2010. augusztus 24., kedd

Szlovénia 2. Előkészületek és első nap fele


Volt az életemnek egy olyan időszaka, amikor tavasszal Veldenben (Wörthi tó), nyár végén Pulában, ősszel pedig Bledben voltam. Vagyis pontosítsak: először 1984-ben és fenti időszak „keretén belül” csak egyszer voltam Bledben, ám a mai napig - valami érthetetlen okból kristály tisztán emlékezetemben él annak az első 4 napnak néhány momentuma.

Ősszel azon a vidéken nem ritkaság a borús, esős idő, akkor is ilyen volt. Jártunk valami csodálatos véletlen folytán a Sport Hotel felé vezető gorjei úton, majd onnan lekanyarodtunk a Bohinji tóhoz, felmentünk a lanovkával a Vogelre és megmásztuk a Savica vízeséshez vezető lépcsőket. Mivel a napnak egy részét azonban egyedül töltöttem, volt egy délután, amikor nagyon nem kívánkoztam a Presernova utcai (ma Alice villának hívják) szállásunkon fagyoskodni. Dacára annak, hogy jó kis hely volt az akkor, ma már igencsak „felfejlesztett” vendégházzá alakult. (Életemben addig még sosem voltam olyan WC-ben, melynek ablakából olyan kilátás nyílt volna, a már havas hegycsúcsokra, mint onnan. Később aztán többször megállapíthattam, hogy Szlovéniában még az ilyen kis helyiségek ablaka is csodás tájakra nézhet…) Szóval azon a délutánon elkóboroltam egy kicsit valami meleg helyet keresve.

A Jelovica Hotel aljában volt – már akkor is egy kis kávézó?teázó? nemtudommi, picurka helyiség. Oda ültem be, s azt hiszem életemben kevés alkalommal esett annyira jól a forró tea, mint akkor. Valami meghitt, ki-tudja-honnan-ismerős, otthonos érzésem volt, mint aki rendszeres vendége ennek a helynek, mint aki hazaérkezett. Itt írtam – már akkor is – az útinaplómat. S habár (balga módon) éltem egy részének írásos és mindenféle dokumentumát egy rossz pillanatomban kihajítottam, azért nagyjából emlékszem, az volt a leírt gondolataim lényege, hogy én most itt „otthon vagyok”.
Idén jutott először eszembe, hogy egy fotót megérdemel ez a hely, ahol az én csodálatos szerelmem ezzel a vidékkel elkezdődött:


A „megismerkedés” (vagy írjam azt a „felismerés”?) után 3 év szünet következett és a negyedik év 1988 életem sorsfordítójává vált – hiszem ezt olyan erősen, ahogy nagyon kevés dologban hiszek.
Itt és most nem részletezendő körülmények miatt, egy igen különös álomtól indíttatva 1988 szeptember 5-én megmásztam a Triglav 2863 m-es csúcsát – egyedül, 43 évesen.
És ettől kezdve nem volt megállás. Féktelenül imádom azt a vidéket, mint a friss szerelmes, aki - bármilyen is az ideálja – egyrészt csak a szépet és a jót látja benne, másrészt minden szabad pillanatát vele szeretné tölteni.
„Nála” jártam: 1989,1990,1993,1998,2002,2005,2006 és most tízedik alkalommal, 2010-ben is.


Ilyen volt most a szerelmetes hegyem egy Srednja vas-ból lőtt fotón. A csúcs alatti lapályon van egy picurka „folt”, az a 2400 m-en található Planika dom (turistaház), a csúcsmászást követően egy éjszakát ott aludtam.

Nos akkor kezdjem az előzmények után a beszámolót a mostani utunkról.

1993-ban vittem el az - akkor még kicsi - unokaöcséimet erre a vidékre és nagyon vágytam arra, hogy még egyszer együtt elmehessünk. Hát hála a mennybélinek ez sikerült.
Természetesen hetekkel az indulás előtt elkészítetem a listáimat, egyet az útvonalról a másikat az elvinni szándékozott dolgokról. Szeretem az efféle precíz dolgokat, nem kell becsomagoláskor idegeskedni és kicsomagoláskor bosszankodni. Az útvonaltervezés sem volt felesleges GPS ide, vagy oda.
Nekem ez volt az első randevúm ezzel az okos kis masinával, s bevallom, elnyerte a tetszésemet. Igaz persze, minden esténk azzal telt, hogy „megmondtuk neki” hogy merrefelé is akarunk menni. Az út egyik nagy öröme volt, hogy unokaöcsém kifejezetten úgy programozta a GPS-t, hogy csak mellékutakon menjen. Így hát megtettünk 1330 km anélkül, hogy akár csak 10 m-t mentünk volna autópályán. Aki a tájat akarja megismerni, feltétlenül ezt az utazási módot válassza.
Második nagy örömöm volt, hogy ha azt mondtuk ekkor és ide indulunk/megyünk, hát pont akkor és pont oda mentünk. Nagyon hálás vagyok ezért, mert 4 ember kedvét/természetét nem könnyű összehangolni – nekünk ez is sikerült.

