2010. december 18., szombat

Jutalomjáték

Többszörösen és átvitt értelemben is. (Bocs, ma hosszabb leszek…ha unod, hagyd abba az olvasást.)
Jutalom ez,  főképp magamnak, mert  bejelenthetem: ezennel megérte blogom a 2.000. bejegyzést.  (Nyugodtan vehetitek dicsekvésnek.) Jutalom azért is, mert olyan témát veszek elő, amivel többször foglalkozom mostanság, de még sosem írtam róla.

A játékokról, az én gyerekkorom valószínű elfeledett játékairól lenne szó….
Fogalmam nincs, az alább elsoroltak között van-e olyan, amit játszott/ismer valaki a blog olvasói közül. Bár a korosztályom-beliek valószínűleg ismernek néhányat közülük, hiszen nekünk nem volt Nintendónk, Wii-nk, és felsorolni se tudom azokat a dolgokat, melyekkel játszik ma egy gyerek.
Meglehet persze, hogy  sok élvezet, sőt, akár tanulság is van a mai játékokban, mégis,  valahogy jobban örülök, hogy én azokat játszhattam, melyekből itt most felsorolok jó néhányat.
Még ősszel a „Régi vegyes” című dossziémban kutogattam, és megtaláltam azt a füzetet, amiben tételesen leírtam vagy 20-30 éve azokat a játékokat, melyeket játszottam kisgyerek koromban. (Felirat a füzeten: „Kisded játékaim”)

Illusztrálni csak egyet fogok, ezt:


 A képeket látva  tudja-e valaki még a hozzá tartozó mondókát ?
„Paprikából – Jancsika – Jancsikából kiskirály – kiskirályból tulipán – tulipánból paprika.”
Nem egy nagy mű, mégis több évtized távolából emlékszem arra, amikor a nagymamám nekem először lerajzolta ezt. Mint valami varázslatot éltem meg, mert hát tényleg a szemem láttára „lett” egyik dolog a másikból. Nem véletlen, hogy ezzel, mint az egyik számomra legvarázslatosabb játékkal kezdem a felsorolást.

Nem fűzök a sorokhoz túl sok kommentárt, de itt az elején elmondom, hogy zöme azt bizonyítja, hogy nagyon közel és tökéletes szimbiózisban éltem/éltünk  a természettel. Talán ez az, amit a mai gyerekek életéből hiányolok…s amiért - mint ajándékként - a saját életemben a teremtőmnek hálás vagyok.

