2010. június 24., csütörtök

Esős vers

Bár ma nem esett az eső (legalábbis itt nálunk), de nincs időm a következő szövegemhez való fotókat feldolgozni, így hát meg kell elégednetek egy kis verssel. Szerintem ez is kedves:


 
Babits Mihály: A kitámasztott esernyő

Váratlan zápor zengett át a tájon,
mint szeretők között a hirtelen
pörpatvar, mely csak arra jó hogy fájjon
és még forróbb legyen a szerelem.
Nagy árnyak ingnak s apró tüzek égnek
a serdülő és könnyes pázsiton.
Az ördög veri asszonyát, s az égnek
egyik fele nevet a másikon.
Tornác kövén egy kitámasztott női
esernyő guggol, mint barna kutya.
A kerti lombot látni szinte nőni.
Megtört fű csúcsán lógáz a csiga. -
Tapadva himbál, lassan nyúl ki szarva
s az érzékeny világba ágazik.
Most megrázza magát egy fiatal fa
s egyszerre szökőkúttá változik.
Itt is egy, ott is... minden kicsi szélre
megremeg és könnyekbe öltözik.
Ideges az egész táj, mintha félne
a gonosz nyártól amely érkezik.

Kép: http://1.bp.blogspot.com/_DOhNwCjLhRU/SVxLtxkr-lI/AAAAAAAAFho/Ld7rajUd1zc/s400/csiga.jpg

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése