2010. november 20., szombat

Konyak

Nos, ha pár napja süteményeztem, akkor ma alkoholizálok kicsit – még akkor is, ha azt alábbi bemutatott italnak még a szagát sem bírom. (Valójában a pezsgőn kívül semmiféle szeszt nem szeretek, de a pálinka és a konyak elől jár a nem-szeretettek sorában. Tényleg, még a szagát se…) Ám a sok morgolódás után szükségét érzem egy kis lazításnak.

Egy újságcikk olvasása közben bukkantam rá a VSOP  betűjelekre, melyről azonnal Édesapám, s a vele együtt megtett angliai utazásunk jutott eszembe. Volt őneki két igen kedves barátja, egy Londonban, egy Ascotban. Csóró magyar turistaként mindkettőnél kaptunk szállást, de az ascotiaknál egy kedves, baráti, esti beszélgetés során, előkerült egy üveg itóka is. Nos, azon álltak ezek a betűk, s akkor magyarázta el nekem Édesapám mit is jelentenek.
Ha valakit érdekel a konyak története, íme:

"A konyak nem más, mint egy gondos szakértelemmel párolt csodálatos eszencia - a Paradicsom íze."

Az egyik legnépszerűbb az égetett szeszesitalok családjában. A színe az aranysárgától a sárgásbarnáig terjedő skálán mozog. Az illata selymes, az ízét frissesség és kiegyensúlyozott gyümölcsaroma jellemzi. A fogyasztása jóval több, mint egyszerű gasztronómiai élvezet, a hétköznapokat megédesítő rítus.

A konyak borból készült minőségi párlat, kizárólag Charente vidékről származó fehérborból. Minden francia borpárlat, ami nem pontosan a Charente folyó által vízzel ellátott ún. Région Délimitée területről származik, az "eaude-vie de vin" nevet viseli, vagy francia Borpárlat,- Brandy néven kerül forgalomba. A konyak minőségét a talaj jellegén, a környék időjárásán és a szőlőfajtán kívül az ital érlelésére használt hordó és az érlelési idő, a pince hőmérséklete és páratartalma, valamint a végső keverés határozza meg.

Származása
A konyak történetének kezdete valamikor a XVII század első harmadára tehető. Franciaországot akkoriban XIII. Lajos és Richelieau bíboros uralta. Az abszolutizmus és a gazdag udvartartás azonban komoly terheket rótt az államkincstárra, így a király a jól bevált trükkhöz, az adóemeléshez folyamodott. Csakhogy a magának mind több jogot követelő parasztság nem vette jó néven az udvar megszorító intézkedéseit. Így Charente és a szomszédos Charente-Maritime megye szőlő- és bortermelői megelégelték a rájuk kivetett magas állami jussot: 1636-ban adóenyhítésért folyamodtak. A bor azonban nem kapott kedvezményeket, Richelieau fiskális lelkületű kormányzata következetesen kitartott. Csakhogy a földműveseknek helyén volt az esze: a termékeiket ezen túl nem adóköteles borként, hanem párlatként vitték a piacra így hát megszületett a Cognac. Az új, adómentes termék népszerűsége persze országszerte gyorsan növekedett. Az arisztokrácia és a nép egyaránt örömmel fogyasztotta. A párlatnak, az egyszerűség kedvéért a tengeri kikötő, Rochefort felé folyó Charente jobb partján fekvő városról a Cognac nevet adták, amely - franciásan írva, ma védett márka.

A. XI. században Cognac város volt Franciaország elsőszámú bortermelője. A XVIII. Század évtizedeire tehető a konyak hírnevének terjedése, ekkor kezdték el exportálni Európa számos országába. Olyan cégek vásárolták, mint például a Remy Martin, Henessy, Martell vagy a Delemain. A XIX. században belépett a vásárlók sorába a Courvoiser és a Hine, ezen kívül a Cognac elérte az amerikai földrészt is. 1871-ben egész Európán végigsöpört a filoxéria, a szőlőtermők réme. A szőlőültetvényekben végzett pusztítás összemérhető az írországi nagy burgonyavésszel. Szerencsének volt tekinthető, hogy a filoxéria megkímélte az alapvető élelmezési terményeket, persze a Cognac-i franciákat nem nagyon vigasztalta ez a tény. A pusztulás évtizede után felcsillant a remény: sikerült ellenálló szőlőfajtákat találni. Európaszerte megkezdődött a telepítés, és nemsokára talpra állt a bor- és konyaktermelés is. Ebből a korszakból már nem lelhető fel bor, de napjaink termései a XIX. század késői évtizedeinek ellenálló szőlőfajtáin alapulnak. A növekvő igények kielégítése érdekében a Cognac-i termelők alaposan kimerítették készleteiket, azonban a mai napig is találhatunk a filoxéria-vész előtti szőlőből készült konyakot. Érdekes arra gondolni, hogy a fennmaradt konyakokat fogyasztó előtt feltárulkozik a filoxéria-vész előtti bor íze. Természetesen drága árat kell fizetni az ilyen élményért.
(Az első konyak készítésére azonban létezik egy másik lehetséges magyarázat is. Állítólag az Anglia és Franciaország közötti 100 éves háború idején készítették az elsőt, mivel a bortermelők nem tudták eladni boraikat a háborús zavargások miatt, és így arra az elhatározásra jutottak, hogy koncentrálják, vagyis desztillálják a bort és ennek során készült el az első konyak.)

A lepárlás francia szakemberei szerint a Cognac hétévente megduplázza értékét. Ezért a minőségi javulásért azonban nagy árat kell fizetni, az évi két-három százalék párolgási veszteséget, amit az "angyalok részének" is neveznek. Akár azt is mondhatnánk, hogy a legmohóbb, legszomjasabb angyalok vigyáznak Cognac városára, hiszen évi húsz millió palack Cognacot "fogyasztanak" el.

Készítése, előállítása
A Cognacot főleg a folle blanche és picpoul-blanc szőlőfajok borából készítik, melyet melegített erjesztő kamarákban teljesen kierjesztenek, s ha ezután a bor teljesen megtisztult, egyszerű üstökben kifőznek, oly módon, hogy az első lepárlásnál nyert párlatot ismételten desztillálják, így érve el a kívánt 70° körüli szeszerősséget. A folyamat nagyban megjavítja a konyak minőségét, hiszen közben folyamatosan elillannak a kozmaolajok. A másodszor is desztillált színtelen párlatot ezután nagy tölgyfahordókba helyezik (piece). Hosszas tárolás (legalább négy-öt év) alatt kapja meg a konyak aranysárgás színét és különösen finom ízét. A hordóban a szesz nagyon apad, de innen veszi egyszersmind sárgás barna színét is, ami annál sötétebb, minél tovább volt a konyak a hordóban. Silány, ecetes, dohos borokból Cognacot főzni nem lehet. Egy hektoliter konyak előállítására a bor szesztartalma szerint öt-nyolc hektoliter borra van szükség. A konyakot magas ára miatt igen gyakran hamisítják, sőt közönséges, finom szeszből is készítik oenant-éter hozzáadása és karamellel való festés által.




Híres márkák
A konyakokra alkalmazott besorolás célja az adott párlat nevének egységesítése. A konyak-csoportosítás első lépése a földrajzi hovatartozás megállapítása.

Cognac körzete körkörös területekre, úgynevezett cru-kra osztottak, amelyeknek középpontja maga Cognac városa. Ez nem nevezhető sajátosnak, hiszen a franciák ugyanezt a rendszert használják a bor besorolására is, ahol is egy 0,4 hektárnyi terület megfelel egy nagy cru-nak, szomszédos szőlőültetvénnyel együtt, pedig premier cru-nak. A borszakértők ennek alapján döntik el, hogy tíz vagy akár több száz dollárt fizessenek egy palackért.
Cognac központjában fekszik a legismertebb cru a Grand Champagne. Az innen származó brandy testesíti meg az igazi minőséget, kiegyensúlyozottságot és tradíciót.
A kettesszámú cru a Cognac-tól délre elterülő Petit Champagne, ahol hasonló minőségű brandyt készítenek, sőt, gyakran illatosabbnak és aromásabbnak mondják vetélytársainál.
A harmadik a sorban Les Borderies, ahol sajátságos tulajdonságú, de elsőrendű konyak készül. Jellemző rá a diószerű és a gyümölcsös illat.
A fentieken kívül maradt terület további három cru-ra van osztva: Fins Bois, Bons Bois és Bois Ordinaires. Az itt készült brandyk még igen jónak nevezhetők, a származási helyet áltatában feltüntetik a palackon.