Pipacsbimbóból koronás királykisasszonyt lehet készíteni
Kutyatejből (gyermekláncfű) szárából karkötőt és nyakláncot
Gesztenyéből emberkét, bútorokat, pipát
Tölgylevelekből fenyőtűvel összetűzve koszorút
Hólyagfa (korai, még puha) terméséből karkötőt, nyakláncot
Makkból emberkét, állatokat
Fűszálból gyűrűt, karkötőt lehet fonni
Körmöt lakkozni muskátli-szirommal, vagy a japánakác eltört termésének nedvével
Nagy acsalapu levélből sapkát, nap/esernyőt csinálni
Összecsukott öklödre nagy rózsaszirmot téve, puskalövést utánozni (ijesztgetni a másikat)
Kőris fiatal ágából mintás sétabotot, vagy varázspálcát faragni
Apró csigát, kagylót láncba fűzni (nagyon nehéz, könnyen törik a meszes héj)
Színes kavicsokból (csigákból, kagylókból) képet kirakni
Mohás fakéregből manó-házat építeni
Őszi faleveleket lepréselni, felragasztva képeket készíteni belőle
Tobozokat, száraz ágakat, gyökereket összegyűjteni, „szobrot” készíteni belőlük
Agyagból bármit formázni
Saját magunk készítette nyíllal, csúzlival célba-lőni
Makksapkából, akáclevélből, fűszálból sípot csinálni
Pozsgás virág-levélből „békát” csinálni
Dióhéjból csónakot, „plöckölőt”  készíteni
Pásztortáska terméséből „zörgőt” készíteni
Petúnia virágából trombitát csinálni
Homokvárat építeni (Balaton-parton cseppkő-várat)
Tömény cukor-, vagy  sóoldatból (akár színes) kristályokat készíteni
Gyöngyvirágot tintás vízzel kékre festeni
Gyufaskatulyákat összeragasztva, titkos rekeszes szekrénykét  csinálni
Építőkockázás (Nekünk valami régi, színes, fényesre koptatott készletünk volt – gondolom Anyánké lehetett…)
Cérnázni (De jó lenne, ha tudná valaki ennek a  pontos nevét ! Ez az a játék, amikor egy cérnát/madzagot két végénél összekötsz, és különböző formákat tudsz  ujjaiddal kialakítani vele. Kell hozzá egy társ, aki „leveszi” és tovább alakítja a cérna-formát.)
Gyöngyöt fűzni, belőle „ékszert” készíteni
Gubacsból nyakkendő-rögzítőt lehet faragni
Juharfa terméséből készül a „kakasorr”
Ugróiskolázni (Ez a név két játékot is takar. Az egyik az, amikor kereszt alakban 8 kockát kell rajzolni, meghatározott sorrend szerint az egyik kockába követ dobni, egy lábon odáig elugrálni, felszedni a követ és visszajönni, lehetőleg elesés nélkül. Kaland volt a megrajzoláshoz szükséges kréta „beszerzése”. A másik, ugyancsak ezen a néven emlegetett játék volt az, amihez már hárman kellettek, összekötött kötelet kellett különféle variációkban átugrálni)
Ugrókötelezni – csak úgy egyedül
Bogáncsból kosárkát, madárfészket csinálni
Krumpliból pecsétet, sormintát faragni, s azzal „nyomtatni” papírra
Fűzvesszőből sípot készíteni (mindig megszenvedtem vele, de többnyire sikerült)
Ország-ozni  (Erre Édesapám tanított minket. Volt egy, a háborúból hazahozott tőre, avval karcolt a földbe egy négyzetet, elfelezte, és ketten játszhattuk. A kést ügyesen úgy kellett dobni, hogy a penge irányát figyelembe véve az ellenfél „birodalmából” minél nagyobb darabot hasíthassunk ki, ezzel növelve a saját területünket.)
Öltöztető-babázás(Lehet, hogy fura elnevezés, de valami miatt nekem ilyen néven él az emlékezetemben. Kartonpapírból lehetett kivágni a babát és a különféle ruhácskákat, melyeket kis akasztóval lehetett a babákra tenni. Volt előre színezett, meg olyan is, amit nekem kellet kifesteni.)
Boltosozás (Anyu gyerekkorából maradt ránk egy kis polcrendszer, baba-edényekkel. Ezekbe, meg gyufaskatulyákban tettünk a különféle „árú”-kat, s azt adtuk-vettük.)
Papírt hajtogatni (akkoriban ismeretlen volt az origami, de azért elég sokféle dolgot tudtam készíteni. Kedvencem az ollóval való mintás terítő-vagdosás volt)
Szappanbuborékot fújni ( ma is van modernebb buborékfújós dobozom, néha nyáron előveszem és fújok…)
Mesterségem címere – ehhez minimum ketten kellettek, egy aki kigondol valamit, egy aki kitalálja a másik mozdulataiból. (Későbbi „felnőttesebb” formája a barkochba, amit még jó 20 évvel ezelőtt is  játszottunk társaságban.)
Karikázni (aki nem értené, futva, egy botocskával egy karikát gurítani/hajtani. A napokban láttam, valami világvégi néger törzs gyerekei játszanak még ilyent. Mellesleg sose volt nekem „igazi” karikám, valami hordóabroncsot kergettünk le a meredek utcánkon  : - ))
Karácsonyi díszeket „alkotni” szinte bármiből. (Legnehezebb a körülményesen összegyűjtött csokipapírból, ceruzára felcsavart csillag-gömb volt…)
Üveg-golyózni –  célba-gurítani vele
Sátrat állítani (pokrócból) és „táborozni” benne
Vízikereket készíteni (ha kisebb vízfolyás közelébe jut az ember… az utolsót a Melegmányi völgyben hagytam vagy 20 éve…)
És rajzolni, rajzolni, rajzolni, olvasni,olvasni,olvasni…majd később írni, írni, írni…

Nos, a füzetemben itt a felsorolás vége. Talán jutna még eszembe más is, ha törném a fejem, de megelégszem ennyivel. Mutassanak és őrizzenek meg belőlem, az én gyerekkoromból  egy picikét ezek a sorok.

Egyáltalán nem mellékes, hogy ezek a játékok (szinte) semmibe se kerültek, mégis mi jól elvoltunk velük. Nem tudom, 60 év múlva, a mai gyerekek fel tudnak-e ennyi „mű-játékot” sorolni, dacára, hogy szüleik azokért súlyos ezreket adtak ki.

A napokban egy kedves barátomnak küldtem el, a blogban valamikor régebben szerepelt már, de most újra bemásolok ide egy mesét, mert ide is illik:

Volt egyszer egy Mari nevű szekrény.
És ebben a szekrényben lakott egy nénike.
– Nem itt kéne nekem lakni – sírdogált a nénike. Nem egy gombos dobozban. Öregségemre nem ezt érdemelném.
– Nénike, nénike – mondogatták a gombok.  Ne sírdogálj !  Éppenhogy ezt érdemled. Vagy még ezt se. Ki rágta meg a télikabátot ? – kérdezték a gombok.
– Én – mondta a nénike.
– Ki ette meg a csipkegallérokat ? – kérdezték a gombok.
– Én – felelte a nénike.
– A bársonyködmönkét ? A selyemesernyőket ? Ki ette meg ?
– Én, én – felelte a nénike.
– Azt a sok szép zakót, nadrágot Made in England, ki falta föl ? – kérdezték a gombok 
– Hát én – mondta a nénike. Csakis én.
– A molyirtót is ? – kérdezték a gombok.
– Azt is – mondta a nénike.  Igaz. Szép életem volt.
– Hát akkor – mondták a gombok.  Nincs miért sírnod. 

(Mosonyi Alíz – Háy Ágnes: Szekrénymesék)

11 megjegyzés:

  1. (szombat / 12/18- stb.) Sértődés ne essék !- "jó a téma ! " - de én (hajnal óta ?) harmadszor megyek lapátolni...söpörni...és ilyesmik !
    (majd ...tálán...később !)
    persze, addig írjatok! :-)
    *************************************

    VálaszTörlés
  2. Ezek a játékok teljesen frissen élnek az emlékezetemben és - kivéve a karikázást -, mind meg is ismertettem a kis tanítványaimmal alsó tagozatban! Sokat már otthonról hoztak!
    Az unokáim pedig - nagyon jó óvónénikkel megáldva, a Radnóti óvodában -, szintén mind ismerik! Úgyhogy nem merültek feledésbe gyerekkorunk egyszerű játékai, hidd el! Sajnos, mellé jöttek a mai marhaságok, hogy "haladjanak a korral"...Kivédhetetlen!
    Sok függ a szülőtől és az óvodától, iskolától! Nem mindenkinek sikerül kifogni!...

    VálaszTörlés
  3. Kösz Ildi ! Igazán nem hittem volna, hogy ezek a dolgok még ma is ismertek. Örülök neki, mert talán akkor az én korosztályom kihalásával sem fognak teljesen elfelejtődni...

    VálaszTörlés
  4. Derűs Délutánt ! (...)
    [Épp' végeztem a teleadó adatlap megnézésével... a mindenféle (majd kellő) számok összeszedésével...(helyrajzi szám,-stb.)] - közben gondolva arra,- "Más világ volt az!" - (nem nagyon kellett óvodába járnunk...volt egy nagymamánk - és egyéb "szülői felügyelet) - ill. pl. családi házban laktunk. (kerttel) - [na, megint az adatlap... ] :-)
    Aztán még azon is törtem fejem, hogy' kapcsoljam én ehhez a témához, ezt a cikket ?
    Érdemes elolvasni ?
    Elején : épp' arról, ami kapcsolódhat a vélekedésedhez! - bár én jó pár hasonló "játékot" megtanítottam(?) megmutattam a gyerekeknek... viszont ne feledjük, már 2 évesen a tv-t "nyomogatta" (magnót,lemezjátszót) - és mintha 7-8 éves korukban ott lett volna a számítógép is...
    Változnak az idők... vagy hogy' (...)

    VálaszTörlés
  5. (Hogy jobban megértsünk másokat is ?- vagy nem is tudom) Ez is érdekes.
    Sajnos a Müller-Lyer féle illúzió nincs benne !-de majd lerajzolom
    Ki is valójában a csodabogár?
    <---->
    >----< (Persze, itt könnyű!- mert valójában folytonos vonal van a nyilak között
    (Müller-Leyer féle illúzió)

    VálaszTörlés
  6. Na, kiszálltam ! :-(
    De legalább eszembe jutott, hogy Möbiusz-szalagot is csináltam a gyerekeknek ! :-(

    VálaszTörlés
  7. A lényeget kihagytam már megint!:(
    GRATULÁLOK A 2000 BEJEGYZÉSHEZ - ÓRIÁSI! - ÉS MÉG SOKSZOR ENNYIT ÍRJ IDE NEKÜNK!!! Mindből tanulhatunk, nagyon érdekesek, naprakészek! Köszönöm szépen, hogy olvashatlak!:)

    VálaszTörlés
  8. Megmelengetted a szívem, ennyi sok gyermekkori játék felsorolásával. Bizony ezeket szinte mind játszottam én is. Labdázni is nagyon szerettem mint pl: a falra dobálni és közben mondogatni "egyenlőre, két kettőre, háromhatra, hétnyolcadra,.....üsd ki tizre, tizenegyre,...stb tovább már nem tudom.

    VálaszTörlés
  9. (Arany) vasárnap
    Az utókornak :
    kapom a hírt - egy nálam precízebb - ismerőstől... ( pécsi Vásártér vidéke - családi ház-stb.)
    Szombaton
    20.25.óra -10,3 C°
    22.30. -12,1 C°
    Vasárnap (na)
    05.40.óra -14,4 C°
    Én viszont - (igaz, bejárati ajtó mellett)- ami ugyan hőszigetelt üvegű- stb.
    04 órakor -11 C°
    07 órakor -9 C°
    Madarakat etettem,- mást nem nagyon lehet kint kezdeni !(értsd jégmentesítés)
    Mondják : akinek nem muszáj és megteheti, ne menjen sehova! (főleg autóval) - na, én ezt már szombat reggel óta így gondoltam! - Vigyázzatok magatokra !

    VálaszTörlés