Tehát nem tudhattam, hogy szilveszter estéjén valami különleges, kedves, emlékezetes élményben lesz részem, hiszen arra készültem, hogy a ZDF-en (mint már vagy 10 éve) most is Andre Rieu koncertjét nézem meg, aztán alvás… El is kezdtem, de már az elején kicsit sajnálkozva állapítottam meg, hogy 1. Ő is öregszik (kár…) 2. Már nem nagyon van olyan keringő, amit zenekarával ne játszott volna (s én azt az elmúlt sok sok év alatt ne hallottam volna). Ismerem a tenoristáit, a szopránjait, a zenekara tagjait is. Aztán amikor az első 3-4 szám után egyszer csak változott a kép, és régebbi koncertjeiből kezdtek ismételni százszor látott részleteket, elkezdtem kapcsolgatni a TV-t.
És akkor csak csoda történt: cirkuszba kerültem… igenám, de nem afféle szokványos, unalmas, általam nagyon nem szeretett cirkuszba, hanem valami egészen más, mesés világba.
Természetesen tegnap este nem, de ma reggel utána néztem, mi/ki is volt ez pontosan.
Nos, a csodálatos bohóc nevét magyar ismertetővel a Google-ban nem lehet megtalálni, (tán mert erre mifelénk szívből gyűlölnek egyesek mostanában mindent, ami orosz…) ezért csak az angolról fordított wiki-oldalat tudom elolvasásra ajánlani:
Ő tehát Slava Polunin (és az ő Snowshow-ját láttam), aki Marcel Marceau-val és Charlie Chaplin-nel egyenrangú, világhírű bohóc, ismert New Yorktól Hongkongon át Sidney-ig, 15 éve turnézik szerte a világban, számtalan elismerés és kitüntetés tulajdonosa – de úgy tűnik Magyarországon ez senkit sem érdekel, hiszen senki sem írt róla eddig magyarul….
Fergeteges előadás, szenzációs élmény volt, ha valamikor a magyar TV mutatná, (amit egyáltalán nem hiszek) feltétlenül nézzétek meg ! http://www.arte.tv/de/programm/242,date=31/12/2010.html itt (németül) lehet olvasni a tegnap esti programról. Igazából az előadás „történetét” nem is lehet leírni, több apró részletből állt, a Youtube-on kerestem és a fent lévő sok anyag közül az alábbiakat választottam ki:
Ma reggel óta csak ez a dal szól nálam, a macskák már elmenekültek :- ) Olyan fülbemászó, hogy a tizedik meghallgatás után már együtt énekeltem ezekkel az aranyos lényekkel, akiket nem tudok meghatározni, de oly kedvesek…(Magyarul semmi nyoma ennek se, nem tudom ki írta, vagy ki énekelte, de talán nem is fontos. Fő, hogy beleszerettem első hallásra.)
Két közbenső részlet:
Ez a „HÓ-SÓ”vége: (Milyen különös véletlen, a videón Andre Rieu is feltűnik, mint vendég néhány másodpercre…)
Ezek után boldog és vidám szívvel tértem nyugovóra, viszonylag gyorsan el is tudtam aludni, mifelénk nem volt nagy durrogtatás éjfélkor, hallottam ugyan, de átfordultam a másik oldalamra és aludtam tovább, ma reggelig. Ez nálam olyan 5-6 óra közötti időt jelent, de igazán nem volt kedvem még felkelni, átjöttem a másik szobába, bekapcsoltam a TV-t és mit látok ? Na mit ? Hát hegyeket !! Az imádott hegyeimet !!!Az Alpok különböző csúcsait, miközben időnként felcsendülnek hajdanvolt kedvencem, HvG. (Hubert von Goisern) ma is sokat hallgatott dalai.
Nem szégyellem, tényleg könny szökött a szemembe, a meghatottságtól, az örömtől, mert ilyen meglepetésre nem számítottam, különösen nem a tegnapi szép este után…A HR-en (Hessen Rundfunk) futó műsor címe az volt, hogy (Die beliebtesten Berge der Hessen) „A hesseniek legkedvesebb hegyei.” Híres osztrákok, hegymászók és más potentátok beszéltek a hegy-szeretetükről. Reinhold Messner, Heiner Geißler, Joey Kelly, Hansi Hinterseer, Margot und Maria Hellwig, a Kastelruther Spatzen vezetője, Norbert Rier, Luis Trenker, DJ Ötzi, Michael Pause, stb… – tudom, nektek többnyire ismeretlenek, de nekem bizony mindegyik jó ismerősöm…
És közben a szemem nem tudott betelni imádott alpesi hegyeim látásával….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése