Lelkizés

Elmeditáltam, hogy minek a jele, ha az ember elkezd bizonytalankodni cselekedetei helyességében.

Ma kora reggel, - mivel hó eleje lévén, elég  sok mindent terveztem  piacon  is beszerezni, és lusta voltam mindezt a hegyre felcipelni, - autóval mentem le a vásárcsarnokhoz. A Chevrolet már akkor is ott állt a parkolóban, amikor én bekanyarodtam, de a reggeli szürkületben különösebb figyelmet nem fordítottam rá azon kívül, hogy igyekeztem megfelelő távolságra megállni tőle, hogy kényelmesen tudjam majd kinyitni az ajtót és bepakolni vásárolt cuccaimat.

Szép kényelmesen végigjártam az árusokat, megvettem mindent, két jó nehéz szatyorral egyensúlyozva értem vissza a kocsihoz.  Kezdett világosodni. Bepakoltam mindent, már be is ültem, amikor – ki tudja miért ? – kicsit alaposabban ránéztem a szomszéd autóra, s nem akartam hinni a szememnek, mert úgy tűnt, le van teljesen tekerve az ablaka. Kiszálltam, és ekkor jött a második döbbenet, az ablak tényleg teljesen le volt tekerve, s a  szélvédő előtti  talán hamutartóban, vagy miben, ott lapult egy valamilyen tárca. Lehetett benne igazolvány is, de százezer forint is.  Azt is láttam, hogy a letekert ablakon már behullott az ülésre néhány falevél, ami azt bizonyította számomra, hogy nem 10 perce áll itt a kocsi és nem csak a piacra szaladt be feledékeny gazdája.

Egyetlen percig sem tétováztam, azonnal a rendőrséget akartam volna hívni….ha nem feledtem volna itthon a mobilt…Bementem a henteshez, ahonnan  elhajtottak, mondván, hogy nem kell ezzel foglalkozni, majd jön  a gazdája. Akkor leszólítottam egy, az utcán ott várakozó embert. (Mint kiderült a munkás-buszt várta.) Megkérdeztem, van-e mobilja,  mert szeretném egy telefon erejéig elkérni. A 112 ingyenes – és mutattam neki, miért is alkarok szólni a rendőröknek. No, ő legalább egyetértett a telefonálással. Hívtam is az ügyeletet, nem telt el 5 perc, s ott volt egy járőrautó 2 rendőrrel. Felvették az adatokat,  megpróbálták kideríteni az autó tulajdonosát Megtudtuk: nem pécsi az illető…Tehát nem lehetett „gyorsan” értesíteni. Így viszont nem akarták ott hagyni, ez a környék tele van   csavargókkal  - magam sem értem, hogy is maradhatott  egy éjszakán át az a tárca ott, ahol volt.  A megoldás: elszállíttatják a Névtelen utcába, oda, ahová elviszik a tilosban parkoló autókat is.

Itt aztán részemről véget ért az „eset” mert beültem az autómba és hazajöttem.

Itthon aztán elkezdtem gondolkodni, jól tettem-e, hogy szóltam a rendőröknek ? Kirakosgattam a lehetséges variációk  mozaikjait, miért maradt ott az autó. Egész jól elszórakoztam vele…De arra választ önmagamnak nem tudtam adni, hogy helyesen cselekedtem-e ?

Ugyanis bennem motoszkált a mondás:

„Sokat téve, sokat tévedsz

Keveset téve, keveset tévedsz

Semmit se téve, sohase tévedsz.”

Igaz ez ???