2010. november 2., kedd

Egy napos ünnepek

Az az én bajom az ünnepekkel, hogy általában egy naposak…
Nem. Ez a megfogalmazás így nem jó…
Az a bajom, hogy csak egy napig „ünneplünk” bizonyos dolgokat.
Így se egészen tökéletes…
Szóval csak körülírni tudom, röviden megfogalmazni nem.
Tehát az a bajom, hogy  nem tartom jónak ezt a rendszert.
Húsvét: jaj de jó, jön a nyuszi !
Karácsony: jaj de jó, jön a Jézuska/vagy ami épp divatos.
Valentin nap: jaj de jó, szeretjük egymást. Stb…
Ebbe a sorba illik a halottak napja is.

Én nem szeretem ezt az ünnepet. Azt hiszem merő „illemből” tartom meg, megyek ki a temetőbe, viszek virágot a sírokra, gyújtok gyertyát,  nehogymá’ kibeszéljenek….
De én ott SOHA, még életemben egyszer sem éreztem, hogy Nagymamám, Apám, Anyám a közelemben lennének…Mint ahogy ez teljesen érthető is, hiszen mi van ott „belőlük” ? Szinte semmi.
„Amik” ők voltak, „az” valahol itt van bennem/körülöttem, és nem csak november 2-án, hanem január 29-én és március 3-án és minden áldott nap. Itt vannak – legfeljebb én nem veszek róluk tudomást. Néha felhívják magukra a figyelmet – megpendül bennem egy gondolat, felém úszik egy illat, valami zenefoszlány, akármi semmiség, ami őket juttatja eszembe.
És akkor gondolok rájuk. Szeretettel, nosztalgiázva, néha igenis dühösen, magamban beszélve hozzájuk – megsimogatva a fényképüket, egy csendes sóhaj kíséretében…A születésnapjukon  gyertyát gyújtok - magam se tudom miért, mert hát gyújthatnék gyertyát a haláluk évfordulóján is – mégse azt teszem. Vannak dolgok, melyekre nem ismerem a magyarázatot.

Persze lehet velem vitatkozni, hogy ünnepek kellenek,  azért „találták ki” őket, hogy megtörjék a hétköznapok szürkeségét, stb… Ez is igaz. Mégis én jobban szeretném, ha minden nap karácsony lenne, karácsonyfa nélkül,  felhajtás, ajándéközön  nélkül. Egyszerűen a  monoton hétköznapokat azzal kéne „feldobni”, hogy észrevegyük, értékeljük, tiszteljük és szeretjük egymást  kedden, pénteken, akármikor, épp úgy, mint szenteste.
Azt mondod, erre nincs idő ? De hát miért nincs ? Amikor az embernek mindig arra van ideje, amit akar. Akarjon hát szeretni minden nap. Főleg persze szeresse az élőket, mert aztán a temetőbe-mászkálás már, higgyétek el nekem, semmire se jó…azon kívül, hogy esetleg kissé lecsendesítsd a lelkifurdalásodat.

 Kép: http://pannonpo.hu

6 megjegyzés:

  1. Már bocs', de nekem - elsősorban - most az a "bajon", hogy eléggé keverednek itt a dolgok ! Persze, a net- valamennyit segíthet!- érdeklődőbbek megnézhetik, mi is az ÜNNEP ? - [Pl. Googleba írva: Mi az ünnep?- vagy ott Az ünnep szerepe. Az ünnep hagyománya. ] és akkor ne is említsem, hogy (valahogy) keverjük az "ünnep" és a "megemlékezés" fogalmakat is ? - Ha jól tudom, kb. évi 10 "piros betűs" nemzeti és vallási ünnepünk van és nem számolgatom, hogy a "naptár miatt" ebből mennyi a 3 napos. Nem épp' ide tartozik, de van (általában) 20 nap szabadságuk az embereknek,- +minden héten (szabad) szombat és vasárnap - és, hogy ezeken túlmenően ki-mit-mikor-és-hogyan ünnepel meg ?- sok mindentől függ! Nem vagyok "szakember", de sejtem (olvastam?) az "ünnepek" leginkább " a "közösségeknek" egy bizonyos fajta cselekedete ! - és ne bonyolítsam, hogy mi a közösség ?- ( bár jobban venné ki magát, ha "családot" vagy "rokonságot" írtam volna ? ) - Na, kb. itt "el is vesztettem a fonalat." -
    (folyt. ) >

