2010. szeptember 18., szombat

Toronymagas élmény 1. (Tudósítás képekkel a pécsi városháza tornyából)

Mivel elég sok képet szeretnék megmutatni és olyan bonyolult ebbe a nyavalyás blogba berakni a fotókat, két részletben teszem fel az anyagot.

Előbb egy kis kitérő: Elég korán indultam itthonról, mert az Alexandra könyváruházban meg akartam nézni és esetleg venni a Pécsi séták c. könyvet, melynek megjelenéséről @x tájékoztatott.  Belelapozva úgy döntöttem, megajándékozom magam vele.
Az volt a tervem, hogy ez után elmegyek az Apáca utcába és megnézem a római kori sírhelyeket – mert a Cella septichorát és az Ókeresztény sírkamrát már láttam, de ezt olyan régen, hogy semmi emlékem nincs róla. Kiderült, hogy „csak” ide nem lehet bemenni, mindhárom helyre érvényes jegyet kell(ett volna) váltani. Micsoda egy hülyeség !!!!! Vagy micsoda ravasz fogás ez !!!
Nagy dühösen akkor lemondtam erről, s mivel szakadt az eső, és nem nagyon volt sétálni kedvem, gondoltam, beülök a Mecsek cukiba. (Felködlöttek ifjúságom szép emlékei, randik és lánysusogós kávézások, sütizések – haj, oly régen volt, tán igaz se volt.. Egyébként a helyszín már régen nem az, mint ami az emlékezetemben él…) 
Ám még mielőtt odaértem, gyorsan lőttem egy fotót arról, amit megjósoltam pár hónapja, nevezetesen, hogy a vadonatúj, milliókba kerülő alkotások nagyon hamar fognak itt tönkremenni. Komolyan mondom, sírni való:
Kellett nagyon ez után valami édes vigasztaló, siettem hát a Mecsekbe.

Itt ücsörögtem délig, mikorra kigondoltam, hogy ennem kellene valamit.
Mivel – töredelmesen be kell valljam, M.….’s-ba is csak egyszer voltam eddigi életem során, ezelőtt vagy 20 évvel, és még soha sem ettem  Hamburgert, elhatároztam, hogy ez a nap e téren is a felfedezések napja is lesz. Hát szörnyű volt. Ha nem adtam volna érte 250.- Ft-ot, akkor a kukába dobtam volna. Őrült nehézségek és erőlködés árán lenyomtam, de meglehet, kiütést fogok tőle estére kapni…Mit szeretnek az emberek ezen, azt képtelen vagyok megérteni…


Eszméletlen forgalom volt a boltban,  1-2  sőt ennél több ezer Ft-okat (!) fizettek az előttem állók – hát mindenesetre ha a kaja nem is jó, az üzlet megy, az biztos. A „népek” szépen rá lettek szoktatva ezekre a kriminális ételekre…

Amúgy meg, fogalmam nincs, milyen rendezvény volt a Széchenyi téren, rengetegen voltak a szakadó eső dacára. Ide-oda jöttek-mentek a népek, zenéltek, meg beszéltek, de nem mentem be a nyáj közepébe, csak messziről készítettem pár képet:  





Nos, ezek után akkor jöhetett a Városháza !!!
A ma is látható városháza immár a harmadik ezen a helyen. A török uralom utáni első, barokk városháza még csupán egyemeletes volt, s északi oldalával a mai Király utcára nézett. Ennek erkélyéről hirdették ki nyilvánosan 1780. április 19-én a szabad királyi városi rang elnyerését. A növekvő város igényeihez méltó - kétemeletes, klasszicista stílusú - épületet Piatsek József, helyi építész bécsi, udvari tervek alapján készítette 1830-34 között. (Mindkét épület makettje a Várostörténeti Múzeum kiállításában látható.)
A XIX. század végére oly jelentős gazdasági és társadalmi gyarapodás következett be, hogy a közgyűlés 1895-ben új épület építése mellett döntött.  A mai tornyos városháza a prágai születésű, osztrák Lang Adolf tervei szerint épült a XX. század elején. Belső terében számos részlet utal a korábbi, klasszicizáló városházából.
1907-re készült el a neobarokk, eklektikus háromemeletes középület. A torony sisakcsúcsán  a város címerét helyezték el, s minden egész órakor kellemes dallammal örvendezteti meg a belvárosban sétálókat.

Az Örökségnapok keretében  - nem túl nagy felhajtást csinálva az ügynek – lehetőség volt felmenni a városháza tornyába.
Gondolhatjátok, itt élek 65 éve, még sosem volt szerencsém ide feljutni, hát égtem a vágytól, hogy most ez  is teljesüljön.
Még szerencse, hogy alaposan elolvastam a programot, mert kiderült, hogy csak bejelentkezés alapján lehetett bemenni. (Legalábbis ezt mondták nekem, de bevallom, az az érzésem, hogy voltak ott „betévedt” látogatók is ma, de mindegy, én ott voltam.)
A felújított porta épületéről, a csodaszép Zsolnay óráról írtam pár napja, most megmutatok néhányat (a sajnos üveg mögött lévő)  @x által említett, s itt kiállított  Zsolnay dísztárgyból.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése