Kodály/Opus

No, ez is „kipipálva”. Tegnap este volt szerencsém a Kodály/Opus-ban részt venni egy hangversenyen, barátnőm barátnőjének elfoglaltsága miatt.

Nagy kár, hogy a fényképezőmmel esti képeket nem lehet csinálni, de találtam egy egészen jó videót, akit esetleg érdekel, itt kicsit megismerkedhet a helyszínnel:

Az épület impozáns, elegáns, valószínűleg illik rá a ’modern európai’ kifejezés is, bár az előcsarnok nekem valami miatt kissé kopárnak tűnt. Nem tudom most megmondani, mit képzelnék oda és főleg hova, de mégis ez volt az érzésem. Igencsak bántotta a szememet, hogy tuják(!!!) álltak az ablakok előtt belül sorban, hatalmas műanyag cserepekben, közülük volt már elszáradó-félben lévő  is. Nos, ha már egy ekkora, ilyen sok pénzbe kerülő épületem van, akkor kár, hogy belső virág-dekorációra már nem futotta. Vagy "csak" szakértelem híján voltak azok, akik azt gondolták, mindegy, mit teszünk ide, csak zöld legyen.

A koncertterem lenyűgözően hatalmas. Még a modernsége is tetszett. De nem én lennék, ha az első 5 percben nem vettem volna észre, hogy néhány lámpában már izzót kellene cserélni, s hogy az egyik rejtett, falvilágosító lámpa idegesítően pislog.

Nagyon jó helyen ültünk, fogalmam nincs, itt minek nevezik, színházban ez a középső páholy lenne. Hallani a fantasztikus akusztika miatt pompásan lehetett mindent, sőt, néha talán még sok is volt számomra a hangerő. De. De itt két ülés-sor között pont annyi hely van, hogy 90 fokban behajtva kell tartanod egész idő alatt a lábadat, nincs lehetőség az előtted lévő sor székei alá kinyújtani. Hát nem kívánom senkinek azt, amit én éreztem, hadd ne részletezzem, miért.

A Pannon Filharmonikusok koncertjén az alábbi műsorszámok szerepeltek: 
Wagner: A bolygó hollandi-nyitány
Vaughan Williams: Tubaverseny (f-moll)
Sibelius: En Saga op.9
Brahms: II.szimfónia (D-dúr) op.73
Vezényelt: Howard Williams
Nincs most kedvem külön a zenéről írni – ezek nem egészen az én ízlésvilágomba illő darabok voltak. Ha engem nem „érint meg” a zene, akkor nem is tetszik. Itt lehet olvasni az elhangzottakról: http://www.pfz.hu/fellepesek/2011/1/29/462

Nincs sok kedvem a közönségről se írni, de azért elgondolkodtam azon is, vajon ki,  miért van  itt ? Ez se publikus.

Ilyen volt tehát a mi ismerkedési estünk a Kodály/Opus-szal. Ki tudja, követik-e ezt további randevúk ?

P.s. Nem akarok én semmit, semmivel összefüggésbe hozni, csak néha elgondolkodom az élet különös jelenségein….

Miután leültünk, és kezdtek elhalványulni a lámpák, volt pár perc „üres” idő, s ez után jött be a karmester. Ezalatt az futott át az agyamon, hogyan lehetne kimenekülni innen, ha „valami történne” ? Még azt is felmértem, hogy melyik a hozzánk lévő közelebbi ajtó, a fenti, avagy a földszinti? És eszembe jutott a közelmúlt tragikus híre, a három agyontaposott gyerekről. Valóban csak futó gondolatok voltak ezek, mert aztán felhangzott a zene, (számomra őrületes hangerővel) és többet nem gondoltam a menekülési lehetőségekre.

Most olvasom (@x) hogy az én kimenekülős gondolatom után nem egész fél órával földrengés volt, többek között Pécsett is érezhető……