    VálaszTörlés
  2. (2.) Elképzelhető (...) ha "gondjaink lennének" az ünnepeinkkel,- akkor ott a "hibát" vagy önmagunkban, vagy a saját közösségünkben keressük ?- ( vagy mindkettőben) ?- nem tudom.
    Megjegyzem: bár megéltem már 60 valahány évet... nekem pl. semmilyen emlékem nincs, hogy nagyszüleimmel/szüleimmel valaha is "jártam volna" a temetőben ilyen alkalomból! (= Mindenszentek és Halottak napja) - persze, kissé nehezíti a helyzetet, hogy előrehaladott életkorban egyre inkább olyan sírokat kell/illik (?) felkeresnünk, akiket személyes ismertünk!- és/vagy még a temetésükön is részt vettünk! [esetemben ez a nehezebb, mert legtöbbször nem is a "személy" a gondolatom, hanem az, hogy milyen érzés volt nekem ott állni a gyászolók között.] - és mivel egyre előrébb és előrébb van a helyünk a "gyászmenetben" - csak-csak jön az "önsajnálat" vagy a "félelem", hogy
    legközelebb már bennünket visznek és temetnek - és akkor,majd hogyan tovább ? - gondolom én ezt, valahogy így. Na, de valahogy jó lenne "elszakadni" most az elmúlt 2 nap történéseitől.
    (folyt. ? )

    VálaszTörlés
  3. Sok dologra én sem ismerem a "magyarázatot" - és különösebben nem is kutakodom utána,- egyre gyakrabban vélekedem úgy (?) : pl. "boldogok a lelki szegények..." vagy
    "amiről nem tudok, az nincs!" -és ilyesmik. [ Születésnapon gyertyát gyújtani = talán azért, mert gyermekkorunkban gyertya volt a tortán,- és onnan eredhet ? ] - továbbá : én egyre kevésbé "minősítek" (még magamban sem!) senkit sem !- mondván : ki-ki ünnepeljen úgy, ahogy jónak gondolja!- cserébe' viszont engem se nagyon akarjon "minősíteni" senki se(m) ! - na, de hagyjam!
    (mert eléggé közelg' (?) az Advent és a karácsony ! (...)
    P.s. : majd' kifelejtettem : (amióta van netünk...) "küzdök" az ellen, hogy a "munkaszüneti napon!"- történő [ nem szemét!]- hanem hulladékszállítást ne nevezzék ünnepi szemétszállításnak" - sajnos "sikerről" nem számolhatok be ! :-) :-)

    VálaszTörlés
  4. Aranyosfodorkának igaza van... Én is itthon emlékezem igazán és naponta, mert körülvesznek tárgyak,hangok, illatok, mozdulatok felismerése, sorolhatnám...DE! A mi családunk - most figyelj,@X! - minden ünnepen, egy kitűzött időpontban EGYÜTT ment a temetőbe és járta végig az elvesztett családtagokat! Karácsonykor, húsvétkor, halottak napján. Ma már rengetegen vagyunk és ez megoldhatatlan, de belénk van oltva és ez egy lelkiismereti kényszer! Igazatok van! Anyám 83 éves, de minden halottunk születésnapját, évfordulóit fejben tartja és bizony kiviteti magát a temetőbe...
    Egyébként, ha van időd és kedved egy temetői sétára, sok szép síremléket lehet látni és "nem árt" egy évben egyszer elmenni! Pl. jó fotókat lehetne készíteni...Na, "túlburjánoztam" a témát, bocs!:)

    VálaszTörlés
  5. Kedves "Jó" Ildi !
    Most csak annyit, hogy max. igazad van ! ( ha-ha-ha... :-) lehetne igazad !) Bocs'- írom "tényközlésként" : több évre "visszamenőleg" van saját "fotósorozatom" - > illett volna nem magamat említenem először... és vannak képeim a (pécsi) temetőben látható " nevezetességekről"- és saját (családi) sírhelyekről is !
    de folytatás - talán később !
    Nagyon hallom, hogy egy autó akar)na) megállni házunk előtt...)

    VálaszTörlés
  6. Aranyos... szívemből szóltál.

    VálaszTörlés