Tehát augusztus 16-án hétfőn 7-kor elindultunk, és Kaposvár-Nagykanizsa felé hagytuk el az országot. További útvonalunk: Varasd-Ptuj-Slov.Bistrica-Celje-Kamnik. Itt tartottunk egy hosszabb szünetet, mert Melinda barátnőm ajánlására bementünk Radomlje-ben a Volcji Potok nevű arborétumba. (Csak zárójelben és mosolyogva jegyzem meg, hogy Melindával 4 éve jártunk először Szlovéniában, amikor annyira beleszerelmesedett, hogy most már ő vitte el a gyerekeit, unokáját…)
Itt már a Kamniki Alpok varázslatos csúcsai vártak bennünket:



Az arborétum hatalmas és csodaszép. Ám annyiban csalódást okozott, hogy barátnőm ott-jártakor még meglévő dínó-makett kiállítást már elbontották, helyette egy magyar festő, a Kaposváron 1964-ben született Győrfi András óriási méretű képei voltak láthatók.






Az arborétum weblapján azt olvastam, hogy most vannak a „dália-hetek” – hát olyan rettentően sok dália nem volt – volt viszont orchidea- és lepkeház.
Következzenek akkor most képek az arborétumból. (Megjegyzem, a megérkezésünk előtt fél órával, jeges eső esett, ám mire odaértünk ragyogott a nap…)













Ez az alábbi a kedvencem:

Lepkék és virágok:


















3 megjegyzés:

  1. (1.) "Aktív" koromban (...) volt egy időszakom (?)- amikor előadásokon ülve ,-várva a hozzászólásokra,jelentkeztem és azzal "indítottam", hogy : " legyek én az első, addig,amíg a többiek gondolkodnak azon,hogy szóljanak-e"- stb. Nem mindig eredményes alkalmazni, sőt! (?) - valamiért most ilyen érzésem támadt. Hagyján!- (mert megint tanultam valamit)- az egyik az volt, hogy : "üzent" nekem egy blogíró (@Ildi)- hogy pl. járatosabbnak tart bennünket több témában és emiatt nem akar(na) hozzászólni! (?) - remélem nem "sértődik meg", hogy máris kibeszéltem. ]
    *******************************
    A témához : ezt-azt "felskicceltem" magamnak, - első "érzéseket"!- amiket kiváltott belőlem a téma !- viszont "épp' @Ildi miatt is - "nagy a felelősség ?" - ne "vigyem mellékvágányra" a "vonatot."
    Ismerjem el,-(megmosolyogtatott ?)-
    a "WC ablakból való gyönyörködés"... ( -bár tudom, hogy van,kinek a WC-ben tv.készülék van(!)- (Írjam-e a nevét ?) -ill. velem is nem egyszer előfordult már,hogy egy "jó" könyvvel "múlattam időmet" ott. (megjegyzem nekünk 2 mellékhelyiségünk van)-
    Na, talán ennyit !- bevezetésként. :-)

    VálaszTörlés
  2. (2.) Sorrendben nem épp' ez következne,és nem kisebbítve a "felfedező munkájának értékét!" - (Szegeden, a Móra F. múzeumban van (még?) lepkeház ! (Goggleba írva láthatjátok/videot is )- igaz, pl. eddig már vagy 400 valahány lepke el is pusztult (az"élet rendje" miatt )- (hallva @Aranyosf. szóbeli beszámolóját anno)- "aggódtam", hátha ott is voltak elpusztult lepkék,- de ezek szerint (talán) nem.
    Még talán annyit (ismétlés) elgondolkodtam (...) Győrfi Andráson (aki 84'óta él Bp.-en -és "elment" Kaposvárról)- mert
    van az a blog
    Elmenni,maradni,visszajönni (stb.)
    P.s. : remélem, a későbbiekben majd az árakról is "esik szó?"

    VálaszTörlés
  3. (3.) na, ezért (is) bocs'!
    Megtapasztaltam (@Aranyosf. távolléte idején)- ill. szóban is mondott ilyesmiket : kb. 2 nap elteltével (múltával)- már nem lehet hozzászólást írni a blogjába ! (Hogy ez jó-e vagy sem ?- legyen az ő dolga.) Így aztán - (mert egy könyv "hatása alá kerültem"...)- viszont egyszer sem sikerült beírnom a blogba - hát juszt' is megismétlem !
    A civilizált emberiség nyolc halálos bűne
    Tényleg bocs' azoktól kiknek blogjában már említettem. ( a 8.pont alatti "zavaros részt" tekintsétek tárgytalannak!) - ill. ez a rövid összefoglaló NEM pótolja -magának a könyvnek az elolvasását,- de még így is van benne pár "tanulságos" dolog. (szerintem)
    Könyv : Konrad Lorenz : A civ.emb.8 halálos bűne (1973!) stb.
    133 old./1700 Ft/2002.(4.kiadás) stb. könyvtárból.
    (megjegyzem : "esik benne" fiatalokról is szó...ill. "magunkról" is... és stb.
    ********************************

    VálaszTörlés