2010. november 7., vasárnap

Kösz Öcsi !

A véletlen hozta, hogy vagy 3 éve a Tettyén összetalálkoztam egy gyerekkori pajtásommal. Kicsit fura szerepcserében, én a nő, kutyát sétáltattam, ő a férfi babakocsit tolt, benne első s ezideig egyetlen tündéri kis unokájával.
Pontosan nem tudom,  de talán több is volt mint 10 év, ameddig egymás melletti házban laktunk. A legfogékonyabb korunkban, úgy 6-16 év között. Ők hárman, mi ketten voltunk testvérek, és mivel én eléggé „fiús” lány voltam, sokszor a fiúkkal játszottam. Így adódhatott, hogy a régi utcabeli fiúkból is többet ismerek, mint a lányokból. Többet is tudok róluk, mi lett velük, merre sodorta őket az elmúlt 40 év szele, ki él, ki halt meg közülük.

Az Öcsivel való találkozás nagy öröm volt, és a harmadik mondatnál már a múltunkban jártunk.
Ettől kezdve néha-néha összejöttünk, és Interneten is tartottuk a kapcsolatot. Megismertem a feleségét, aki egy tündéri asszony, én mindig mosolygósnak láttam, és ő az a fajta, akihez nem lehet „rosszkor” érkezni, mindig van valami finomság, amit elővarázsol hűtőből, spájzból, akinek mindig van valami különleges befőttje, egy korty házi készítésű likőrkéje. Akitől nem lehet úgy elválni, hogy a kertjében megtermett két tököt, 3 sárgarépát, egy zacskó cseresznyét ne csempésszen a szatyrodba. Igazán mondom, nagyon  megkedveltem őt is. A gyerekeik közül az egyikkel (ahol a kis unoka van) szintén találkoztam már. Egyszóval az évtizedekkel ezelőtt megszakadt barátság újjáéledt, aminek igen örültem.

És akkor Öcsinek jött az ötlete – miután a neten valahogy rábukkant egy másik régi utcabeli srácra, (aki nem Pécsett él már), szóval eszébe  jutott, hogy meg kellene őt is hívni egyszer Pécsre. És ez a találkozó valóban létrejött, Pali lelátogatott a régi gyerekkori pajtásához. És ami a legnagyszerűbb, engem is meghívtak, hogy töltsek velük kis időt.
Öcsi szerencsére felkészítette Palit, hogy mellettem sok beszédre nem lesz lehetősége  :- ), de azért mégis csak sikerült sok dolgot megtudnom róla és családjáról is.
Természetesen vele is, az együttlét ötödik percében már a gyerekkori haverokról folyt a szó, ki kiről mit tud. Végigvettük a házakat, kikre emlékszünk (mellesleg „természetesen”mindenkire), szóba kerültek régi sztorik, és családjaink sajnos már nem élő tagjai is.
Felsétáltunk a Széchenyi térre, érintve a Kossuth teret, hogy megmutassuk a változásokat – de valahogy mindhárman oda lyukadtunk ki, hogy ezek a terek már nem „azok” a terek. Hát persze, mint ahogy a tegnapi szombat sem  olyan szombat volt, amilyen 30-40 éve lehetett egy szombat délutánunk…
Öcsi gálánsan meghívott bennünket egy cukiba,  még ott is ücsörögtünk egy keveset, mindig újabb és újabb régi történetet felemlegetve.
Aztán elbúcsúztunk azzal az ígérettel, hogy találkozunk még.
Hát remélem…

El nem tudom  mondani, milyen örömvolt számomra ez a találkozó. Még este elalvás előtt is részben ezen, részben persze a felkavart emlékeken meditáltam. Emlékezetes délután volt.
Kösz, Öcsi ! 





4 megjegyzés:

  1. Ez egy nagyon szép emberi történet volt. Örülök, hogy ilyen emberek voltak a gyerekkori barátaid, és beletudtam élni magam, hogy milyen lehet egy ilyen találkozás ennyi idő után.

    VálaszTörlés
  2. Persze, pontos adataim nincsenek, de úgy emlékszem, hogy a két család közül az "egyik" 1962-ben költözött el onnan (...)- Újmecsekaljára - igaz, csak "felerészben?" - és a nehezebben mozdulók (idősebbek) valamivel később ? - Épp' a napokban "emlékeztem", ( vajon hol ?- e-mailben ?) 1967.10.21-én "vittek" katonának és 1970.11.28-án keveredtem haza. Egy biztos!- 1962-től elég hosszú ideig (évtizedekig) nem éppen az ehhez hasonló dolgok álltak "érdeklődésem középpontjában." (-mással voltam "elfoglalva." )- na, de ez itt és most nem "sokkal vitte" előrébb a dolgokat.
    Jó kérdés, a fotók mikor készülhettek ?- Érdekessége (?) 1.kép - sehol nem lehet arról az épületről (volt Petőf-ház) olvasni! Egy bizonyos ideig ált.iskola lett belőle,- később a Dolgozók Esti Iskolája - legvégül az "egyház visszakapta" - egy ideig az "egyház" blogjában a fotó szerepelt (leányok kollégiuma lett)- épp' a napokban "kerestem", de valahogy "eltűnt" a honlapról! (Állítólag a "leányok" a Hunyadi u. kollégiumban laknak ? )- Na, - ennyit. Mert "hajlok" arra is,- amit épp' @Zéta írt... (ismeretlenül)-és mellette ott van az, amit meg én gondolok/ vagy tapasztalok? -

    VálaszTörlés
  3. Menten magamhoz nyúlok ! Na, csak lassan !...
    Régebben itt szerepelt az említett épület :
    Pécsi Hittudományi Főiskola ( de onnan eltűnt...) Próba - szerencse ! Beírtam (Google) Székely Bertalan u 19/b - hát írja be, akit érdekel! Eladó! - és 155 millióért ! ( a vélekedésem pedig : no comment!)
    Amúgy beírtam a Pálos templom és rend - vagy valami ilyesmit is,- ott sem szerepel - viszont azzal is időt veszítettem. ( Pl. nem értem, hogy "híres" szerzetestársukat (?) - miért nem említik - Bolvári Lászlót !- aki ugyebár a neten eléggé részletesen megtalálható. (ajánlom is a cserkészeknek)

    VálaszTörlés