2010. december 28., kedd

Ha újra születnél…

Abszolút beindul  az agyam, ha olyan filmet adnak, ahol a szívemnek kedves helyszíneket látok. (Meg épp Gopál is a „hol jobb élni” témával foglalkozott… -lásd "Bringa-Balaton"- ) Már írtam én erről, de nem tudom megállni, újra körbejárom a témát…
Hol szeretnél élni, ha újra születnél ? Tetted már fel magadnak ezt a kérdést ? Én nem is egyszer…és nem is egyfélét válaszoltam – habár van olyan,  amire többször gondoltam, mint másokra.

Városban születtem, és  majd 30 éves koromig semmi közöm nem volt a falusi élethez. Nem láttam, nem ismertem, nem vágytam oda.
(Bár zárójelesen megírom egyetlen falusi látogatásom családilag elhíresült eseményét. Nagyapám tanító-társa Kisvaszarban élt, és oda elvittek engem is, 3-4 évesen,  egy igazi falusi lagziba. A mese úgy szól, hogy  nagyapám karjából, amikor a tanítóúr át akart venni, akkor bizony egyenesen és becsületesen kifejezve a dologról a véleményemet, szembeköptem és sírva szorítottam nagyapám nyakát, hogy én már bizony senki idegenhez nem megyek, még a karjába se. Nem is értem a mai gyerekeket, akiket mindenféle idegenek el tudnak „csábítani”…A másik, emlékeimben örökre megmaradó élmény, életemben itt láttam először „pártát” nem is tudtam mi az…Az ifjú pár ugyanis népviseletes ruhában esküdött, s a menyasszony fején párta volt…Fura ugye, hogy 6 évtized után mikre emlékszik az ember…)

Na, vissza az eredeti témához: Egy váratlan fordulat 3 hétre falura vezényelt (nagy drávai árvíz 1972) és ettől az eseménytől kezdve  nem múlt már el belőlem a vágyakozás. Amikor pedig megismertem az Alpok hegyi legelőit és alm-jait,  még inkább be/ vagy lehatárolódott a dolog. Elmúltam  50, amikor kis híján kiköltöztem a városból falura (Magyaregregy). Aztán akkor a környezetem annyira beijesztett mindenféle elmagányosodás és elvadulás és vidékről-bejárás nehézségeivel, hogy mégse mertem meglépni. Máig sajnálom, bár  talán mégis jobb így…. 

Talán, mert nagy kertes házban születtem, vagy nem tudom miért, a véremben volt/van? - valahogy mindig szívesen bíbelődtem a növényekkel. Szándékosan nem virágokat írok, mert nem csak azokat szeretem. Az állatokhoz – úgy nagy általánosságban – elég jó érzékem van. A kutyáról most ne essen szó, de pl. jártam egy ideig lovagolni – s nagyon szeretem a lovakat ! Lehet énrajtam nevetni, de megmámorosodom,  amikor a trágya illata a nedves föld-fű illattal összekeveredve, egy váratlan helyen „eláraszt” – nem értem, miért, de mindig valahogy meghatódom. (Persze nem is egészen jó ez így leírva, de nem tudom jobban meghatározni.)  

Ha lementem Sztárába, az első az volt, hogy megnéztem a cocákat – míg voltak. Öreg  barátnőmnek a gyerekei már nem engedik, hogy veszkölődjön velük…Mekkora élvezet a kodáló tyúk néha elrejtett tojását megtalálni ! És azt nem mondom, hogy a kapálás a kedvenc foglalatosságaim közé tartozik, de amíg volt hol, addig ott ásóztam, kapáltam, gazoltam, vetettem/ültettem és betakarítottam. Úgy ötven felé jártam, amikor először kaszát vettem a kezembe…Aki kaszált már, tudja mi az, s ha hozzáteszem, hogy a (bérelt) telkem anno hegyoldalon volt – hát nem volt az semmiség. Később még a motoros fűkaszával sem…

Persze talán nem is sokszor bizony nehéz a paraszti munkák – hanem valójában a falusi hangulat az, ami után vágyakozom.  Vagyis az, amiről én azt hiszem, hogy olyan lehet a falu egy bennszülöttnek.(Mert a nemrég letelepült „gyütt-ment” az senki. Az igazi falu nehezen fogadja be az idegeneket.) Láttam nem egyszer, hogy  ha nem veszik észre jelenlétemet, akkor miképp viselkednek/beszélnek egymással, s hogy változtatnak a stílusunkon, amikor kiderül, hogy  vendég van a háznál…. Tehát már 15 éve se lett volna igazán jó nekem a falu.
(Különösen nem egyedül élő nőként.)

Valami miatt azt érzem, falun nyugisabb az élet, nem olyan hektikásak az emberek, mint a városban. Este csend van – nem hallatszik fel/be  a városi közlekedés mormolása, nem járnak szirénázó autók, egészen más, üde, friss a levegő, s mivel a közvilágítás gyatra, sokkal jobban látszanak a csillagok. Közelebb vagy a földhöz-éghez és az állatokhoz-emberekhez is. Igaz innen (értsd:falu) messzebb és bonyolultabb az eljutás baj esetén pl. orvoshoz , vagy bonyolultabb a bevásárlás – de valami miatt  én mégiscsak oda vágyódom. Kétségtelen, magam közelében szeretném tudni a családtagjaimat is, mert teljesen egyedül azért mégse olyan jó.
Oda kellett volna születnem. Családostul. De nem ez történt…
Így hát nem marad más, mint az álmodozás múltbéli emlékek, képzeletben megrajzolt helyszínek, gondolatom játékszínterei között.
És reménykedem. Hátha, hátha majd sikerül jó helyen landolnom az elkövetkezendő életemben.

(P.s. Olvastad  Tamási áron Jégtörő Mátyás-át ? Ennek az első kötete a legkedvesebb könyvem, elolvasási gyakorisága  mindjárt a Csillagászbagoly után következik. A hamar sötétedő téli estékre jó szívvel ajánlom !)

Na, pl. ilyenben tudnék élni, csak 7,5 millió hiányzik hozzá…..

4 megjegyzés:

  1. Hangsúlyozva,hogy nem vagyok ennek a témának sem a szakembere,de úgy sejtem,hogy az elvágyódás az = menekülés valami (vagy valaki) elől ? - és (minden bizonnyal) nem "új keletű" dolog !- mintha régebben írtam volna napjaink felméréséről, hogy pl. a fiatalságunk hány %-a is épp' elvágyódik!-ráadásul "külhonba!"- stb. [nekem különösebb elvágyódásom nincs,- elképzelhető,hogy a lustaságom miatt ?-így aztán ki-ki próbálja meg kitalálni,hogy mi lehet az ő valós (!) elvágyódásának az oka. ]
    Van egy olyan érzésem is, hogy az "elvágyódók" többsége, ha az megtörténne,- az "új" helyükön sem éreznék jól magukat!- de ne legyen igazam!
    **********************************
    A "nem értem a gyerekeket" témához : ("elcsábíthatók" ?) - Hát... a te eseted érthető,- mert kb. óvodába is alig jártál... elég későn kezdhetted "szokni" a szocializálódást! - [Nem vagyok a bölcsőde -és az óvoda szakembere sem,- (vitatják is sokan) - én meg pl. ne akarjam az 50-es évek elejét összehasonlítani pl.napjainkkal.
    Mellesleg az én gyermekeim 70-es évek vége felé - 12 hónapos és 8 hónapos korukban már bölcsődések voltak.- Ne bonyolítsam!] - ki-ki döntse el, hogy (szerinte) neki jól kezdődött-e az élete,vagy sem.
    Lényeg a lényeg,- "utólag sopánkodni kár!" Inkább azon érdemes elgondolkodni, hogy ott,ahol vagyunk, ott hogy' tudnánk az "önmegvalósítást" jobban megoldani ! Aztán nem lenne a nagy elkívánkozás !

