi Szalonban együtt dolgozik Mester és tanítvány, keramikus és szobrász, láthatunk porcelán-üveg kísérleteket, minden anyagot és minden technikát, amely az adott gondolat kifejezésére szolgál. Tudjuk valamennyien, hogy a XXI. század elején éppen az az érvényes, hogy nincs meghatározó korstílus, mindenki megteremtheti a saját világát. Ennek a világnak a megmutatása és közérdekűvé válása a cél.” http://pecsikult.hu/hu/events/show/83189/siklosi-szalon-2010  

A képek most nem a szokásos "kedves-kevésbé kedves-volt még" rangsorolásom szerint vannak összerakva, hanem művészeti ágak szerint.