2010. augusztus 1., vasárnap

Legalább 2 x 5 percig…

Szeretnék végre írni egy olyan bejegyzést, amiben nincs harag, nincs keserűség, panaszkodás, reménytelenség, düh és hasonló negatív gondolat…

Hát elég nehéz ez nekem….

Egyetlen biztos pont van az életemben, ahol még a rosszat is jónak érzem, ez pedig a „hegyeim”. Valójában minden, ami Velük kapcsolatban említhető, engem szinte eufórikus boldogsággal tölt el. Még 15 napot kell aludnom, s ott leszek közöttük, velük, bennük, mellettük….Mostantól akár percre is számolhatom már a időt, ami elválaszt tőlük.
Mindezt most azért írom csak, mert tegnap is és ma reggel is „meglegyintett” (bocs NM, de ugye kölcsönvehetem?) a „Máséletillat”. Erre a szóra nemrég leltem rá egy blogtársam bejegyzésében,
( http://nagymiklos.hu/blog/2010/07/24/2010-07-24-flow ) s azóta se tudom, hogy miért is nem én találtam fel/ki ezt, hiszen annyira passzol arra, amit érzek bizonyos szituációkban.
Szóval tegnap is, ma is, reggel éreztem ezt az illatot. Korán ébredtem – ez a fotók fényviszonyaiból is látszik, és ilyenkor sajnálom, hogy nem valami szép kilátású helyen lakom, hanem beszorítva mindenféle aprócska öreg ház közé. Nincs terem a fotózáshoz…
Tegnap az esőt ígérő, de ugyanakkor a kelő nap által megvilágított csodálatos felhők, (semmit nem állítottam a színeken!) ma pedig a ködbe vesző szomszéd fák mellé kaptam azt, amibe szerelmes vagyok. Az eső, az erdő, a föld illatát, ami az agyamban azonnal bekapcsol egy ki szerkezetet, ahová a boldogság-hormonjaim vannak jó alaposan elzárva. Ilyenkor kinyílik az ajtó, és jönnek, masíroznak az emlékek, a „más életek”, melyekben és ahol mindig boldogság volt a lét. Ragyogó kék egek, duci ködök, szikrázó hófehér sziklák, sustorgó patakok, zubogó vízesések, a mélykék-bársony-égen kézzel elérhető távolságban lévő aranycsillagok…Tudjátok milyen halk hang az, amikor egy levélről egy esőcsepp lehullik ? Hogy leng-zeng remegve, egyre  lustábban, fátyolosan  visszhangozva a tehénkolomp  a hegyek között ? Milyen a vad meredélyen leguruló szikla  félelmetesen öklednező, el-elcsukló moraja ? Sorolhatnám...
Hát van olyan hely, ahol ezeket meghallhatod. Avar, korhadó fák, a fű, Isten tudja miféle virágok, gomba, apró hegyoldali házból kacskaringózva felszálló füst, és (igen!) párolgó tehénlepény illata ! Imádom !!!

Szóval a tegnapi meg a mai reggelről szerettem volna tudósítani, de igazán nem is tudok mást írni, mint azt, hogy lehunytam a szemem, mind egy vad csikó beleszimatoltam a levegőbe, s pegazus-szárnyaimon azonnal „otthon” voltam.
És boldog voltam.
Legalább 2 x 5 percig…

Aztán készítettem pár fotót, köztük ezeket:










3 megjegyzés:

  1. Látom nem csak a 2x 5 perc sikerült pozitívra, hanem a fotók is . Gratulálok a pókos és a kacsafarkú szenderes képhez.

    VálaszTörlés
  2. Nekem nem csak a pókos tetszik, hanem a villanyvezetékes felhős is! :-)

    VálaszTörlés
  3. (olvastam ezt-azt arról, hogy mennyire fontos (?) hogy egy írásnak legyen jó címe... ill. olyasmit, hogy a lényeg legtöbbször a legvégén található ( ?) - és ilyesmik.) "Görcsölgettem' azon, hogy mi mindenről is szól a mai blog ?- pl. elvágyódásról ?- vagy "csak" a boldogságról ?-
    [kis kitérő: mert ugye-nagy költőnk- megadta a választ ?- (télre :-) "Hol a boldogság mostanában" ? - viszont most még nyár van. ] - aztán csak-csak "rámentem" erre az oldalra :
    Hol a boldogság mostanában ?(107.hely)
    (Gazdagabbak vagyunk,mint amilyen boldogok ?- és stb.)
    Aztán kicsit még keresgéltem,- de (nincs időm) hogy (mi is a fóbia ?- és vajon a "nagy elvágyásod" az fóbia lenne-e ?- (L.d. fóbiák listája -wikipedia) - aztán abba is hagytam.
    "Utazásodhoz" is nehéz mit mondanom... (mindenki más és más ) - lásd az ilyen vélekedéseket :
    "Úton lenni boldogság,megérkezni halál." (?) vagy
    "Jobb utazni, mint megérkezni."
    Szerencsémre (ill. másokkal szemben eléggé nehéz megmagyaráznom...)
    vélekedésem (plagizálás jó régóta !)
    "Nincs jobb, mint utazás után hazaérkezni!" "Magas szintre " sikerült kifejlesztenem !- mert 20-30 km (távolságból) - vagy akár a belvárosból hazaérve is ez az első gondolatom!- (legmagasabb szint : amikor ki sem mozdulok és mégis azt érzem...)
    Természetesen NEM "elrontva" hangulatodat, sem azt, ami még vár rád (2 hét múlva ) - ( plagizálás Nők Lapjából (?)...)
    "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a mienk." -
    Hát, így valahogy. (esetemben) -

    VálaszTörlés