A konyak második besorolási módszere az érlelési idő meghatározása. A konyakos palackon betűrövidítés jelzi az életkort, amely talán misztikusnak tűnhet a nem beavatottak számára. Meg kell említeni, hogy a törvényben előírt, életkort reprezentáló betűjelzést a konyakok jóval túlteljesítik, vagyis sokkal öregebbek a palackon feltűntetett értéknél. A legalacsonyabb besorolású konyak a VO (ami Very Old rövidítése), a VS (ami a Very Superior rövidítése). A törvény szerint legalább két és fél évig kell érlelni a brandyt a VS felirat jogos viseléséhez. A következő fokozat a VSOP, amely a minimum négy és fél évig érlelt konyak jelzése. Jellemző azonban hogy a tényleges érlelési időtartam jóval meghaladja a palackon feltüntetett jelzéséket, vagyis többségük öt éves, de egyes VSOP párlatok akár tizenöt évnél is régebbiek lehetnek. A gyártók a kivételes minőségű párlatok megkülönböztetésére gyakran használnak olyan kiegészítéseket, mint például a "Napoleon", "Extra", vagy "Reserve".

A második időrendi besorolás az XO (Extra Old). Ilyen jelzés viseléséhez legalább hat évet kell érlelni a konyakot. Az XO jelölésű konyakok többsége a gyakorlatban azonban meghaladja a tíz évet is, de szintén nem számít ritkaságnak az ötvenévesnél régebbi párlat sem. Az XO konyakok határozottabban jobbak a "kommersz" párlatoknál. Jellemzően elvesztették fiatalságuk tüzességét, egyéni zamatuk inkább harmonizáló, mintsem lendületes.
(Ezen kívül létezik még egy besorolási rendszer, bár ezt napjainkban már ritkán használják. Régebben divatos volt a csillagok használata: * = 3 év, ** = 4 év, *** = 5 év, míg az ***** 5 évnél hosszabb érlelést jelölte.)

Vannak, akik egy húzásra lehörpintik, vannak, akik órákon át élvezik az ital különleges zamatát. Egyesek határozottan állítják hogy elengedhetetlen a tulipán alakú pohár használata, azonban sok fogyasztó számára tökéletesen megteszi egy nagyobb pohár is, hogy a kéz egy kissé felmelegítse ezt a fenséges italt.
Enyhén kavarjuk körbe, hogy felderüljön a szesz színe, és hogy a pohár szájához koncentrálódjon a felszálló pára. Ezzel tovább fokozhatjuk a szín, az aroma, az állag és a zamat élvezetét.
Az utóbbi időkben - főleg a franciáknál - nagy divat lett a fiatalabb évjáratú konyakot tonic-kal keverni, vagy jégkockákra önteni.
Sokak szerint a konyak elhagyhatatlan társa a szivar. Tagadhatatlan a különlegesen szoros együttműködés a szivar és a konyak között. Jóllehet külön is élvezhetők, együtt azonban csodálatos és fenséges élményt nyújtanak. Gyakran csak "szivartársként" emlegetik a brandy ezen fajtáját.
Természetesen mindenkinek saját joga eldönteni melyik konyakélvezeti módszert választja. Hasonlóan minden máshoz, a konyakfogyasztás is  személyes ízlés kérdése.




1 megjegyzés:

  1. Bizonyára úgy van, ahogy mondod,- bár nekem épp' itt egy angliai fotóm (1979) ahol az említett személy épp' egy Black and White -palackot - tart a kezében. További kedvelt italai voltak : a Bells és a Four Roses ( 4 Rózsa) - ismerjem el, magami is majd "kifeküdtem tőlük... ( de lényegtelen.) Viszont bocs a "szakállas" viccért : nem összetéveszteni a VPOP-vel ! :-) :-)
    Tipp: (aki nem ismerné) azért a pezsgők "jelölése" se semmi !- ismerjem el,- már sem az, sem a konyak különösebben "nem áll" "érdeklődésem" középpontjában.
    (de attól még jó...)
    *******************************

    VálaszTörlés