2011. január 16., vasárnap

Sóshegy

Aki tegnap délután meg bírt ülni otthon úgy, hogy semmi dolga nem volt…hát azt én nem értem. Ragyogóan sütött a nap, enyhe volt az idő, egyszerűen nem bírtam magammal, arra gondoltam legalább meg kell kísérelnem, hogy nagyon óvatosan és lassan, de járjak már végre  egyet az erdőben, mert nem bírom ezt a négy fal közé zártságot…Kellenek nekem a fák, a szél-susogás, a friss levegő, az alvó erdő, na és persze még ha össze is szorítja a szívemet, kellenek az emlékek…
Fel is mentem a Lapisra,  a Sóshegyi kilátó innen csak 500 m, oda vissza nem akkora távolság, hogy ne tudnám megtenni, legalábbis nagyon reméltem...




A nagy „barnaságban” itt ott látni csak zöld foltokat: 

Már ahogy kiszálltam a kocsiból láttam, hogy bár még alszik az erdő, de mindenfelé virítanak az illatos hunyorok. De nem ám 2 cm-esek, hanem teljes pompában virágzók !





Ám errefelé nem csak virágok nyílnak, hanem éhes vaddisznók is járnak, arra bizonyíték az alábbi néhány kép. Istenem, drága kis Lilim milyen élvezettel szaglászta errefelé a sosem látott, de általa szag formájában jelen lévő vadak nyomát !



A szél elég erősen fújt, de  mégis jó volt, pont olyan érzés kelt bennem, hogy kipucolja belőlem a város mocskát, meg tán a negatív gondolatok is elszállnak valahová felfrissülni vele az erdő mélyébe, de  mindenesetre tőlem jó messzire.
Mint mindig, most is örömmel láttam meg a fák közül kibukkanó kedvenc kilátómat, ahová sajnos már felmenni nem tudok, de azért lám, legalább idáig el tudtam bicegni !  
Most, hogy a fák lombtalanok, jobban látszik szívemnek kedves formája. Mindig megszaladnak itt a gondolataim, kétezer évvel ezelőtti  római katonákat látok körülötte,  aminek nem csak az épület formája lehet az oka, hanem ezen a részen járva, mindig szomorúan állapítom meg, hogy anno, ettől a kilátótól pár száz méterre lévő római őrhely romjait milyen lelketlen kegyetlenséggel tüntették el anno, az út építésekor.


Itt néhány hónap múlva térdig fog érni a medvehagyma: 


 Annyira nem számítottam rá, hogy csak a visszafelé úton vettem észre, hogy a „Bátorkák” is kibújtak már, igen, igen, van már hóvirág is :




Istenem, de jó volt újra erdőben járni – még ha csak picikét is. És  bár leguggolni, térdelni már nem tudok a virágok közeli fotózásához, azért mégis csak sikerült néhány képet készítenem róluk.
Azzal kell megelégedni, ami van – s ha most ennyi jutott, hát hálás vagyok ezért is.

Hazaérve kaptam egy plusz ajándékot: az utca túloldali járdájára még odasütött a délutáni nap, és láss csodát ! Egy pillangó libegett ott. Hát nem fantasztikus befejezése egy januári délutánnak ?

7 megjegyzés:

  1. Nem kisebbítve a túrád értékét !- inkább az utókornak !
    Már 2010.11.24-én (!) "téma volt", hogy elkezdődött a virágzás ! Itt meg az újabb képek !
    Virágzik a Mecsek 2011
    (Érdekes, hogy épp' a szegedi újság írt novemberben)- bár ha jól láttam. K.Feri fotóit mellékelték ?
    Virágok

    VálaszTörlés
  2. Mecsek 2011
    (remélem - vagy öntevékenyen)

    VálaszTörlés
  3. Tavaszi héricset nem találtál ?...
    Hóvirág

    VálaszTörlés
  4. A hérics kicsit később jön majd. A hóvirágot jelentettem, épp úgy, mint ugyanezen az úton található szúrós csodabigyót is.

    VálaszTörlés
  5. Örülök hogy szép napod volt:) De igen, csodálatos januári bejegyzés sikeredett :))

    VálaszTörlés