    VálaszTörlés
  2. (2.) Bár néha "szokásom" számolgatni... olyasmiket, hogy életünk azonos (jelentősebb9 eseményei pl. nagyszüleimnél - szüleimnél - és nálam milyen életkorban következett be ! - néha gondolok arra,hogy "jelentősebb dolgot" ki-hogy' és hány éves korban (és vajon hogyan) élhetett meg ?
    (na, azt még nem számoltam, hogy pl. szüleim kb. 40 éves korban költöztek cs.házból - panelba - én meg kb. 56 éves korban panelból - cs.házba . Mit mondjak ! - ki-ki okos vélekedését (volt bőségesen) kénytelen voltam végighallgatni! - de nem nagyon ajánlanék én oly' késői életkorban ilyesmiket!
    Persze, pl. sok minden velem is úgy van, mint @Aranyosf.-vak! - szívesen "beleszimatolok" a levegőbe !- (borospince... és a természet illatai!)- én is megnézem a birkákat,lovakat meg ilyesmiket... de valahogy helyén tudom kezelni a dolgokat ?- mert pl. a végső szavam (pl. szőlőben) "Aki szétszórta a magot,szedje is össze a termést!" - és ám' "örömködjön"!- amíg bírja a teste ! - Bizonyára mások (sokan) nem így gondolják !- de attól még én meg gondolhatom így !

    VálaszTörlés
  3. Kisvaszar!:))) Csak nem Nyári Gyuláról van szó? Ott éltünk, mint életünk utolsó erdész állomása...Ott tanítottam és a két "kicsi" oda született, a kastélyba, az erdészeti iroda felett...
    Én tükeként kerültem Isten háta mögé- remélem örökre - és nem bántam meg! Férjem meg a "nyóckerből"!:)))
    Isteni az élet kint, sosem mennék vissza a városba!
    Ami a trágyaszagot illeti, megértelek! A férjem is lószag kedvelő!:)))) Még a tehenekkel / bikákkal voltunk így! Miután tisztába tettük őket, még egy fél órát ücsörögtünk az istállóban és nézegettük őket, hallgattuk, ahogy ropogtatják a szénát! Ez elmesélhetetlen!...
    A disznóólba bekucorogtunk, amikor ellett a koca.., egy kupica pálinkával örömködtünk - nem malaconként!:) - és bábáskodtunk... Akinek ebben nem volt része, nem tudja átérezni soha!!! Genetika...
    Magyaregregyen mi is majdnem vettünk egy házat!:)))) Ennyit mára!:)

    VálaszTörlés
  4. Másfél hete szombaton Pesten zenéltem.Egy lagzit játszottunk a pesti barátommal, mivel az országot éppen ezen a napon borította el a hó, az találtuk ki, hogy náluk alszom a buli után, és majd kipihenten, világosban, és a már remélhetőleg addigra jobb útviszonyok között indulok haza. Ő egy Békásmegyeri lakótele egyik paneljában lakik. A buli után -12 fokos hidegben indultunk haza. Az első problémánk az volt, hogy a lépcsőház több száz méteres körzetében nem volt nemhogy két, de egy autó számára sem hely. A hangszereket nem lehet az autóban hagyni, mert reggelre csak a hűlt helyüket találnánk. Mindent felhordani a harmadik emeletre. Autókkal leparkoltunk valami istentelenül távoli helyen. Utána kezdődtek az én problémáim. Nem tudok egy ilyen helyen pihenni, a panel folyamatosan zsong, minden másodpercben történik valami zajkeltés, minderre koronaként borul az ébredező főváros forgalmának zaja. Nem sokat aludtam. Már reggel kilenckor hazaindultam. Mennyivel egyszerűbb ez falun! Felnyitom a garázskaput beállok az autóval, a slusszkulcsot sem kell kihúznom, a hangszereket sem kell behurcolnom, napközben még a garázst sem zárom.A házban néma csend van. Lefekszem egy hálószobába, ahova semmi zaj nem ér el. A születésem óta élek falusi kertes házban, számomra ez az egyetlen élhető életforma, és ha Isten segít halálomig ez is marad.

    VálaszTörlés